Bencze Attila Kulturális és Művelődési Honlapja

Maksa Hun Balázs - Bencze Attila: Parttalan lét

2012-01-28T22:46:00.000+01:00

Olyan vagyok, mint egy kiégett mécses:

- nélkülem lobban lángra a tűz.

Nélkülem rázza ágát, ha mérges,

part-vonalon a szomorú fűz.

S itt ülve én a parttalan létben

Kitárva elmém vad bugyrait

Ülök a szürke neuron téren

S idegen lángok fénye vakít.

Megcsap az élet hűvös íze

S ajkamon lassan jégcsap a múlt.

Villan az emlék homályos képe,

ettől lesz arcom komor s fakult.

Tamási Áron hangfelvétele "...az igazságot is meglehet szokni"

2012-01-24T23:36:00.000+01:00

Csengey Dénes író, költő 59 éves lenne

2012-01-24T23:27:00.000+01:00

1953. január 24-én Szekszárdon megszületett egy ragyogó elme. Egy író, költő és politikus. Egy ember aki bátran nézett szembe a '89-es romániai forradalom káoszával, és üzemanyag szállító autókon, fegyverropogások között szállította a benzint a forradalmi erőknek.

E mellett tehetséges esszé, tanulmány, forgatókönyv és dalszövegíró, aki megkapta a Jövő Irodalmáért díjat, büszkélkedhetett az Örley díjjal és büszkén emelhette a magasba József Attila díját is.

Egy ember, aki 1989. március 15-én jelképesen elfoglalta a Magyar Televíziót. Egy férfi aki a népi ellenzék tagjaként Monor és Lakitelek után arra törekedett, hogy megváltoztassa egy elnyomásban szenvedő nép életét.

És ez a ragyogó elme 1991. április 8-án otthonában, az orvosi jelentés szerint természetes úton (szívmegállás), minden előjel nélkül, hirtelen, mindössze 38 évesen elhunyt.

Mit vesztett vele Magyarország és hányan zengik ma a nevét? Hányan hajtanak fejet bátorsága előtt? S főként hányan ismerik költészetét, irodalmi munkásságát? Hányan látnak ifjúi tiszta lénye mögé? S főleg hányan zengik ma a méltató szavakat, hogy élt egy ember, akire érdemes volt büszkének lenni? Hányan? Hányan? Hányan?

Közben meghalt Tamás (Cseh Tamás), s már csak Géza (Bereményi Géza) viszi a lantot, s mondja tovább Dénes alap-etikáját: „…ha az antiszemitizmus nagy bűn, mert az, akkor az antiszemitizmussal való alaptalan vádaskodás ugyanakkora bűn, és ugyanolyan ítélet alá kell, hogy essék.”

De hol vagyunk mi, akik nem beszélünk róla? Nem őrizzük lángját évtizedek óta, annak a világnak, amit Csengey alkotott. Mert élete és munkássága egy nemzedéki esszé? S hogy elfeledték őt, az egy monodráma? És, hogy ilyen korban élünk az a tragikomédia.

Bencze Attila

Dsida Jenő - Diákimádság (előadó Bencze Attila)

2012-01-14T10:46:00.000+01:00

Előszó Maksa Hun Balázs "Hontalan" című kötetéhez

2012-01-14T00:07:00.001+01:00

Tisztelt olvasó...

Nagyon szépen köszönöm, hogy kézbe vette Irodalmi Füzetek Sorozatunk negyedik kötetét, amely egyúttal Maksa Hun Balázs - „Hontalan” című – első önálló könyve, ami igazi kuriózumként kellemes kikapcsolódást nyújt az olvasni vágyóknak.

Ugyanakkor nagy elismeréssel adózok azoknak, akik manapság könyvet vesznek a kezükbe mert tudják, hogy a könyvek által nyújtotta vizualitási fejlődőképesség teremti meg szürkeállományunkban azt a neuronhalmazt, amelyet majd felnőtt korunkban a kreativitásunk kiélésére használhatunk, így válva társadalmunk vezető személyiségeivé, meghatározó alakjaivá.

Ha valaki egy olyan multimilliárdost, államelnököt vagy sikeres sztárt mutat nekem, aki a televízió vagy a számítógép előtt szocializálódott, az előtt leveszem a kalapom. Ugyanis a sikeres emberek olvastak és olvasnak a legtöbbet.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy én adhatom ki Maksa Hun Balázs kötetét, mi több én írhatom hozzá az előszót, hiszen Balázs olyan társadalmi normatívák kérdésköreit feszegeti, amik számomra is a legfontosabbak. Ezek pedig az Isten, haza és a család empirikus boltozatai, egy neo transzcendentális térben...

Amikor empirikus boltozatról beszélek, akkor nem másra gondolok, mint a logika és az európai társadalom-filozófiai szemlélet – a gondolkodás szintjén elfogadott – normatív alapelemére.

Ahogy azt Balázsnál is láthatjuk, az európai filozófiát és egyházszemléletet befogadó transzcendentális tér, a fent említett műveltséghez hasonlóan alkalmazkodó készséget mutat, az új – idegen normatívák befogadására. Történelmi és kulturális műveltségének köszönhetően, az Amerikanizálódó filozófiai síkok helyet, sokkal inkább (a magyar őskultúrához közelebb álló) transzcendentális szakralitást fogadja el.

Hármas pillér: Isten, haza, család. Szimmetriák és szentenciák kérdéskörei fogalmazódnak meg Maksa Hun Balázs vers és prózakötetében. És történik mindez a hontalanság pátoszkövénél, hol a szerzőt érintő kilátástalanság, kemény billogként vetül a mára.

A könyvben tematikus problémaként fogalmazódik meg a hontalanság kérdése. Isten, család és nemzet hontalansága, úgy a szellemi és gondolati individuális tükrösszférájában, mint a most -ban.

Balázs kérdéseket keres s hitetlenségre és kiáll a hit mellett, válaszokat vár a családtalanságra miközben égbe emeli a családot, megfogalmazza a nemzeti identitást miközben identitástudatlanságra hívja fel figyelmünk.

A pallosjoggal felvértezett racionalitást szembe állítja az irracionalitással, s teszi ezt úgy, hogy közben szeret és szerettet.

Alkotásai egyszerű, részleteiben transzcendens elemeket tartalmazó – érthető – népi prózák és lírák, melyek a fiatal költő kérdései egy nemzeti-keresztény világrend hollétéről. Egyáltalán a gondolati síkon keresendő erkölcs hollétéről.

Társadalmilag elfogadott normatívák hiányosságainak okára, vagy éppen az érvénybe lévő alapszabályok be nem tartásának miértjeire keresi a választ. Ahogy mindannyian válaszokat keresünk ezekre a kérdésekre.

Velős és kimerítő bevezetőm után, hadd ajánljam figyelmébe Maksa Hun Balázs verseit és prózáit.

Bencze Attila író, költő

sorozatszerkesztő

Attila Bencze: "Influence, create, enrich"

2012-01-04T17:11:00.002+01:00

"Influence, create, enrich"

Be a part of yourself.

Hold me, love me, blame

everlasting joy wherever you are.

Make a wish, buy yourself

always make war with me,

or if it should be avoided.

Never Reach into anything.

Listen, listen, feel

join me in night.

Carve in stone, wood

profile of the spear is,

the pure, sacred feature.

Flies. Oh me vision.

Bencze Attila - Irodalmi biográfia

2012-01-04T16:21:00.004+01:00

1981. november 17-én születtem, Székelyudvarhelyen. S most, hogy arra kérnek számadást készítsek magamról – az irodalom hangján szóljon biográfiám.

Amikor elindulsz a nagy útra, mit életek fog fel az emberi elme, nem sejted, hogy rab vagy a földnek nevezett kehelybe. Megélhetésed s a pénz-uralom rabja, miközben lesújt rád a kudarctól éles szabja.

S így indulsz útnak Bágyból át a határ-sávon, félbemaradt majd újból elkezdett iskolákon, Homoródszentmártonon majd Udvarhelyen át s folyton eltéveszted az egyenes-utak véd-sorát. De révbe érsz – törve és töretlen, s éjszakáid a híd alatt kövekben írják meg, hogy ott aludtál százszor, s máskor a pincék dohos bűze volt az álom-pásztor.

És most ki vagyok én? Egy ember, aki téved. Egy gyenge fűszál, mely felbukik és eltűnik hirtelen. Egy árva angyal kinek szárnyalását nem pátyolgatják segítő kezek. Egy kősziklára épített vár, kit megsimogatnak a fellegek.

Átfúrtam magam Parnasszus hegyén, könyveken és nehezen kicsikart iskola-éveken. S megalkudva a Grállal így lettem kőműves, ki Istennek épít falat és ez az érzület erőt ad, hogy naponta tovább lépjek.

Sejtjeim átjárták eszmék és eszmerendszerek, politikai pártok és másmilyen istenek. Magába gyűrt a média világ, s lettek általam sztárok, de lettek miattam satrafák.

S rájöttem, hogy minden sokszínűség ugyanaz, mindegy hogy kinek a szekértolója vagy, mert így is úgy is a börtönébe élsz.

Megjártam a poklok poklát itt a földön. S vad vizek zúgása fürdette sebem. Kiadtam három önálló kötetet s a végső szó jogát még mindig keresem.

De vannak még rám váró munkák és feladatok, melyek meglépése nélkül nyugodni nem tudok. De bánatom és sebeim míg bírom, megígérem nektek nem viszem át a sírom, ami miattam belőlem megmaradt. Nem leszek utólag rongy ember és cafat.

Wass Albert: Magyar karácsony az égben

2011-12-08T15:56:00.002+01:00

Bencze Attila: Média hat- vagy nem hat-alom

2011-12-04T17:38:00.000+01:00

Azonnali hatállyal megszüntették Élő Gábor, az MTI Hírcentrum igazgatójának munkaviszonyát. Papp Dánielt felmentették a főszerkesztői megbízatása alól - történt ez azt követően, hogy a közmédia 2011. december 3-ai híradóinak egyik tudósításában kiretusálták Lomnici Zoltánnak, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnökének fotóját.

Szakmabeliek - mondhatná az ember, miközben elgondolkodik, hogy mekkora hatalom is van a média kezében. De nem ám mindenkiében. Csak azokéban, akiket egy kalap alá rendezett a gazdasági háttérhatalom.

