Főoldal » társadalom

Szegény magyarok - fejetlen politikusok

Fél év is eltelt azóta, hogy lábamat a pannonföldre tettem. Fél év óta szembesülök azzal a szomorú valósággal, hogy a magyar társadalmat, hogyan teszik tönkre, miként szipolyozzák ki és fosztják meg nemzeti vagyonától. Ahol engedmények helyett megszorítások keserítik meg a mindennapokat.

Az ember lassan elfárad, megkeseredik. Nem arról szól itt már az élet, hogy melyik olcsóbb élelmiszert vásároljuk meg vagy, hogy milyen ruhát vegyünk télire a gyereknek, hanem arról, hogy mit együnk holnap.

Olyan édesanyával találkoztam, aki egyedül neveli gyerekét mindössze 25.000 forintos támogatási pénzből. Ő örül, ha naponta egyszer enni tud adni gyerekének. Sokszor napokig nem eszik, mert mindene a kisfia.

A nagypolitika pedig magasröptű gazdasági eszmefuttatásokkal kábítja a még hívőket. Senki nem beszél arról, hogy hamarosan az éhezés áldozatainak miként lehet megoldást találni. Csak megszorítások, megszorítások hátán, miközben egyre több ember válik földönfutóvá.

Otthagyja a földet, a régi barátokat, a rokonokat és a családját. Ott hagyja az ismert utcát, a teret, a házat, a régi iskolát, a mezőt, a földet, amelyből vétetett.

És történik ez egy olyan országban, ahol megterem a búza, a krumpli, a zöldség és a gyümölcs. Azaz megteremne, ha a szegény embernek lehetőséget adnának arra, hogy megtermelje.

Történik ez egy olyan országban, aminek mindene megvan ahhoz, hogy a világgazdasági válságra fittyet hányva gazdaságilag Európa vezető országa lehetne, ha a politikusainknak nem kellen-e az Európai Unió kegyetlen kegyessége.

Mindenütt csak normák, normatívák. Csak azzal az a gond, hogy az Uniós normával még nem lakot jól az ember. Sokkal inkább ráfizetett.

Kinek kellett az Unió? Minek és miért? Kinek kellettek a megszorítások és miért? Ki nem engedi, hogy a kezünkbe lévő kenyerünket megehessük? Ki súlyt a napi számlákkal, a kegyetlen adókkal? Ki az, aki fegyver nélkül írtja ki a magyar nemzetet? Ki az?

Mindannyian, akik ott ülnek a parlamentben és az államháztartás hiányáért küzdenek háttérbe szorítva a termelőket. Az elmúlt időszak pályázati rendszerében többnyire szolgáltatási támogatásokat osztottak ki. De képzeljünk el egy éttermet, ahol kiszolgálnak csak a termelés hiánya miatt éppen semmi nincs a tányéron. Hát a semmiért csak semmit lehet adni. Valahogy így néz ki a jelenlegi politikai irányvonal is.

A szegény magyar pedig szenved, feladja, majd belenyugszik.

Címkék: cikkek, jegyzet, kritikák, társadalom

Oszd meg és csatlakozz facebook oldalunkhoz!