1980-ban született Erdélyben, a háromszéki Mikóújfaluban. Már gyerekkora óta megigézte a (m)értékadó, egyedi tulajdonságokkal bíró természet varázsa. Mindig sikerült feloldódnia benne. Részévé lett, rendszerezni segíti a gondolatait. Ritkán versel, főként prózai műveket ír, valamint fotózik. Ily módon igyekszik másnak is juttatni, abból a „csodálatos világból”, amely keblére fogadta. Egy szerelmes ember, sírig
(utána is) tartó hűséggel.
Frigy előtt
kedves, hiába
szépek a vetések,
mert a tavaszi tévedések
fogják megmutatni,
hogy nem mindig lesz,
amit a tejbe aprítani.
Gondviselés
ujja köré csavar a félelem
s mint satuba rögzített áldozatot
vasmarokkal szorít a fájdalom
ledönt lábamról a szerelem
elfeledtetve a kárhozatot
- zálogként fekszel ágyamon
Első randi
Ültem melletted remegve a fapadon,
Végig táncolt a holdfény barna hajadon.
Erős szerelmi vágyat éreztem irántad,
Gyönyörű ajkad ízét, őrülten kívántam.
Ereimben a vér, szerelmedért uszít,
Sokáig haboztam, amíg kimondtam:
ADJ EGY PUSZIT!
Játéknak indult, nem bíztál bennem,
Úgy éreztem egy világ fordult ellenem.
Lázasan hittem, én vagyok, aki téved.
Időbe telt, de tudtam, hogy megérted:
Azt, hogy soha nem hagylak el téged.