Nem Lomnici védelmében vagy ellenében, de úgy gondolom, hogy le kell rántanom egy kicsit a leplet a média hatalmasságáról, azért is, hogy az éppen kiépülő médiahálózatunk tagjai legyenek tisztába azzal, hogy milyen lehetőséget adok a kezükbe akkor, amikor szerkesztői feladatokkal bízom meg.

Először is - a tisztázások érdekében - szeretném fölvilágosítani az olvasót, hogy a fent említett baki egy olyan közmédiában történt meg, ami elméletileg működik de gyakorlatilag nem.

A Duna TV-ről van szó, amely csatorna egy jó ideje a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap kezébe került, és amely televíziós csatornát az MTV üzemelteti. Nevezhetnénk m3-nak is és hogy egy kicsit profánul fogalmazzak a Duna2 Autonomia a Magyar Távirati Iroda Nonprofit Zrt. Magyar televíziójának m3/1-ese. Araszolgatunk a 3/3-asok fele...

Hogy miért is került a Duna Televízió a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap tulajdonába, annak egyszerű és markáns, kézzel fogható oka van. Ugyanis azt csiripelik a kismadarak, hogy valahol, valaki fejében megszületett az Erdélyi Magyar Televízió gondolata.

És hát a kampány, az mindenkinek kampány, s csőstül kell rohanni "neki a közmédiának", a több mint húsz éve értékteremtő televíziócsatornának, nem törődve azzal, hogy több száz ember munkahelye szűnik meg ez által. Mert ugye a kampányba kell egy televízió, kell egy Erdélyi Magyar Televízió, aki minden szépet s jót mond majd rólunk.

S a tévé, a Duna Tévé az van, de még sincs. Ugyanaz a csapat szerkeszti a műsorokat mint a magyar 1-es vagy magyar 2-es televíziónál, csak éppen a logót használják. A színvonalat azt nem firtatom, mert ugye még mindig jobb mint az a másik két nagy "kereskedelmi".

De hogy is van ez? Egyik napról a másikra átvándorol egyik televízió a másikhoz? Minta ha "mi-se" történt volna?

Nem ez nem így működik. Először is kell egy gazdag bácsi, aki a politika hátterében akar valami nagyot, valami okosat bizniszezni, aztán kifizeti cégestől, emberestől, kamerástól, keverőstől együtt az egész vállalkozást, majd elkezdi hozzászoktatni az alkalmazottakat, hogy munka nélkül fognak maradni. De csak szépen, csendben és lassan. Még hitegeti is őket, mert ugye a remény hal meg utoljára. Majd szépen lassan leépít mindent.

De egy működő dolgot miért kell leépíteni, teszi fel a kérdést a józan paraszti ésszel megáldott ember?

A válasz egyszerű. Nem adunk alternatívát más szemléletnek, más politikai nézetnek csak annak, amellyel meg tudtunk állapodni.

Ha megnézzük az Erdélyi Magyar Televízió apparátusát, azt kell tapasztalnunk, hogy gazdaságilag ugyanazok a prominens személyiségek vannak a toppon, akik a Duna Televíziót eladták. Különös véletlen... Nem?

S közben folyik a szájkarate arról, hogy most mit kell csinálni Erdélybe, milyen nemzetpolitikát kell folytatni, miért kell ezt vagy azt támogatni. Mert ugye az egyik az ilyen meg amolyan. S a sornak vége hossza nincs. S az egyszerű ember leül blogot írni. Kisírja magát az internetes szájtokon, aztán uzsgyi a munkába.

De az a borzasztó, hogy közbe nem veszi észre azt, hogy vannak akik ebből élnek. Ők az úgynevezett elitmédiások. Eladnak mindent, amit csak lehet. Coca-Cola reklámot a csipke bugyin, kamatlábas kamatot, az inggalléron. Szóval mindent s hallgatnak vele.

Mert nehogy már egy szakbarbár, egy tizenéves suhanc, egy suttyó megcsinálja a tutit. Mert jól tudja, hogy attól a perctől vége... Internetes újságnak, heti és napilapnak, tv-nek és rádiónak egyaránt. Van is apparátus ennek a védelmében. Sok-sok jól fizetett vagy éppen nem fizetett ember. Jogászok a Legfelső Bíróságról, politikusok az Európai Parlamentből stb. Mindenki a saját babérjaiért védi, óvja, dédelgeti, levédi és a többi és a többi.

Mert ugye, média szinten ha sokan vagyunk egy helyen, akkor sokra vagyunk képesek. Játszhatjuk az alapítsunk pártot nevezetű élő-kép-játékot, vagy hozzuk létre a gazdagodjunk meg mocskosul nevű gazdasági konzorciumot, amiben folyton lesznek olyanok akik szeretni s támogatni fognak. S talán az kenyér is olcsóbb lesz. Így mindenki szeret minket.

Végül is mindenképpen ránk szavaz, vagy arra az emberre, akit mi ajánlunk neki. Mert időközben rájönnek arra az emberek, hogy a gazdasági válság, nemcsak a politika, hanem a média bűne is. S aki babérokra tör azt leütik, mint vak a poharat.

Persze nem minden esetben. Van amikor már nem mernek megtenni bizonyos intézkedéseket. Ahhoz viszont egy csapat kell, aki jobban roppantsa mint a konkurencia. Na ilyenkor akarnak máris fölvásárolni honlapot, újságot, kiadót stb. Horribilis áron...

1.000.000 forint/megyei honlap, 2.000.000 forint/megyei napilap. Ilyen a média szabadpiaci ára. A Duna Tévé saccolásaim szerint 500-600 millióba fájhat valakinek. De biztos megérte, ebbe a nagy gazdasági válságba.

Engem is kerestek ajánlatokkal, de a bloghálózatomat nem adom. Egyelőre még élvezem a hatalmat s remélhetőleg a pénzt is, amit a hálózat mögött létrejött üzleti konzorcium hoz nekem. Úgyhogy roppantom s a közeljövőbe választhatok, mocskosul gazdag leszek vagy politikai pályára lépek - vagy mind kettő.
S ha ez nem így lesz veszek egy kalapot s megeszem...

2011. december - Pólus Online

Apply to be in the first issue of our Anthology series

2011-11-13T12:51:00.003+01:00

The Neo-transilvanist Literary Club's very own “Literature Book” publishing company will be putting out its first world anthology which is the first book in a series of anthology:

Things to know

- The applicant doesn't have to pay for appearing

- Every talented author who wishes to see their work printed can appear

- The language of the anthology is English (every author needs to submit two English poems)

- There isn't a theme, the authors can chose whichever two poems they and their peers find the best

- You may submit your poems from any country of the world

Submission Criteria:

The works need to be sent as an attachment, as a Microsoft Word document, according to the following rules:

- It needs to be in A4 paper format

- Typeface: Times New Roman, size: 12

- In the upper left corner: the name of the author

- The two poems need to be centered and the titles in bold.

- We expect a very short introduction to yourself. (Please indicate where you're from and where do you live now)

- Also attach a profile picture to the e-mail.

Send applications to this e-mail:

benczeattila@yahoo.com

Publisher's Address:

Alizetics Dental Bt “Literature Book” Publisher

Hungary, 4200, Hajdúszoboszló.

6/D/26 József Attila Road

Taxpayer's ID: 22861360-2-09,

Telephone: 0036304068169

CEO: Attila Bencze

How can you get the book?

Since this is the publisher's first endeavor and we only have the money to print the books, we cannot pay a fee nor can we send a complimentary copy. The first issue will be published at the end of November. The format of the book will be A5, hardcover, glued and sewed spine.

The book can be purchased on this website, where we will later indicate the terms and conditions of odering.

Later, you can find details about self-publishing and you can read about a literary network to connect the world's authors.

With sincere regards:

Attila Bencze, writer, poet

CEO of “Literature Book”

benczeattila@yahoo.com

Bencze Attila: Transzközépből Avantgárdba

2011-10-24T18:21:00.005+02:00

(nem)érthető nyelven

Picassói Kubizmus, kreatív analitika,

provokatívan generáló animáció,

kubizmusi egyediség, szintetikus zseniség,

belső többes-impulzusos befolyásoló.

Kubizmusi relatív-Cézanne-i spontaneitás

avantgárd egyéniség-empirikus spirál

perspektivikus relatívisták vagyunk mindnyájan

csak versünk külön agyféltekékben: rekvirál.

Bencze Attila: Elektronikus költészet

2011-10-19T15:22:00.001+02:00

Változatos megalázkodás,

a nyelvek fecsegő tánca,

egy hiánytalan kis betűrács

a vers, a próza, a tárca.

Új kommunikáció: ujjbegyek

tárából kilopott ragok,

s milliók dicsekszik egy helyett:

de fasza költő is vagyok.

Új konténerekbe hirdetik

s osszák az észt agyba-főbe

a félirodalmár elvjetik.

S elvonulok egy időre:

produktív, csendes alkotásra,

időtekercseken túlra

a mindig váró múzsaágyba,

lírába és könyvbe bújva.

Bencze Attila: Gőz

2011-10-19T15:20:00.002+02:00

Immateriális gondolat vagy

s szétrobbansz mint éterben a hang.

Esetleg sovány szellemképben

keresel, mint harangot a gang.

Szétszóródásod szélbe szökken

s nap lesz a tested párállója,

míg feketén, mogorván nézel

vízterhed meleg kályha oldja.

Vékony vagy mint áldozó ostya

s megidézett szellemiskolák,

amik a szakrális színpadon

a színfoltjaikat élik át.

És mint madár úgy vértezed át,

fölöttem az azúrkék eget,

és körülölel a szentenciád

s „a lábad te bennem megveted”.

megveti a lábát: megalapozza az életét, önállósul

Bencze Attila: Vámpírok

2011-10-19T15:09:00.003+02:00

Kiszáradt ajkukon szerelmem

csöpög egy vértelen nászhiányt,

s holnaptól szív nélkül élhetem

az artériányi más iránt

nem érzett szerelmeim.

Hanyagul dobott húsidomként

a cafattá tépett lelkemet

holnaptól csak a hulladék krém

állintellektusa érti meg,

s nyomort hagy maga után.

