Főoldal »

Balázs László versei (Véna Antológia 2009 - irodalmi pályázat)

Balázs László Szentendrén él családjával. 47 éves geofizikus… Jelenleg az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszékén tanít. A természettudományok mellett nagyon-nagyon lényeges része az életének az irodalom… különösen a versek. Az egyensúlyt, a másféle megközelítési módot biztosítja számára. Segíti mélyebben, teljesebben megérteni, majd megélni a lelki folyamatokat és az emberi kapcsolatokat. Keresi és megtalálja benne a szépség egy nagyon mély formáját, a kimondhatatlan kimondását.


Ha majd átölelsz...

Ha majd átölelsz
és én átölellek...
akkor,
a világtól
nagyon távol
egy ölelésnyi térben
szememmel szemednek
kezemmel kezednek
hadd mondjam
először én...
mert ezért születtem
tanultam beszélni
csak ezért tudtam
remélni.
Kérlek, engedd meg
először hadd mondjam én...
szeretlek.

Csak miattad...

Csak miattad fáj,
hogy az idő múlik,
s jobban, ha rajtad látom
ugyanazt...
szelíden megőszülni
a tavaszt.

Ártér

Idevetődtem...
az út vége
puha föveny.
Ágam, gyökerem veszítve
nyúlok el a folyó partján,
s puhán vesz körbe
az örök délután.
Halkul a folyó zenéje,
majd lassan távolba vész,
és míg simogatón hullik rám
hajad,
szálain szelídül a fény
vadszőlőzuhatag,
mely gyengéden elrejt.
Arcomat hűs árnyékba fonod,
a Naptól is védve szemem,
s ahogy mozdulatlan fekszem
szorosan ölel át folyondár karod.

(A szerző további verseit elolvashatják a Véna Antológia 2009 című kiadványban)


Címkék: , ,
Oszd meg és csatlakozz facebook oldalunkhoz!