Országos Hírajánló: >
Belföld >
Külföld >
Sport >
Gazdaság >
Kultúra >
Nők és Bulvár >
Tv Műsor >
Piactér
 |  |  |  |
Kardos Győző versei (Véna Antológia 2009 - irodalmi pályázat)
Ha kell, ló lábán patkó.
Ha repülni szeretnék, a méhnek szárnya.
Holdfényben, a fának árnya.
Tavasszal, a virág illata.
Északon, a fénynek bíbora.
Hordóban, az igazság bora.
Az ünnep - ünnepeltje,
AZ EMBER!
Még - az vagyok.
Én, maradok!
Egy ember? - Á dehogy! - Egy senki!
Nem tudom, mit tegyek,
talán el kéne menni.
De miért én? - Ki itt születtem,
Miért kéne mennem?
Hisz van még - e hazában mit tennem!
Tavasszal metszeni a fákat,
hogy termőre forduljanak az ágak,
A rosszakat kimetszeni!
A jókat meghagyni!
Hát ezért - ezért kell maradni.
Mi vagyok - e hazában?
Levegő! - Amit észre sem vesznek!
Azt mondják: Ember!
Nem kellesz, és lapátra tesznek.
De miért engem? - Ki itt születtem,
Miért kéne mennem?
Hisz van még - e hazában mit tennem.
Nyáron betakarítani a gabonát,
szétválasztani a szemeket,
kidobni a szemetet!
És nem meghagyni!
Hát ezért - ezért kell maradni.
Mi vagyok - e hazában?
Koldus szakadt gatyában!
Koldus vagyok, koldus,
a saját hazámban.
De miért én? Ki itt születtem,
Miért kéne mennem?
Hisz van még - e hazában még mit tennem.
Ősszel, találkoznom kell a csősszel.
Leszedni a jó gyümölcsöt ládába rakva,
a rohadtat ganéra dobva!
És nem meghagyni!
Hát ezért. - Ezért kell maradni.
Mi vagyok - e hazában?
Birka, vagy szolga?
Egyik sem szeretnék lenni!
És ezért, akarok is tenni!
Hogy miért én? - Ki itt születtem,
mert az út végén meg kell tennem.
Télen a ropogó tűz mellett,
valaki számon kért, és felelni kellett.
Elszállt az idő feletted!
Amit ígértél megtetted?
Ez volt az utolsó tettem,
Hogy általad hazám igazzá lettem.
De mielőtt sírba szállok, az élre állok!
És ezt mondom: Én maradok!
Menjenek azok: Kik gazok!
Rekviem...
Egy nemzet áll, a sírgödör szélén.
Meggyalázva, taposva ősi vérén.
Isten ítéletét várván - bűnös vagy!
Belebukva a sírba, örökre, gyáván.
Ébredj fel!
Te, aljas népség!
Hogy aljas vagy?
Számomra, már nem is kétség!
Minden újaidon ezernyi vétség!
Kezed mocskos!
A fejed sem tiszta, aki még igaz,
az mind, ennek a levét issza.
Istened a pénz,
És a hatalom!
Szabadság helyett - fejedet,
igába hajtod, mint a barom.
Nézel és nem látod!
Hallasz de nem érted!
Kik vezetnek - ők,
magukért vannak, és nem érted!
Meddig tart ez a vakság?
A gyáván eltűrt rabság!
Meddig tart ez az értetlenség?
Meddig tart még, ez a Pató tétlenség?
Mikor fogsz már össze? Mikor mész az utcára?
Hogy így add a világ tudtára,
valami nincs rendben - e honban,
mely fetreng erkölcsi romban!
Aki halogat és nem vet magokat,
élet sem sarjadhat belőle,
mert meddő az a lélek - kérlek!
A magyarok istenére - ébredj!
Én, egyedül kevés vagyok - a toll és a papír.
Én, ébren vagyok! - És mit látok?
Körülöttem gyász, és pokol honol.
Milliónyi lelki halott - emberi romok.
Te konok - magyar! Mikor fogsz már össze?
Mikor már késő lészen? - Zúg a harang!
Nem hallod! - Mikor már nem lesz vissza út,
mert a sírgödör betakar, egészen?
Mond magyar, mit ér az életed?
Ha csak rabságban élheted!
Az ember szabadnak születik!
Rabnak, csak a gyávát vihetik!
Aki felad mindent! - Aki gyáva!
Aki nem tesz ellene - pedig kellene!
Az ilyen népnek, nincs feltámadás!
Mert az ilyen nép, a sírban, még mélyebbre ás.
Rekviem egy nemzetért - mely valaha - e földön élt.
Majdan híre, és hamva sem marad - érte harang se szól.
Elfeledik, mert aljas és gyáva maradt!
Nem volt benne egység, és nem volt benne akarat.
Ez, az én hazám?
Megéltem sok- sok évet,
Nem panaszkodni akarok,
Csak egyet kérdezni:
Hol vagytok magyarok?
Kelj fel magyar! - Ébredj már!
Kelj fel mint a nagyok,
Mint Dózsa György!
Kinek unokája vagyok.
Hova tart ez az ország?
Nem látod! - Széthordják, vágják!
Óh magyar, miért engeded?
Emberek! - Csak, egyedül szenvedek?
Miért nem tartunk össze?
Miért húzunk szét?
Miért tapossuk ily közönnyel,
a magyarok Istenét?
Miért hagyjuk emberek magunkat?
Azok, ott fent, pénzért alszanak, hazudnak!
S ezt, mind a miénkből teszik!
Rágják, nyúzzák a bőrünk, és húsunkat eszik!
Miért teszik? - Mert hagyod!
Elveszett a régi magod,
mit Szent István , s őseink adtak,
már régen, már régen elhagytad.
Hova tart ez az ország?
Nem látod! - Széthordják, vágják!
Óh magyar, miért engeded?
Emberek! - Csak, egyedül szenvedek?
Hova lett büszkeségünk, bátorságunk?
Régen - félt tőlünk a világ!
Mikor a magyar kilőtte a nyílát,
s mi van ma? - Fejünk dugjuk a homokba!
Hova tart ez az ország?
Nem látod! - Széthordják, vágják!
Óh magyar, miért engeded?
Emberek! - Csak, egyedül szenvedek?
Hogy ki a magyar?
Nem csak az,ki annak tartja magát,
hanem az: Ki tesz is a hazáért!
S érte, ha kell, oda adná magát!
Kelj fel magyar! - Ébredj már!
Ha kérlek, egyszer megteszed?
Vagy túlontúl naiv vagyok,
s álmokat kergetek?
Kelj fel magyar! - Ébredj már!
Kelj fel mint a nagyok!
Kik - e hazát adták, s ezer évet,
Elvesztheted, ha hagyod!