Bencze Attila: Szabad kín

2011-10-08T13:15:00.002+02:00

Bencze Attila: Vétkezés

2011-10-08T13:13:00.000+02:00

combok retorziója fürdetett

ingoványos síkos nyálkagörcsben

s én bezárva minden üzletet

ástam magam nedves asszonyölbe,

és őrületbe kergetve magam

fehér mellekre élvezett a hajnal,

és mint csiriz úgy ragadt a paplan

bőrömhöz és egybefolyt a hallal,

hol aznap éjjel lázas női kézben

duzzasztott a bőr-kreáció

ameddig én feszületté értem

s éhen halt egy újabb náció.

Bencze Attila: éjfél után

2011-10-08T13:10:00.001+02:00

(Jagos István Róbert után szabadon)

A színpad mélyén elmereng a szleng,

mint szó szedett szószedet.

S a félhomályban néha feldereng

az élhetett életed.

És csak profán a fán

a vászon.

Akár a szétizzadt

nagykabátom,

mit két sör között a fogasra

akasztok, s kasztok

kék harisnyái magamra

hagynak. És hagytok

a szarba, porba,

nyomorba, sárba

s idealizált orgiákra

futja csak nekem.

De faszául élünk, mint Hüperion

s testvéreink kaján kajája

nem látszik át a kondenzcsíkon,

s verseinket sem kamázza

a retardáltak hada.

A székelyudvarhelyi Abodi Nagy Blanka az X Faktorban

2011-09-25T01:31:00.003+02:00

A Blankával kapcsolatos infók Pólus Onlinon:

www.polusonline.blogspot.com

Almási Gábor: Nyögve-nyelve (Bencze Attilának)

2011-09-23T15:52:00.000+02:00

Engem apám tanított dicsérni,

Nem mondta sokszor: jó,

De nem is nagyon szidott.

Kezet csak egyszer emelt rám,

De kötést ő kapott.

Engem apám tanított dicsérni,

Versemet papír áron mérte,

Nem ér többet, meglehet,

Szikkadtan, sziksavas szerényen

folydogált belőle elismerés, szeretet.

Engem apám tanított dicsérni,

Jólelkű, tiszta, halk alföldi fajta,

Nem vettem tőle semmit zokon,

Nálunk a rossz volt említésre méltó,

Sok rokon spórolt a bókokon.

Engem apám tanított dicsérni,

Ezért én ritkán dicsérek,

Megrágok magamban minden mondatot,

Ha jót mondok, gyorsan mondom, halkan,

Hogy látták-e, félve körbepislogok.

Engem apám tanított dicsérni,

Ha én mondom: jó, higgy nekem,

Jegyezd fel gyorsan, nagy dolog!

Tetszett a kötet, amit írtál,

Irigy, de tiszta szívvel feléd vagyok, maradok.

Bencze Attila: Leamputált csókjaim (Előadó: Carot Ati)

2011-09-20T18:12:00.001+02:00

Hajdú-Bihar és Bihari írók, költők találkozója

2011-08-29T12:58:00.003+02:00

2011 augusztus 17-én, Debrecenben rendezték meg a Bihari-Hajdú-Bihari írók és költők találkozóját, aminek a Latinovits kávézó adott otthont. A hét órahosszas rendezvényre közel száz irodalombarát látogatott el. Bene Viktória tudósítása.

A találkozó bemutatkozási lehetőséget adott az amatőr és a profi íróknak egyaránt. A költők és írók felolvashatták műveiket, utána, pedig kötetlen beszélgetés alakult ki a szerzők és a hallgatóság között. Mindemellett könyvbemutatók, és irodalmi lapok ismertetése színesítette az eseményt. A nagy érdeklődésre való tekintettel a szervezők úgy döntöttek, hogy a megjelent szerzők műveiből egy antológiát jelentetnek meg, aminek a szerkesztését már a helyszínen megkezdték.

A díszvendégek Dusa Lajos és Papp Für János a Magyar Írószövetség tagjai voltak.

- Az egyik célom, hogy Nagyvárad és Debrecen között megszűnjenek a határok kulturálisan és irodalmilag. A másik pedig az, hogy különböző irodalmi köröket összehozzak és ezáltal egymás programjait megismerjék és segítsék – mondta el Bencze Attila, az irodalmi délután főszervezője.

A következő találkozót egy hét múlva Nyíregyházán rendezik meg, ahova minden irodalomkedvelőt szeretettel várnak a szervezők.

Cserép Imre fotói
Cserép Imre fotói 2
Bene Viktória fotói

Bene Viktória (www.haon.hu)

Bencze Attila: Rózsa és kereszt

2011-08-29T12:54:00.000+02:00

Kereszt élet és kereszt halál

kereszttűzében keresztre száll

az intervallumnyi életed.

És feloszlásokban mérgezett

örökkévalóságban hiszel

s életed egy jelzáloghitel.

S én rózsával számban érkezek

vágyaid küszöbén kopogva

léten túli körbe lépni át.

Tudatni, hogy ott is én leszek

számodra mindig a zsolozsma

s szeretetem akasztom reád.

Kereszt élet és kereszt halál

töviseit utadba szója,

a megváltásunk kapuinál

egy vérpiros és tiszta rózsa.

És e rózsa én vagyok neked,

váradon az angyali erőd,

és hordva a büszkeségemet

meghajlok egy rőt kereszt előtt.

Kereszt az élet és a halál

keresztet hordunk s viszünk sírba,

s ajkaink pírját pár rózsaszál

rideg tövise írja.

Szívja.

Az első rózsát a szezon miatt

kapjuk meg, mint egy földi éket.

A második rózsa viszont riaszt:

ok nélküli és nagyon tépett.

A harmadik rózsát boldogságból

emelik szívünk rejtekébe.

De félünk a negyedik virágtól:

betegségünknek mása, képe.

Az ötödik rózsa (kicsit profán)

olyan mint az egzisztenciánk:

szerződéskötés, ócska iromány,

marketingünk és a médiánk.

A hatodik rózsaszál az utunk:

sínpár néhány jó barát között.

Hetedikkel már vezetni tudunk,

uralkodni emberek fölött.

A nyolcadik rózsa maga a csend:

imádkozó önmagunk vagyunk.

A kilencnél már nem bírjuk tovább:

inkább csendben összeroskadunk.

Kereszt az élet és a halál.

Rózsa az élet és a fájdalom.

Rózsa az élet és a halál,

s kereszt nyugszik most a vállamon.

Az első kereszt a születésünk,

a második, hogy fel ismerjük még,

hová jöttünk és a küldetésünk

szélsősége vagy szellemiség.

A harmadiktól boldogok vagyunk,

hiszen az a szeretet kereszt.

Negyediknél megtorpanva állunk,

kérdve: Isten miért tetted ezt?

Az ötödik keresztünk nagy teher:

szegénység és gazdagság maga.

A hatodik kereszt a barátunk,

életünknek legszebb csillaga.

A hetedik keresztnél elvakul

bennünk minden emberi jóság.

A nyolcadik keresztnél földre hull

az élet és így lépünk tovább.

A kilencedik keresztnél csendben

csupán a végső szóra várunk,

valahol a rózsák közt egy kertben,

míg átvizsgálják számadásunk.

S én rózsával számban érkezek

vágyaid küszöbén kopogva

léten túli körbe lépni át.

Tudatni, hogy ott is én leszek

számodra mindig a zsolozsma

s szeretetem akasztom reád.

Bencze Attila: Nem akarom

2011-08-29T12:44:00.001+02:00

2011. augusztus 17. szerda (Latinovits Kávézó)

2011-08-17T09:39:00.007+02:00

Szerdán, azaz augusztus 17-én helyi idő szerint 14 órától a debreceni Latinovits Kávézó (Csapó u. 28. sz.) ad otthont annak az irodalmi találkozónak, amelynek meghívottai Hajdú-Bihar és Bihar megyei irodalmárok, amatőr és profi írók, költők.

A rendezvény célja, hogy olyan kapcsolat alakuljon ki a két megye alkotói között, amely által az irodalom területén is megnyílnak a határok, és a tükörprogramok szervezésével felpezsdüljön a kulturális élet, azon belül pedig az irodalom vérkeringése. A rendezvényre érkező irodalmárok felolvashatnak verseikből, prózáikból, szösszeneteikből és kritikáikból.

A rendezvény díszvendégei lesznek Dusa Lajos
és Papp Für János a Magyar Írószövetség tagjai.

A Szövetség részéről Dusa Lajos Bihart, míg Papp Für János Hajdú-Bihart fogja képviselni.

Azt est házigazdája és moderátora Bencze Attila.

Pilinszky János: Harmadnapon (Kicsi Hang)

2011-08-17T09:18:00.001+02:00

Bencze Attila: A ló halála árán

2011-08-08T18:44:00.001+02:00

A hó vastag takarója alatt még javában aludt a föld. Szinte hallani lehetett a Hargitai szél vad dörömbölését. Az lóistálló ajtaja nyitva állt. Emberek tolongtak a pajta közelében. János az ismert fogatos lesütötte szemét és magába meredten, mintha meghalt volna körülötte a világ, a múltra gondolt. Közben majdnem síró tekintettel a kihűlt testű kancát nézte.

- Hát ennyi volt - hagyták el reszkető ajkait az alig érthető szavak.

Jánosnak ez volt mindene. Ez a mindig fényes szőrű, kecsesen járó kanca, amely tizenhat év után visszaadta lelkét az örökkévalóságnak. A fuvaros ezzel kereste meg napi betevőjét. Amióta egyetlen fia is meghalt, ez a gyönyörű pára volt mindene. Élete egyetlen értelmét csak benne látta. Zabozta is rendesen, ahogy az, vérbeli székely emberhez illik. És azon a napon megszűnt létezni.

- Holnap, majd kivisszük a dögkútba - mondta Géza.

- Addig még legalább a helyén láthatom - válaszolt János, és barna szemeit a földnek szegezte.

A határ hideg volt és szél is egyre kegyetlenebbül játszott a fákkal. Az emberek, mint akik megértik János fájdalmát, részvétes arcokkal köszöntek el. Az udvar lassan megürült és nem maradt más hátra, csak János és az ijesztő magány. Egyre gyorsabban közelgett az éjszaka is. János bement a házba. Elhúzta a vakablak függönyét, majd elővette az örökségbe hagyott futuckós üveget, amelynek tartalmából húzott egy jó szájjal. A szilvapálinka égette a torkát.

