A December 5-i nagyváradi megemlékezés és könyvbemutató összefoglalója

December 5-én a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazásra emlékeztünk Nagyváradon ahol az Erdélyi Magyar Ifjak meghívására alkalmam volt megtartani második verseskötetem első könyvbemutatóját.

A Mikulásvásár lázától függetlenül közel 150 ember jelent meg a Partiumi Keresztény Egyetem előadótermében, ahol többek között Ulveczky Lajosné – a Bárándi Általános Iskola igazgatónője, Váradiné Katona Irénke – a Bárándi Népfőiskola igazgatónője és Kiss Sándor polgármester is beszédet mondott.

Mindnyájan a szoros együttműködés témáját feszegetve arra próbáltunk rávilágítani, hogy a jelenlegi politikai cselekvések egyáltalán nem a nemzet érdekeit szolgálják. De ugyanakkor létezik, és léteznie kell, egy a gúnyhatáron átnyúló nemzeti összefogásnak.

Szó esett az eddigi történésekről és arról, hogy az első sorokban említett népszavazást követően egymásnak ugrasztották a Csonkamagyarország és az elszakított nemzetrészeket. Azóta lett a Csonkaországi tápos és az amúgy is románnak nevezett erdélyi 100 százalékosan románnak titulált, földjén hazátlannak (bozgornak) nevezett csemete.

Ha visszagondolunk a 2004. decemberi népszavazásra, rájövünk, hogy mennyire megtévesztették az amúgy is labilis, Mónika és Balázs showon csámcsogó, Barátok köztös víziókban szenvedő agymosott embereket.

Mert el kell árulnom, hogy keskeny e hazában elég sok az elsötétült agyú, a világról és környezetéről semmit nem tudó és semmit föl nem fogó ember. Az a szegmens, aki csak él, mint penész a mindennapi kenyérben és azt hiszi magáról, hogy hasznára van ennek a társadalomnak.

Ezeket az embereket, nem szabad bántani, mert nem tudják, mit cselekszenek. Csupán azon politikai szervezeteket, sajtóorgánumokat kell felelősségre vonni, akik nemet mondtak ama bizonyos gyászos napon.
És üzenem minden újságírónak, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket és ne a magyarság agymosott részét tegye felelőssé, hanem a bűnösöket, az agymosókat. És tegye ezt azért, mert „bűnösök közt cinkos, aki néma”. És ne essenek abba a tévedésbe, hogy egy politikai játszmát utólag nem érdemes firtatni. A nemzet, a magyarság, a magyar emberek, a keresztényi hit és az erkölcs nem lehet a politikai színterek játékszere. Aki így gondolja az a magyarsággal, a magyar emberekkel és Istennel húz újat, Sátáni pályafutása útvesztőiben.
Mi magyarok pedig nyújtsunk segítő kezet egymásnak és bocsássunk meg az oktalanságnak, a agymosott többségi magyar társadalomnak, mert különben az ellenségeink (úgy külső mint belső) elérték céljukat. A Nagyváradi fórum témája az egymás felé történő kéznyújtás és az összefogás első lépéseiről szóltak.
Az előadások között a Bárándi Nyitnikék Citerazenekar odaadó játékával teremtett felfokozott hangulatot. Ezért köszönetemet szeretném kifejezni úgy a gyerekeknek, mint az őket szülőknek és tanároknak. Őszinte elismerésem nekik.

Megemlékeztek a szégyen napjáról

A Magyarországon négy évvel ezelőtt, december 5-én lezajlott, kettős állampolgárságról szóló népszavazás csúfos eredményére emlékeztek pénteken délután a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetének tagjai.
A rendezvényre a magyarországi Báránd község elöljáróit és néhány polgárát hívták meg a szervezők. A megjelenteket Nagy József Barna, az EMI partiumi elnöke köszöntötte, majd Lovassy Cseh Tamás, az ifjúsági szervezet nagyváradi elnöke mondott beszédet, hangsúlyozva: 2004. december 5-e egyértelművé tette számunkra, ki van velünk és ki ellenünk. A gyalázatos eredményért nemcsak azok a vétkesek, akik direkt módon elkövették azt, hanem azok is, akik a háttérben hallgattak, és nem tettek semmit. Jövőnket dicsőséges történelmünkre alapozva tudjuk felépíteni. Tudják ezt ellenségeink is. Ezért van az, hogy Budapesten mindent elkövetnek a turul-szobor eltüntetéséért, hogy folyamatosan gyalázzák lobogóinkat, hogy a földdel teszik egyenlővé temetőinket, és ezért történhet az meg, hogy Nagyváradon – a tolerancia fellegvárának tartott városban – nem lehet méltó módon megemlékezni a háborúban elesett magyar hőseinkről, s ha valaki egy keresztet állít a harcban elesettekért, a kereszt másnapra eltűnik. Ez történelmi múltunk arculcsapása – fogalmazott az ifjú elnök.
A szónoklatok szüneteiben a bárándi Nyitnikék citerazenekar csodálatos előadásait hallgathatta meg a közönség. A gyermekciterások már nyolc éve muzsikálnak együtt. Péntek este megyeszékhelyünkön az általuk készített népviseletekben népdalokat játszottak és énekeltek, nagy sikert aratva a közönség körében.
Ulveczki Lajosné, a Bárándi Általános Iskola igazgatója beszédében kifejtette, hogy négy évvel ezelőtt, a népszavazás napján döbbent csend telepedett a Kárpát-medencére. Négy évvel ezelőtt szellemi, lelki katasztrófa áldozata lett nemzetünk. 2004. december 5-én volt egy esélyünk lezárni a nyolcvanéves rémálmot, de elszalasztottuk. Mégis sokan voltak azok – igaz, nem elegen –, akik igenis megvallották az elszakított magyar testvéreiknek, hogy velük szeretetközösségben vannak, s e szövetségük szent. Az igenlő honfitársak azt üzenik, ha e kölcsönös hűségben tovább erősítjük egymást, lesznek közös ünnepeink, találkozásaink, újjászületik nemzetünk.
Váradiné Katona Irénke, a Bárándi Népfőiskola igazgatója a mozgalom történetét mesélte el, és annak célkitűzéseiről ejtett néhány szót. Őt követte Bencze Attila költő, aki a jelenlévőknek bemutatta A lélek-inga-járata című verseskötetét, melyet a helyszínen meg lehetett vásárolni. A székelyudvarhelyi származású poéta 14 éves kora óta ír verseket, majd 2003-ban, rádöbbenve, hogy az irodalom eltávolodott az olvasóktól, néhány egyetemi tanárral és szerzővel karöltve létrehozta a Neotranszszilvanista Irodalmi Páholyt. Önmagát élő és fájó lelkiismeretnek tartja.
Legvégül Kiss Sándor, Báránd község polgármestere szólt az egybegyűltekhez: a jelenlegi magyarországi politikai elitet bírálta, amiért tönkretették az országot.
Nagy összefogásra van szükségünk, hogy a magyar nemzet pusztulását megállítsuk – mondta az elöljáró, majd jelképesen egy hatalmas házikenyeret adott át az EMI vezetőségének.
A rendezvény végén a bárándi Bánáthy Dániel szavalta el a Szózatot, majd a Székely himnusz közös eléneklésével zárult a műsor.

Létai Tibor
Reggeli Újság

Összefogásra buzdított az EMI