Bencze Attila - Azokról akik megkapják

Amikor kifészkeltetett anyám
a pincékbe tömörített magány
vitt engem a versbe, díjba, révbe,
rugdalva oldalam azt remélve:
a költészet jogdíjat dob felém.
Vacsoráját nem hozta. Kérte én!

Monostorom belső tere még kék
és keresem, ahol eltűnhetnék
s tűnne testem búja, bája, giccse
oda hol a pubban este Niche,
mint hátából kihasított szíjat
hiányolja majd a Nobel díjat.

Akkor rájöttem egyre-másra én
(karakterekből rebegett elém),
hogy egyesek orrba, fülbe, szájba
becsatlakoznak egy éjszakába,
bevéve azt úgy, s ahogy gondolod.
Az érdemért bizony én nem szopok.