- Nem is olyan rossz, pedig van vagy három éves - dunnyogta, majd ismételten szájához emelte az üveget. Leült a szépen faragott ebédlőasztal mellé és emlékeibe kutatva, megpróbálta felidézni a hátrahagyott szép napokat. De a képek egyre jobban halványodtak. És az üveg tartalma egyre kevesebb lett. Már enyhe szédülést érzett. A képek lassan kezdtek összekuszálódni. Még egy darabig bámulta az üres némaságot, majd fölállt és leakasztotta a petróleumlámpát. Elővette a zsebében lapuló szivart és rágyújtott. A füstöt egyre mélyebb lélegzettel szívta tüdejébe, miközben a kályhához ment és fát rakott az alig pislákoló szénre. Leült a fásládára és maga elé helyezve a petróleumlámpát, lángot adott a gyutacsnak is. Az őt körülvevő embereket és az élet értelmét próbálta megérteni. Nem tudott kibékülni azzal a gondolattal, hogy a fiatalok egyre nagyobb számban hagyják ott szüleiket. Egyre több fiatal, egy jobb élet reményében több száz kilométerre is képes elutazni. Maga mögött hagyja a házat, az otthont, ami fölnevelte, és maga mögött hagyja a családot. Az embereket, akik úgy áhítoznak azért, hogy szeretetükkel elhalmozhassák őket.

- Igen, a fiatalok mind elmennek - mondta hangosan, hogy ezzel is nyugtázza gondolatait.

ők biztosan nem tudják, hogy milyen keserves is a magány. Az ember mindig csak a holnapot várja, a napot, amikor megkoppan és az ajtó, ami mögött a régen várt gyerek áll, lelkébe hasító fájdalommal. És ahogy felszakad a zár, felszakadnak a könnycsatornák is. Egymás vállára borul a gyermeki és az idő által ráncossá görbült test. Egyszerre csak eltörik a mécses, és kifolyik belőle, a sok-sok évi magány.

János az asztalhoz ment, egy papírlapot és egy ceruzát vett elő. Levelet írt, az elképzelt fiának, amelyben kiöntötte a lelkében gubaszó magányt.

Mi után kiöntötte minden bánatát, a lapot az asztal közepére helyezte, majd az égő petróleumlámpát a kezébe véve, a pajtába ment. Nézte a mozdulatlan lovat. Sima szőrét simogatni kezdte, és mint kis gyermek a halott kanca nyakát magához szorítva zokogott. Fölszakadt benne a lélek. A könnyek egyre szaporábban ömlöttek a ló sima szőrére, míg János egyre jobban szorította az elnyúlt kecses nyakat.

Miután már úgy érezte, hogy több fájdalom már nem tudja elhagyni a lelkét, leoldotta a kanca kötelét.

A nap már az ég alját súrolta. Géza gyors léptekkel haladt az istálló fele. Amikor kinyitotta annak ajtaját, arcán a megdöbbenés ült ki.

- Te jó szagú Úristen - kiáltott föl.

A lámpában még mindig égett a petróleum. A ló ott feküdt a tegnapi állapotában, fölötte pedig ót lógott János. A nyakára szorult kötéltől színtelen arccal. Géza odafutott, hogy megemelje. De a test mereven himbálódzott a gerendára bogozott kötélen. János halott volt. Az asztalon pedig, a falú fiainak hagyott levél. Az üzenet.

János temetésén minden ember kiöntötte lelkét, és szívéből zokogott. Az asztalon talált levél, egy falú népének, öröksége lett.

Azóta egyre több fiatal marad a faluban. A jobb élet reményét fölváltották a lelki értékek. János sírjára egyre több virág kerül. Mert ő egy igazi tanítómester volt. A lélek tanítója.

HID–fesztivál helyett aggteleki tábor

2011-08-08T18:36:00.001+02:00

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Aggteleken rendezik meg az összkulturális tábort, amely a szatmári kezdeményezésű HID–fesztivál jogutódja.

Idén elmarad az elmúlt két esztendőben Szatmár megyében megszervezett HID–fesztivál, jelentette be csütörtökön Krakkó Rudolf a fesztivál szervezője. Ennek ellenére idén sem maradnak táborozási lehetőség nélkül azok a magyar művészek, illetve a kultúra iránt érdeklődő Kárpát–medencei magyarok, hiszen augusztus 25. és 29. között rendezik meg az Aggteleki Kulturális Tábort (AKT) – mondta tegnapi sajtótájékoztatóján Bencze Attila főszervező. A Szatmárnémetitől 200 km–re fekvő településen készülő esemény elsődleges célja, hogy a Kárpát–medencében tevékenykedő művészeket közelebb hozzák egymáshoz. A tábor kilenc helyszínen zajlik majd: lesz líra-, próza-, néptánc-, tánc és zeneművészeti-, illetve közéleti sátor, vizuálkult- és tekercsterem, ugyanakkor a kis- és a nagyszínpadon zenei produkciók szórakoztatják majd a nagyérdeműt. A táborba érkező amatőr együttesek a Sony Music lemezkiadó jóvoltából felkerülnek a Best of Aggtelek lemezre, az írók és költők alkotásai pedig egy antológia-kötetben jelennek meg. A filmeseknek is kedveskednek a szervezők, ők ugyanis Andy Vajna híres filmrendezővel beszélgethetnek majd. Krakkó elmondta, hogy a kulturális események promoválása mellett a nagyszínpadon folk és rock együttesek (Ismerős arcok, Kormorán, Holdviola, Kalapács, Bikini stb.) szórakoztatják majd a közönséget. Bencze Attila hozzátette, a táborban való részvétel egy személynek – szállással és napi háromszori étkezéssel együtt – 15 és 19 ezer forint között váltakozik, a szálláshely típusától függően.

A kulturális táborról bővebb információt a www.aktok.blogspot.com weboldalon olvashatnak az érdeklődők.

Forrás: http://www.erdon.ro/hid%E2%80%93fesztival-helyett-aggteleki-tabor/1737797

2011. augusztus 12. péntek (17.00 és 18.00 óra között)

2011-08-08T18:14:00.005+02:00

Bencze Attila a Kortárs Irodalmi Kerekasztalnál.

Kunszentmiklós-Bösztörpusztán, a Magyar Közösségek Sátrában.

Vezeti: Varga Domokos György

Meghívott vendégek: Ambrus Edit, Bencze Attila, Benke László, Nagy L Éva, Kovács I József, Verzár Éva, Molnár Ádám, Kovács S Pál

A kortárs magyar irodalom sorsa.

Van-e, lehet-e, legyen-e elvégzendő feladata itt és most?

A kérdéskör, amiről szó lesz...

A kortárs irodalmat sokszínűség jellemzi, ez a rendszerváltás előtti irányított irodalomhoz képest nagy pozitivum. De a sokszínűségen belül alapvetőan két tábor: a posztavangard és a hagyományos magyar irodalom tábora (nemzeti oldal) áll egymással szemben, s e két táboron belül is altáborok, szekértáborok lövik egymást, vagy éppenséggel nem vesznek tudomást egymásról, elbeszélnek egymás mellett. A posztmodernek jellemzően nem foglalkoznak a magyar valóság nehéz, politikai, szociális stb. szempontből fontos kérdéseivel, sorsunk problémáival, míg a nemzeti oldal hagyományosan a magyar valóság szépirodalmi feltárását tartja elsődleges kötelességének. A kormányzatok a múltban és a jelenben is anyagilag elsősorban a posztavangard táborát támogatják, hozzájuk képest szinte elhanyagolható mértékben kapnak támogatásokat a hagyomanyos nemzeti irodalom képviselői. Ebből következően a posztavangard tábora számszerűen is egyre duzzad, hiszen odafordulnak a fiatalok is, és nemcsak azok, ahol kisebb ellenállásba ütköznek, így alakulhatott ki az ismert értékzavar, amelynek jellemzője ma már nem egyszerűen az értékelhagyó, hanem közvetett módon az értékpusztító irodalom "elsőbbsége", vagyis mintha a nemzeti oldallal (Arannyal, Petőfivel, József Attilával, Illyés Gyulával, Nagy Lászlóval stb., és a maiakkal) szemben álló szépírók társasága képviselné ma a magyar irodalom fővonalát. A média által irányított, manipulált közvéleményhez szinte csak a divatos írók művei jutnak el, hiszen ők kedvesen, tréfásan, művelten, magyarokat kinn és benn lenézve fecsegnek, nekik semmi se drága e hazában. Az egyoldalú igénnyel a látszat szintjén igazolják magukat, míg a másik oldal folyton problémákat görgető irodalma a néhány száz példányban megjelenő lapokban nem hatékony…

Szarvasének a Sesztinában

2011-08-06T11:57:00.000+02:00

Makoldi Sándor munka közben

A Sesztina Galéria szeretettel meghívja Önt, Családját és Barátait 2011 augusztus 5. (péntek) 18.00 órára

Makoldi Sándor festőművész képeiből rendezett Szarvasének című kiállítás ünnepélyes megnyitójára.

A kiállítást megnyitják: Pikó Sándor képzőművész és Oláh Tibor fotóművész.

Helyszín : Debrecen, Sesztina udvar, Sesztina Galéria.

A kiállítás megtekinthető 2011 augusztus 5-től szeptember 7-ig.

- Kiállításomat ajánlom Feleségemnek, Családomnak és mindazoknak kiknek lelkében megszólal a „Szarvasének”, a csodaszarvas üzenete, a Teremtő igéje.

A sugallat arról honnan, mi végre születünk e hazába és hová tartunk? Mi adhat utunkban erőt, hitet és eleink üzenetével hogyan gazdálkodunk? Tudunk – e ma hazánkban nem csak magyarországi, hanem magyar életet élni és magyar alkotásokat létrehozni?

Megpróbáltam. Ítéljék meg Önök sikerült-e. Urunk színeváltozásának évfordulójára emlékezvén. - Makoldi Sándor.

