Bencze Attila: Az angyal elment

Az angyal elment, itt maradtam én
mint gyárkémény a város peremén,
mit késével vagdos most enyészet
s azok kiknek, már a bűn se vétek.

És most kergén táncoltat az élet:
lábam alatt éles penge élek,
szívem előtt bicskák és szuronyok
s mint az üldözött félve szuszogok.

Hírhedt ember kendőzetlen szennyel
melléknévből új igét fedez fel
s pofátlanul jogszabálynak hívja.
Ripacsképű, mocskos idióta.

Inkább szöggé és tövissé váltom
koszorúm de azt az ideálom,
hogy lemondjak Istenről, hazáról
nem teszem meg. Mindegy, hogy ki vádol!