A világot készülök behálózni

Velem képbe azaz hangba van a vándor Musztáng...

Tehát úgy alakult, hogy egy pályázatírás, az újabb könyvem szerkesztése és az újságírás közepette bevetettem magam a mély vízbe leges legmélyebb sötétségébe, és átadtam lelkem Musztáng, Tusnádról származó nagymesteremnek (eszem a szívét), aki anyai jó tanácsaival atyáskodik műsorvezetői karrierem felett, hogy nehogy elszálljon velem a lovacska. Teszi mindezt a Háló Rádió szövevényes étervilágán keresztül, de olyan sebesen, hogy alig bírom követni a kis paci vágtáját

Úgy érzem magam, mint amikor valaki új lakásba költözik, és még nem ismeri a teljes terepet, a bútorok helyét és a konyha földrajzi szempontok szerint előnyös fekvési tendenciáit. Mikor sót keres, mindig a cukrot találja az ember. Amikor pedig cukrot, akkor az ecet kerül a kezébe.

Na de semmi baj. Lassan, lassan csak megtalálom a helyemet ebben a nagycsaládban. Az egy dolog, hogy reggelente még énekelve beszélek, de előbb utóbb megunom. Jaj és a könyvem? Arra lassan-lassan ráfekszenek a nehéz nyomdagépek kerekei. Vagy lefekszenek a verseimnek? Mindegy. Már az utolsó simításokat végzem. Most kerül fel a szemfesték és a rúzs.

Addig is, minden délelőtt, 8-12-ig gyertek a www.haloradio.hu weboldalra, hogy kedvetekre fáraszthassam magam, vagy kedvtelenségetekre titeket. Mert a Háló Rádió az a hely, ahol a te zenéd is lepörög(ne).