Forrás: www.polusonline.blogspot.com

Dsida Jenő - Psalmus Hungaricus

2011-08-06T11:30:00.003+02:00

Vagy félezernyi dalt megírtam / s e szót: magyar, / még le nem írtam./ Csábított minden idegen bozót, / minden szerelmet bujtató liget. / Ó, mily hályog borult szememre, / hogy meg nem láttalak, / te elhagyott, te bús, kopár sziget, / magyar sziget a népek Óceánján!

Bencze Attila a Campuson járt (képriport)

2011-08-06T11:16:00.004+02:00

2011 július 22-én (Pénteken) a Benedek Elek Városi könyvtár meghívására, egy közönségtalálkozó főszereplője lehettem a méltán híres Campus Fesztiválon, hogy a Kálvinista Róma egyik legnagyobb rendezvényére kilátogatóknak bemutathassam kötetemet illetve beszélgethessünk irodalomról "úgy nagy vonalakban". Ez meg is történt. Köszönöm a érdeklődők kitüntető figyelmét.

Elkelnek az ingyen könyvek?

Vannak érdekes dolgok a világon...

Lazítani így is lehet...

...főleg ha derűs a téma,

hogy az elmélyülésről ne is beszéljek,

és a szomszédban gyönyörű lányok forgatják a könyveket.

Ő egy igazi könyvfaló (értelmiségi).

Ha megkérdezik, hogy mit írtam

hát kézzel lábbal magyarázok

s akár segédeszközök után is nyúlok,

mert a lényeg az olvasó.

Ezért produkálom is magam.

Kicsi Hang: Nem tudhatom

2011-07-12T20:42:00.003+02:00

Nyilatkozat a Nemzeti Kulturális Alap jelentőségéről

2011-07-12T20:40:00.000+02:00

A hazai sajtóban egyre gyakrabban bontakozik ki polémia a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) kollégiumai által megszavazott kulturális támogatásokról. Még ha e vita egyes döntéseket illetően indokolt is lehet, könnyen oda vezethet, hogy az NKA támogatási rendszerének egésze kérdőjeleződik meg a közvélemény és a döntéshozók szemében. Ezért hangsúlyozzuk, hogy immár húsz éve az NKA az állami kultúrfinanszírozás legstabilabb intézménye, a maga szakmai kollégiumi rendszerével, valamint a kultúráért felelős miniszter által felügyelt külön támogatási kerettel. Az NKA költségvetésének esetleges csökkentése, a rajta keresztül kulturális támogatásra fordítható összegek megvonása visszafordíthatatlan folyamatokat indíthatna el a magyar kulturális életben, és egyes művészeti ágak ellehetetlenüléshez vezetne. A jelen struktúrában ugyanis semmilyen más intézmény nem tudja ellátni azt az összetett feladatkört, amit a művészeti ágak közvetlen finanszírozása igényel. Meggyőződésünk, hogy a felmerült problémák megoldását nem a végiggondolatlan forráskivonás, hanem a szakemberekből álló kollégiumok összetételének felülvizsgálata jelentené, a kiegyensúlyozott működés érdekében.

Aknay János

Kossuth-díjas festőművész, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elnöke

Butak András

Munkácsy-díjas grafikusművész, a Magyar Képző- és Iparművészeti Társaságok Szövetségének elnöke

Fekete György

Munkácsy-díjas belsőépítész, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke

Jókai Anna

Kossuth-díjas író, a Magyar Írók Szakszervezetének elnöke

Dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton

régész, a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetsége elnöke

Kollár Árpád

Sziveri János-díjas költő, a Fiatal Írók Szövetségének elnöke

Mihályi Gábor

Harangozó Gyula-díjas koreográfus, a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke

Sárkány Győző

Ferenczy Noémi-díjas képzőművész, a Magyar Illusztrátorok Társaságának elnöke

Szentmártoni János

József Attila-díjas költő, a Magyar Írószövetség elnöke

Bencze Attila

a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy elnöke, a Határmenti Civil Kulturális Körök Egyesületének (HCKKE) elnöke.

Tyekvicska Árpád

levéltár-igazgató, a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke

Vidnyánszky Attila

Kossuth-díjas rendező, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke

Így néz ki az én kis falum - Bágy (fotóalbum)

2011-06-15T15:36:00.000+02:00

További képeket ide kattintva tudsz nézegetni.

Polyák Lilla: Itt és most

2011-06-07T10:50:00.000+02:00

A Körbetartozás című kötetem bemutatója képekben

2011-06-06T20:31:00.003+02:00

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy hirtelen sikerült kézhez kerítenem, Serfőző Attila barátomat és névrokonomat, hogy a könyvbemutatóm moderátora legyen. Ezúton is szeretném megköszönni az azonnali pozitív hozzáállását és azt, hogy elvállalta a házigazdai szerepet.

Papp Für Jánosnak pedig nem rovok fel semmit, hiszen a kötelesség Budapestre szólította, hogy a Magyar Írószövetség szakbizottsági gyűlésén döntsenek az álságos sorban lévő irodalom jelenjéről és talán jövőjéről is. Ezt az áldozatos munkát szeretném megköszönni neki.
És végül de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani Hancsovszki Renátának a felolvasásért, amivel megörvendeztetett bennünket.

És most megosztok Önökkel (Veletek) néhány képet, ami a könyvbemutatómon készült.

Fotók: © Molnár Péter - 2011

Zanzibár: Ádám keresi Évát

2011-06-05T08:34:00.001+02:00

A Körbertartozás bemutatója a HAON-on

2011-06-01T16:26:00.001+02:00

Bencze Attila: Körbetartozás című kötetét mutatta be hétfőn a Latinovits Kávézóban. Az íróval Papp Für János, a Magyar Írószövetség nemrég beválasztott tagja beszélgetett.

Beszámoló: http://www.haon.hu/lakohelyem/bencze-attila-konyvbemutatoja-debrecenben/1690087

In memoriam Mádl Ferenc

2011-05-30T16:39:00.002+02:00

Hát igen. Ami elkezdődik valahol, az véget is ér. Az elindulásnak mindig a megérkezés az ára, s a lényeg mindig az út, amit átélünk, ahogy átéltük.

De legfőképpen az, hogy miként viszonyultunk az úthoz, hogy vettük észre a jót és választottuk el a rossztól. Közhellyel élve, mit tettünk le az asztalra, ami kapcsán majd ránk emlékezik az utókor. Ami által kivívjuk mások tisztelettét s példát mutatunk a jelen és a jövő nemzedékének.

Igen. Ő ilyen volt. Mádl Ferenc, Feri bátyám ilyen volt. S most elbizonytalanodok.

Méltó vagyok arra, hogy bátyámnak nevezzem? Méltó arra, hogy tékozló fiúként elfogadjam? Ki adhat erre választ?

Csak Ő.

Ő egyedül.

De késő feltenni a kérdést. Késő bocsánatot kérni az ifjúkori figyelmetlenségért. Azért, amit ő rögtön megbocsátott, mondván, hogy „a fiatalok mindig az időseket hagyják a legutoljára”. Mindig annak jut a végső kézszorítás, a végső ölelés, a végső kedves szó. De ez megbocsájtható...

S ma furdal a bűntudat. A múltba zuhanok. Gondolatban Kecskemét ékszerként tündöklő Katonájába zuhanok. A színház első soraiba, ahol szavaid végighallgatva, iszom minden mondatod.

Majd ott ülsz előttem, Viktor mellett. Úrrá lesz rajtam a kísértés. A hozzád szólás kísértése, miközben Géza egy rózsáról beszél.

Egy rózsáról, ami te vagy. Egy rózsáról, ami egy gondolat, egy eszme. Egy rózsáról, ami egy értékrend s melynek szirmait mi együtt alkotjuk, s mely a hit, a szeretet, a megértés és a család. A mi közös polgári családunk.

Erőt veszek magamon és a tapsvihar közben közétek hajlok közölni, hogy honnan jöttem. De te tudod. Viktor tudja. Talán mindenki tudja. Benne van a 800 ember tapsviharában. Benne van az eszmében, amiben mindannyian hiszünk.

Szünet következik. Mi az első sorokban beszélgetünk. Viktort hívja a kötelesség. Te az ő helyével kínálsz s én elfogadom.

Szemeid kedvesek: Féltőek.

Féltőek, mert tudod, hogy túl sok bennem a hév. Túl sok bennem az indulat. Túl forrófejű vagyok.

Csillapítasz. Tanácsolat adsz. Atyai jó tanácsokat. Dalma asszony féltő tekintete helyesel. Akár a nagymamámé. Kissé szigorú de csupa lélek.

Viktor visszatér s én beülök mögétek. Székely vicceket mesélek s ti jókat derültök rajta.

Az idő elröpül. Közénk telepszik a csönd. A várakozás csöndje.

A színpadon a konferanszié.

Vállad fölött kíváncsi pillantásaiddal figyeled reakcióimat.

A díjazottak nevére várunk. A terem csendjében csak a lélegzetet lehet hallani. És jönnek a szavak. Az első szóra összerezzenek.

Hallod?

Azt mondják Bencze. Hallod Feri bátyám? Azt mondják Attila.

Bencze Attila, Székelyudvarhely, Erdély.

Minden porcikámban remegek. Fel kellene állni. Zokogás fojtogat. Mosolyogni kellene. De 800 tekintet kereszttüzében égek. A Tudományos Akadémia kérésztüzében égek. A 100-ak tanácsának kereszttüzében égek. A leendő kormány minisztereinek kereszttüzében.

Én a székely fiú.

Én a sorstalan.

Én az árva.

Ott vagyok amiről mások még álmodni sem mernek. És kíváncsiak rám.

Zavart vagyok. Remegek. Örömkönnyeket hullatok.

Te megfordulsz. Nyugodt tekinteted rám emeled és simogató hangod erőt önt belém. Felállok. Lábaim még mindig remegnek. A Viktor székének támlájába kapaszkodok. Szédülök.

Megveregeted a kezem s én mennyei hangulatban zavartan indulok egy mennyei síkon át átvenni díjamat.

A kézfogás következik. Előbb Viktor, majd Géza. És legvégül te.

Halkan jegyzed meg: „A fiatalok mindig az öreget hagyják legutoljára”.

Talán igen. Talán nem.

