Könyvajánló - Mire a fák megnőnek

A legelső könyv, ami Wass Albert munkásságát illetőleg a kezembe került, az a „Mire a fák megnőnek” sejtelmes címet viselte. Nemrég ezt a könyvet olyan szeretettel olvastam újra, mintha az a gyerekkorom legféltettebb emléke volna. Egy emlék melytől sosem szeretnék elszakadni.

Szívemhez nőtt Varjassy István báró, volt huszárkapitány és felesége, Bátonyi Péter és családja, a Szamos völgyében meghúzódó kis falu, Doboj lakosai: magyarok, románok, szászok és zsidók tragikus sorsa. Küzdelmeiken keresztül a magyarság sorsának alakulását, a szabadságharc leverését követő időket vélem látni egészen a hatvanas évek elejéig. Szertem ezt a regényt mert látom benne azt a építkezni vágyást, amit a mai társadalomban nem nagyon tapasztalok. Varjassy család, aki arisztokrata mivoltában is képes felemelkedni az élet nagy problémáin: hazának elvesztésén, otthonának felégetésén – és új életet kezd. Ez az, amit nem látok a mai magyar társadalomban. Itt, most senki semmit nem akar tenni és mellékesen senkiért sem. De mindenki várja a mások segítségét. Varjassy báró, aki Világos után visszatér egykori birtokára, a mezőségi Torligetre, azt veszi észre, hogy távollétében kastélyát a fellázított oláh zsellérek fölgyújtották, jószágát elrabolták. A báró - immár a "nemzetes úr" - feleségével nekilát széthullott gazdasága újjáépítésének. Volt birtokának egy kis tanyáján kezdi meg új életét: feleségével, a nemzetes asszonnyal. Megtörve és mindenüket elvesztve életet adnak a földeknek. Tölgy és kőrisfákat ültetnek szépülő tanyájuk köré, hogy azok jelképezzék a porba sújtott magyar nemzet életképességét. Talán a legtalálóbb axióma ami az akkori, regénybeli arisztokrata családra vonatkozó volt, ellentétként csillan a jelenben. Negatívumunk az, hogy nem ültetnek, csak döntenek. Segítségére van a falu tiszteletese, Bibarc Ábris is, hogy a császári parancsra elnémetesedő, elrománosodó magyarságot öntudatára ébressze. Kossuth gondolatainak szellemében szorgoskodik kis gazdasága gyarapodásán, szembeszáll az újgazdag zsidó spekulánsokkal, a németérzelmű hivatalnokokkal és a román terjeszkedést szorgalmazó oláh tanítóval is. Varjassy báró gyarapodása természetesen nem tetszik a rebellis magyarokat szétzúzni akaró császári politikának. Elárulják, letartóztatják és négy évre Kufstein várába csukják. A rabság azonban nem töri meg; hazatérve ott folytatja építő munkáját, ahol félbehagyta. Tanyáját virágzó gazdasággá változtatja, visszahozza gyermekeit Kolozsvárról, és szívükbe oltja a felelősséget a magyarság sorsa iránt. Wass Albert történelmi regénye az eljövendő szabad Magyarországért folytatott küzdelem példázata. Ez a cél vezette Varjassy bárót is, de "mire a fák megnőnek" tanyája mellett, rá kell jönnie, hogy a gazdaságot átvevő fiát már más eszmék (is) lelkesítik. Elhagyja a tanyát, ahonnan az új élet kiindult, hogy felépítse valaha volt kastélyukat, származásuk és báróságuk jelképét; mindazt, amit az apja tudatosan romokban hagyott - mint minden bajok forrását. Ez a könyv jó példa lehet arra, hogy a magyarság hogyan tud felülemelkedni társadalmi problémáin. Csak annyi, hogy dolgozni kell, önmagunknak. Építkezni a semmiből is, ahogy azt a Varjassy család tette, pedig ezek az emberek elkényeztetettként vannak bemutatva az igénytelen társadalom részéről. Ezen érdemes lenne elgondolkodni, hogy kik is vagyunk, mit is akarunk és hogy merre tartunk. Jó tananyag lehet erre ez a szórakoztató regény.