Bencze Attila: Valaha

valaha
a salakos toronyban
fiatal korodban
szólt a harangod.
A városi szmogodban,
szürkülő korokban
elmélyül hangod.

És begyűjtesz trófeát:
nőcskét ki hajnalban
még elmeséli,
a placcok vad életét
ráköltött béredért
- neked megéri.

Megéred a pénzedet:
a fámastrófa
- amit szól anyád!?
A kocsmáknál okosabb
pincékben borodat
este kiosztják.
(Eger 2009. január 18)

De valaha, valami,
valahol ottmaradt
belőled otthon.
Fűztél ájtatos szüzet
s hitted, hogy e tünet
nem esik zokon.

Valaha a salakos toronyban,
hittél Istenben, irgalomban.