Talán azt hagyjuk legutoljára, akit a legjobban szeretünk, akiben megbízunk és aki a legjobban hiányzik majd az életünkből. Talán azt, akivel rokonlelkek vagyunk és aki a legközelebb áll hozzánk. Talán téged.

És most szeretném elsőként nyújtani a kezem. Elsőként az utolsók közül. Neked ott az égi sávon. Neked ott a csillagösvényen. Neked ott, ahol most csendben rovod a köröket s bátorító tekinteted rám figyel.

Fotó: http://benczeattila.blogspot.com/2009/12/pillanatkepek-egy-konferenciarol.html

BenczeAttila "Körbetartozik" a Latinovitsban

2011-05-24T17:04:00.005+02:00

2011. május 30-án, hétfőn 18 óra 30 perces kezdettel a debreceni Latinovits Kávézó vendége Bencze Attila lesz, aki a Körbetartozás című kötetét mutatja be. Az immáron háromkötetes szerzővel Papp Für János beszélget, akit nemrég ért az a megtiszteltetés, hogy a Magyar Írószövetség beválasztotta tagjai közé.

A kötet szerzője Bencze Attila, a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy elnöke, akinek életútját végigkísérve, a kulturális paletta több fokán is letette a voksát. Hiszen dalszövegeket és forgatókönyveket ír.

Hogy kiknek, hogyan és miről ír Attila, azt meghagyjuk azok az embereknek, akik ellátogatnak a könyvbemutatóra.

Mindenkinek ajánljuk frissen megjelent „Körbetartozás” című kötetét, ami a maga könnyedségével, szókimondásával és az életről alkotott világszemléletével, talán a mai ember jellemrajra is lehet.

Előhangok
HAON : http://www.haon.hu/debrecen/debreceni-programok-majus-30/1688024
dehir.hu: http://dehir.hu/kultura/2011/05/30/112048/lelek-es-hit-egy-kotetben/
7torony: http://7torony.hu/content.php?c=38632
Pólus Online: http://polusonline.blogspot.com/2011/05/bencze-attila-korbetartozik.html
Lícium médiaportál: http://www.licium.hu/programajanlo/irodalmi-est.html

Bencze Attila Körbetartozásának előszava

2011-05-16T13:47:00.001+02:00

------------------------------------------------------------
A könyv akciós nagykereskedelmi ára: 990 forint
Megrendelési lehetőségek:
E-mail: benczeattila@yahoo.com
Telefon (36) 30 406 81 69
------------------------------------------------------------

Összevetve Bencze Attila mostani kötetét, az előző kettővel (A fogadott fiú, A lélek-inga-járata) egy úgynevezett humán-orientáltságú szociográfiát figyelhetünk meg.

Mindez a megélhetési területváltás és a szélesebb körű kulturálódás eredményeként jöhetett létre. Attila levetkőzve Nyírői lokálpatriotizmusát (miszerint a székely - először székely és csak utána ember) a Tamásis világiasságot és szociális, morális, illetve erkölcsi érzékenységet állítja alkotásai élvonalára (miszerint a székely - először ember és csak azután székely).
Szoros kapcsolatot teremt az Erdélyi Magyar Irodalmi kánon klasszikusaival, és talán ebben a kötetben kristályosodik ki igazán a Neo-transzilvanista irodalmi vonal szinopszisa, amivel csiráiban már volt alkalmunk azonosulni. Példaként hoznám itt fel Széllyes Sándor: Székely Karácsony című versét.

Attila verseiben a föld, az ember, a lélek és a hit fogalma azonosul a Krisztusi nép szenvedését átélő, a föld szakrális ki-sugárzását átérző egyetemes emberrel. Nem tesz különbséget ember és ember között. Szakrális szemszögből csak a lent és fent létezik. Ehhez kapcsolódnak a földi vizuális elemek, amiket spirálszerűen fonnak körbe a pszichikai kint és bent fogalmak. Akár a húrelméletben.

Érthetően szólva leteszi a lírai bicskát és furfangos, székelyhez illő meggondoltsággal, inkább az emberséget helyezi elő-térbe és tárgyalásokba kezd, úgy a lírikusokkal, mint az olvasóval. Viszont az előző két kötet megírásakor tomboló énből még foszlányokban megmaradtak a támadói fogalmak, mint a-hogy azt „a kritikusok kézikönyvébe” írt versében is teszi, a-mikor a következőket írja: „Korong leszek, ki mar, ha kell / s nem lesz a versben deficit / s ki nem éri be ennyivel / olvasson mástól is kicsit”.

Viszont mindezt a kihívást olyan székely furfangossággal teszi, amitől a kritikusnak inába száll a bátorsága. És történik ez sok esetben joggal.
Amint a verseket jobban megfigyeljük egy érdekes dologra jöhetünk rá.
A kötet megírásának ideje alatt Attila közel nyolcszor élte át költői válság időszakát. Ez adódhat az el nem ismertségből és abból, hogy a kultúrából eddig megélő költő anyagilag egy-re sivárabb időszakba kerül. Az utóbbi fél éves munkásságát figyelembe véve úgy gondoltuk, hogy már teljesen kitörölte magát az irodalmi közéletből.
Az egyre fokozódó nyomor is hozzájárulhatott, ahhoz a mentalitásváltáshoz, amit a verseiben vélek felfedezni. Viszont ez a párfordulás sokkal minőségibbé, hogy úgy mondjam egy irodalmi kódexé varázsolta a műveket. Összeszedettek, komplexek és úgy vélem, hogy kiállják az idő próbáját.
Amikor a 14 éves, kockás füzetét verseivel teleírt utcagyerekkel találkoztam, úgy gondoltam, hogy talán megsimogatom a lelkét pár kedves szóval. Viszont sosem gondoltam volna azt, hogy hetven éves fejjel egy olyan kötet lektorálására kér meg, amihez féltem hozzászólni. Amiről kritikát írni nem tartom magam eléggé érettnek.
Visszatérve Attila kötetéhez azt tapasztalom, hogy az egzisztencia álságos fokán egy olyan verscímet emelni ki címadóként, ami talán a kötet leggyengébb verse (mármint szakmailag), nem bűn. Főleg annak tudatában, hogy ez a korszellemet célozza meg. Egy igazán megkapó és ezáltal eladható cím a „Körbetartozás”.
A szerelemes verseket figyelembe as lírai alany játéktere nagyobb részben a távolságtartás és elvesztettség fele szegmentálódik, de ugyanakkor ott van benne a tisztelet és a teljes egész szerelem, amit szavakkal nem is lehetne szebben kifejez-ni mint, hogy: „Nem akarok én ma semmit / csak az arcát újra látni, / úgy szeretni mint még senkit / s vele együtt fájni, fájni”. Vagy éppen: „Megfoghatatlan hamvaidból / fogalmazom meg aromáid / s papír-szigeten fény-nyalábból / éj-barna szemed süt idáig”.
Kedves Olvasó! Ha kezébe veszi ezt a könyvet és beleolvas a versekbe, találkozni fog egy tiszta jellemmel, egy tiszta emberrel.
Egy olyan emberrel ki teljes szívéből tud szeretni és akire oly büszkén tudok tekinteni. Büszkén mert irodalmának fénye bearanyozza öreg napjaimat. És lecsendesedve, önmagamba nézve, tisztán és emberségesen tekintve a jövőbe, tudom azt, hogy arról az fiatalemberről, akinek könyvét most Ön is a kezébe tartja, még ezer év múlva is hozsannát dalol az utókor. Én így ölelem magamhoz a költőt, s már túl a hetvenen már tudom, hogy megtisztult lélekkel léphetem át azt a bizonyos kaput. Meg tettem, amit meg kellett tennem. Adtam a magyar irodalomnak egy zsenit. Ezt úgy mondom mint tanára, mint fogadott apja és mint irodalomkritikus.

Dr. Benedek András irodalomkritikus, nyugalmazott egyetemi tanár

Bencze Attila: „Hass, alkoss, gyarapíts”

2011-05-06T10:57:00.003+02:00

„Hass, alkoss, gyarapíts”

légy a részesem magad is.

Ölelj, szeress, vádolj

örök örömmel te bárhol.

Kívánj, végy magadhoz

mindig csak velem hadakozz,

vagy kerülj el ha kell.

Soha ne érd be semmivel.

Hallgass, figyelj, érezz

csatlakozz velem az éjhez.

Faragj kőbe, fába

arcélem legyen a dárda,

a tiszta, szent vonás.

Legyek. Óh legyek látomás.

800 lépés Debrecenben

2011-05-06T10:55:00.001+02:00

Félek a délutánok egyhangú magányától, de érdekes módon mindig ilyenkor kerít hatalmában valami fenséges alkotói ösztön. Az egész egy háznál kezdődik. És érdekes módon, mindig annál a háznál.

A Darabos utca sarkán áll még az épület, amibe valaha Csokonai élt és alkotott. Ez az a ház ahova naponta betérek egy kis társaságért, egy kis kultúráért és arra a sokszor ingyen kapott kávéra, amit az Ádány család kegyelméből fogyasztok el, és ami nemcsak a szellemet frissíti fel, hanem a lelket is megsimogatja. Hat óra után. Minden nap, pontban hat óra után.

Ez az a pillanat, amikor a cívis város utcáin tompul az élet. A környező iskolák diákjaitól mentesek lesznek a járdák, s csupán néhány kósza lélek rohan a feltámadás felé. És amikor a lágyan simogató tavaszi napsütésben lelassulva figyelem az utcán elrohanó autók sokaságát, kicsit kilépve önmagam zűrzavaros és rohanó életéből úgy érzem, mintha megállt volna számomra a világ.

Talán a nosztalgia teszi. Talán az, hogy valaha Kati itt csodálta a rohanó emberek után kapkodott fürkésző tekintetemet. Talán azok a pillantások, amik nemcsak csodáltak de szerettek is a magam egyszerű székelységével. A távoli, elhagyatott faluból hozott egyszerűségemmel.

És ma megint itt ülök. Ugyanazzal az egyszerűséggel, ugyanazzal a székelységgel és ugyanazzal a magánnyal karöltve, amivel világra hoztak engem és ami végigkísérte egész életemet. Már Kati sincs. Már az a nézés sincs. Már semmi sincs. Csak én vagyok. Egyedül.

És hogy élvezzem az élet apró részleteit: lassan a fogyasztom el a kávét, nyugodtan szívom a cigarettát és megpróbálok nem gondolni semmire, ami a múlthoz köthető.

Ez az a kozmikus csend, amellyel az ember méregtelenítheti gondolatait és amelyben mély sóhajokban engedheti szabadjára a lelkében felgyülemlett fájdalmakat. Amíg az a bizonyos székbegyűjtés ki nem zökkenti legbensőbb valójából.

Ez az a pillanat, amikor az eddig leküzdött magány újbóli értelmezést nyer. Mert indulni kell. Indulni haza az albérletbe. A tévé és a számítógép monitora elé.

Fáradt emberként lassan vágok neki a zebrának és amíg a zöldre várok, a Református Kollégium monotonon figyelő ablakait kémlelem. Várok egy függönymozdulásnyi jelzésre. Várok Nyilas Misi fürkésző tekintetére. Abigél szélnek eresztett levelére. Abba reménykedek, hogy kitárulkoznak előttem az ablakok és ott láthatom a szerelmes Csokonait, amint éppen Lilla lelkét simogatja szerelmes szavakkal. Vagy meglátom a kis Mórát aki Nyilas Misiként bontogatja az otthonról kapott pakkot, netán Magda néni mosolygós és biztató tekintete úgy néz rám mint pár évvel ezelőtt az Aranybika teraszán.

Rágyújtok a Tabakból hitelbe hozott szivarra és elindulok a zöldön át. Át az épület hűvös árnyékába, át a kettétépett Darabos utca kisebbik felén egészen Református Nagytemplomig.

És mintha a Kossuth tér is csendesebb volna egy kicsit, hinti rám káoszát a magány-felismerés. Alakok rohannak át a téren. Szerelmesek ölelkeznek a Kálvin Közben. A vendéglők teraszán néhol egy-egy asztaltársaság. A tér üres. A tér szabad. Kossuthék szobrát csak a környező épületek figyelik barokkos tekintettel. És csak figyelek.

Figyelek míg periférikus látásomat szűkre nem szabja a Halköz felé vezető Simonffy utca, mely őrzi még a régi cívisek polgári lakásait. A Kálvinizmus szakrális tereinek gótikus magaslatait.

Sétálok a magányommal. Sétálok az irodalommal. Sétálok a múlttal és a történelemmel, a kétszer is fővárossá avanzsált cívis város főterén. És magam elé képzelem az erkélyről szónokló Kossuthot, a Lícium fán vitatkozó két papot és az országházból áthelyezett tisztes úri népet, akik várnak egy új feltámadásra.

És tovább megyek, mert látnom kell. Látnom a régi Hungária Hotel teraszát. Látnom az ablakokat, melyek mögött Ady, éjszakákat szenvedett egy-egy verssel. Majd elképzelem, ahogy a reggeli kávé mellett fél kézre hajtott fejjel, mintegy zseni veti papírra a reggelre betanult verset.

Úgy érzem kitérőt teszek. Kitérőt kell tennem a Piac utcán, hogy láthassam Fazekas Mihály házát. Átérezzem Ludas Matyi furfangosságát hogy Döbrögiként botozhassam ki lelkemből a magányt, majd továbbmegyek egy kis büszkeségért. Egészen a Benedek Elek könyvtárig. Megállok. Időzök. És az idő nyugalmat áraszt. A büszkeségtől harmat nő szememre. Mert ez nem több nekem, mint Erdély, Székelyföld, Kisbacon.

Feltöltődve megfordulok és átszárnyalom a teret. Át egészen a Kossuth utcáig, egészen a teraszával rám köszönő színházig. A Csokonai Kávéházig, melyben ott látom Adyt, amint két felvonás szünetében egy jó kis fröccs társaságában épp a színházkritikát írja. S tán még azt is tudom mit iszik. A két deci Egri Bikavérre kért még két jó fajta alföldi bort? Meglehet. Hisz mást ő nem szokott. Ez az Ady fröccs.

Nemsokára egy kifutó fiú hozza az beszedett anyagot. Ady egy újabb fröccs mellett kihúz két sort anyagból és visszaadja a lapot.

A következő pillanatban már emberek százai hagyják el a színházat. A rikkancs ott áll és a szavakat skandálja:

„Megjelent az Esti Kurír.

Olvashatják Ady mit ír

a ma esti premierről.

Ne mondjanak le a hírről.”

És itt állok a Batthyányi utca sarkán. Izgága emberek fürkésző tekintete mered az érkező buszokra. Sietnek. Látszik, hogy sietnek. Haza. Haza a családhoz.

És megint csak a magány. Ismételten csak itt állok egyedül, ebben a vidéki kis városban: „hol sem rokona, sem boldog őse”, sem barátja, „sem ismerőse, nem vagyok senkinek”. Nem vagyok senkinek.

Elindulok hát a Batthyányi, Szent Anna sarokra. Itt lakok. A kolosszusként magasba nyúló polgári lakások kapuja mellett még megállok. Köszönök Arany és Petőfi emléktáblájának. Megköszönöm a színházat amelyben mindketten játszottak. Megköszönöm a színházat, amely fölött most én lakok. De legfőképpen az itt felejtett szellemük köszönöm.

Színház ma is ez a tér. Színház a 120 négyzetméteres lakás. S színház a szobám, amiben egy Arany Jánossal alszom el s amiben Petőfivel ébredek.

Ady vár a Kossuth utcai kávézóban. Fazekassal a kapuban beszélek. Benedek Elekre nagyon büszke vagyok. Csokonaiékhoz mindennap betérek. Móra fejét megsimogatom és Magda néni miatt remélek.

(A kép Fülöp Miklós munkája. Forrás: www.festomuvesz.hu)

Kóczián Melinda kiállítása a Csokonai Házban

2011-04-27T16:53:00.000+02:00

A Csokonai Vitéz Mihály Szellemi Műhelyért „Élet-fa” Alapítvány székhelyén, a valamikori Csokonai Házban (Debrecen, Darabos utca 19) 2011. április 23-ától kezdődően már megtekinthető az Sz. Kóczián Melinda tűzzománcaiból készült kiállítás.

Sz. Kóczián Melinda Gyöngyösön született. Középiskolai tanulmányait Egerben végezte, majd az egri tanárképző Főiskolán szerzett magyar-rajz szakos tanári diplomát. Jelenleg Debrecenben él.

Tanulmányutakon járt Lengyelországban, Németországban, Franciaországban. Alapítótagja a Pasztellfestők Egyesületének. Mindennapjaink közvetlen tárgyi világát lírai bensőséges hangvételben jeleníti meg.

A kiállítás 2011. június 30-ig megtekinthető (Hétfőtől - Péntekig reggel 8-tól este 17 óráig, Szombaton reggel 8-tól 13 óráig).

Katiriáda 3

2011-04-27T16:05:00.001+02:00

Ha az éj majd engem ámít

köss lelkemre fojtó fáslit,

és bugyoláld be az énemet

a szabadelvű ér felett

amelyből ma asszonyillat

mámorzátonyra terelget

s kéj imákra előhívat,

- lélek-szögekre térdepeltet -.

Így választottam a hősnőt,

férjurakat én így csalok

és a felébresztett költőt,

szilánk szemekből ordasok

nézik mint háborút a seb

s igázottat a hadisarc.

Ezért vagyok én kevesebb

s mégis látom, te így akarsz.

Katiriáda 1

2011-04-27T15:43:00.002+02:00

Mint összezúzott amulett

minden porcikám hamu lett

s kergetnek árkon-bokron át

nem igaz, kreált kritikák.

Kergetnek tiszta asszonyok,

múzsa csókúak s piszkosok,

kiknek a mosolyát látom

átlépni a gésa vásznon,

s akiktől én megtarthatok

néhány verset, míg a napok

felélesztik, ahogy enyém

lettek ők a versrúd hegyén:

párnán, előszoba földön;

ágyon, míg a fürdő kölkön

izgultunk, kilép-e addig,

míg anyu rajtam vonaglik.

Katiriáda 2

2011-04-27T15:40:00.001+02:00

Arra kérem bocsásson meg,

sajnos önnek már nem hiszek:

nem hagyta el még a férjét,

hazugságukat összemérték

s tudva vagy fél tudatlanul

kihasználtak. De piszkosul.

Utálatnak itt nyoma sincs,

nem lóg konyháján száz bilincs,

nincsenek eltitkolt szavak

kefélni éppen úgy szabad:

mint állat személytelenül

s Ön mégis szemérmesen ül,

büszkén az elit körökbe

pedig a nevét örökre,

kurvák könyvébe vésik ám:

nem kell több rizsa anyukám.

Jagos könyvbemutatójának recenziója

2011-04-20T12:42:00.002+02:00

… az idők hajnalán, avagy szürrealista-avantgardizmus a debreceni Latinovits Kávézóban, amolyan Pilvaxos körítéssel. Így jellemezhetnénk Jagos István Róbert hétfőn Debrecenben tartott könyvbemutatóját, amelyen Papp Für János a Magyar Írószövetség tagja volt a moderátor, és amelyen a házigazda Bencze Attila is hozta magával a kis transz-közepes énjét. Igazi kultúrcsemege volt ez mindazoknak, akik hétfőn este egy kis kikapcsolódásra vágytak, hogy „Fausttal ülve egy asztalnál” együtt gurítsák le italaikat, áldozva az irodalom halhatatlanságának.

A „spakli és a spangli fogalmak mint versalkotási struktúrák értelmezése” vagy a „lesz vagy Lösz a fesztivál Hódmezővásárhelyen” körítésekkel lehet leginkább virtualizálni azt az oldott hangulatot, ami a könyvbemutatót jellemezte. De ez még nem feltétlenül zárta ki a görög mitológiába és művészettörténetbe történő szakmaibb elmélyülést, amit leginkább Papp Für Jánosnak köszönhettünk, aki párhuzamot vont a szabad verselési formák gondolatritmusainak szükségessége és a szürrealizmussal együtt járó alkotói szabadság között.

Papp Für Jani kérdéseire, mint ahogy az Jagitól elvárható volt: lelkébe mélyre nyúlt, megcsavarta a legbelső énjét, és a maga egyszerűségével plátóian ragadta ki onnan a válaszokat. És a feltépett sebek, amik átszövik a kötet gondolatiságát is, oly tisztán töltötték be a kávézó terét, hogy már a közvetlenség határán túllépve úgy érezhettük, mintha már évszázadok óta ismernénk ezt az embert.

A felolvasások, amik három ciklusra bontották ezt a munkásságot – és amelyeket J. Kovács Ágnesnek köszönhetünk – a kötetlenség mellett kötötté formálták az est programját.

A valahol az idők hajnalán, ahogy Bencze Attila fogalmazott az itt és a most. Hiszen forduló ponthoz érkezett, úgy a magyar irodalom, a magyar gondolkodásmód mint a magyar szellem, a magyar lélek. És bár a kötetet ciklusokra lehetne bontani, de az élet sem kategorizálható. Mindig az jön, aminek jönnie kell.

Aki jelen volt Jagos István Róbert könyvbemutatóján, annak nem kell megmagyarázni, hogy bizonyos dolgoknak miért pont ott, és miért pont úgy kell történnie, ahogy azt a Jó Isten elrendeli. Mert ez a könyvbemutató a rögtönzött kérdéseivel, a felolvasásaival, az üdítő szófordulataival több volt, mint egy légyzümmögés hallgatós, szoborként ülős, mobiltelefon lehalkítós, fejbólogatóan igenelős előadás.

Ez maga volt a Pilvaxi hangulat. Az irodalmi beszélgetés és a kapcsolatteremtés könyvbemutatója, olvasó és költő, olvasó és olvasó, valamint költő és költő között.

További képek a bemutatóról

Holdviola: Akkor szép az erdő

2011-04-20T12:10:00.001+02:00

Új kötetem előszava

2011-04-11T16:29:00.002+02:00

Összevetve Bencze Attila mostani kötetét, az előző kettővel (A fogadott fiú, A lélek-inga-járata) egy úgynevezett humán-orientáltságú szociográfiát figyelhetünk meg.

Mindez a megélhetési területváltás és a szélesebb körű kul-turálódás eredményeként jöhetett létre. Attila levetkőzve Nyírői lokálpatriotizmusát (miszerint a székely - először székely és csak utána ember) a Tamásis világiasságot és szociális, morális, illetve erkölcsi érzékenységet állítja alkotásai élvonalára (miszerint a székely - először ember és csak azután székely).

Szoros kapcsolatot teremt az Erdélyi Magyar Irodalmi kánon klasszikusaival, és talán ebben a kötetben kristályosodik ki igazán a Neo-transzilvanista irodalmi vonal szinopszisa, amivel csiráiban már volt alkalmunk azonosulni. Példaként hoznám itt fel Széllyes Sándor: Székely Karácsony című versét.

Attila verseiben a föld, az ember, a lélek és a hit fogalma azonosul a Krisztusi nép szenvedését átélő, a föld szakrális kisugárzását átérző egyetemes emberrel. Nem tesz különbséget ember és ember között. Szakrális szemszögből csak a lent és fent létezik. Ehhez kapcsolódnak a földi vizuális elemek, amiket spirálszerűen fonnak körbe a pszichikai kint és bent fogalmak. Akár a húrelméletben.

Érthetően szólva leteszi a lírai bicskát és konok, székelyekhez illő meggondolatlansággal nem csak az asztalra, inkább az emberséget helyezi előtérbe és tárgyalásokba kezd, úgy a lírikusokkal, mint az olvasóval. Viszont az előző két kötet megírásakor tomboló énből még foszlányokban megmaradtak a támadói fogalmak, mint ahogy azt „a kritikusok kézikönyvébe” írt versében is teszi, amikor a következőket írja: „Korong leszek, ki mar, ha kell / s nem lesz a versben deficit / s ki nem éri be ennyivel / olvasson mástól is kicsit”. Viszont mindezt a kihívást olyan székely furfangossággal teszi, amitől a kritikusnak inába száll a bátorsága. És történik ez sok esetben joggal.

Amint a verseket jobban megfigyeljük egy érdekes dologra jöhetünk rá.

A kötet megírásának ideje alatt Attila közel nyolcszor élte át költői válság időszakát. Ez adódhat az el nem ismertségből és abból, hogy a kultúrából eddig megélő költő anyagilag egyre sivárabb időszakba kerül. Az utóbbi fél éves munkásságát figyelembe véve úgy gondoltuk, hogy már teljesen kitörölte magát az irodalmi közéletből.

Az egyre fokozódó nyomor is hozzájárulhatott, ahhoz a mentalitásváltáshoz, amit a verseiben vélek felfedezni. Viszont ez a párfordulás sokkal minőségibbé, hogy úgy mondjam egy irodalmi kódexé varázsolta a műveket. Összeszedettek, komp-lexek és úgy vélem, hogy kiállják az idő próbáját.

Amikor a 14 éves, kockás füzetét verseivel teleírt utcagye-rekkel találkoztam, úgy gondoltam, hogy talán megsimogatom a lelkét pár kedves szóval. Viszont sosem gondoltam volna azt, hogy hetven éves fejjel egy olyan kötet lektorálására kér meg, amihez féltem hozzászólni. Amiről kritikát írni nem tartom magam eléggé érettnek.

Visszatérve Attila kötetéhez azt tapasztalom, hogy az egzisz-tencia álságos fokán egy olyan verscímet emelni ki címadóként, ami talán a kötet leggyengébb verse (mármint szakmailag), nem bűn. Főleg annak tudatában, hogy ez a korszellemet céloz-za meg. Egy igazán megkapó és ezáltal eladható cím a „Körbe-tartozás”.

A szerelemes verseket figyelembe as lírai alany játéktere nagyobb részben a távolságtartás és elvesztettség fele szeg-mentálódik, de ugyanakkor ott van benne a tisztelet és a teljes egész szerelem, amit szavakkal nem is lehetne szebben kife-jezni mint, hogy: „Nem akarok én ma semmit / csak az arcát új-ra látni, / úgy szeretni mint még senkit / s vele együtt fájni, fáj-ni”. Vagy éppen: „Megfoghatatlan hamvaidból / fogalmazom meg aromáid / s papír-szigeten fény-nyalábból / éj-barna sze-med süt idáig”.

Kedves Olvasó! Ha kezébe veszi ezt a könyvet és beleolvas a versekbe, találkozni fog egy tiszta jellemmel, egy tiszta em-berrel.

Egy olyan emberrel ki teljes szívéből tud szeretni és akire oly büszkén tudok tekinteni. Büszkén mert irodalmának fénye bearanyozza öreg napjaimat. És lecsendesedve, önmagamba nézve, tisztán és emberségesen tekintve a jövőbe, tudom azt, hogy arról az fiatalemberről, akinek könyvét most Ön is a kezébe tartja, még ezer év múlva is hozsannát dalol az utókor. Én így ölelem magamhoz a költőt, s már túl a hetvenen már tudom, hogy megtisztult lélekkel léphetem át azt a bizonyos kaput. Meg tettem, amit meg kellett tennem. Adtam a magyar irodalomnak egy zsenit. Ezt úgy mondom mint tanára, mint fogadott apja és mint irodalomkritikus.

Dr. Benedek András

irodalomkritikus,

nyugalmazott egyetemi tanár

Ott ahol zúg az a négy folyó

2011-04-09T11:48:00.002+02:00

Bencze Attila a Latinovitsban

2011-04-06T16:56:00.002+02:00

A Latinovits kávézó tulajdonosai és üzemeltetői, tisztelettel meghívják Önt, 2011. április 11-én, hétfőn, 18:00 órai kezdettel, a kávézó újranyitására.

A kávézó névadója Latinovits Zoltán 1931. szeptember 9-én született Budapesten. Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színész. A nemzet legnépszerűbb színészeinek egyikeként tartják számon, s sokan úgy ís nevezik: „a színészkirály”.

1956-ban mégis szerződtetik Debrecenbe segédszínésznek, és már Márkus László mellett dolgozhat. A Csokonai Színházban Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című darabjával kezdi munkásságát.

Fővédnökünk Somogyi Béla kulturális, szociális és oktatási ügyekért felelős alpolgármester Úr tartja a Kávéház ünnepélyes megnyitóját, melyet 18:30 órától Bencze Attila könyvbemutatója követ.

A könyvét bemutató költő 1981. november 17-én született Székelyudvarhelyen. 2008. és 2010. között lakik Bárándon, amikor is megírja a Lélek-inga-járata, Leamputált csókok és Körbetartozás köteteinek anyagát. 2010. október óta Debrecenben él.

Megjelenésére számítunk és kérjük a 0630/437-1770 telefonszámon jelezze részvételét.

Forrás: www.polusonline.blogspot.com

Osztováta együttes - Juhász Gyula - Testamentom

2011-04-04T15:57:00.000+02:00

Papp Für János a Latinovitsban

2011-04-04T15:55:00.001+02:00

Ma, 2011. április 4-én, este 18 óra 30 perces kezdettel a Latinovits Kávézóban vendégünk lesz, a Hajdúböszörményben lakó Papp Für János, aki idén lett a Magyar Írószövetség tagja.

Nagy szeretettel várjuk kedves vendégeinket és reméljük, hogy együtt élvezhetjük János előadását, illetve feltehetjük neki kérdéseinket irodalomról, kultúráról és művészetről egyaránt.

És ne feledjék, hogy rendezvényünkre érkező minden egyes személy vendégünk egy kávéra és ugyanakkor itt nyílik lehetőségük arra, hogy dedikáltassák könyveiket a költővel.
A rendezvény moderátora: Bencze Attila író, költő
Helyszín: Debrecen, Csapó utca 28, a Pulykakakas Üzletházban, a Fórom és a Nagy Piac közti sikátorban, az E-on mellett.
Telefon: 0630/406-816, E-mail: irodalmi.paholy@gmail.com
A rendezvény támogató oldala a Pólus Online

Juhász Gyula: Testamentum

2011-04-04T14:06:00.000+02:00

Előszó Dudás Mihály Károly kötetéhez

2011-04-02T11:29:00.005+02:00

Kritikát írni egy könyv előszavaként megtisztelő, de ugyanakkor felelősségteljes feladat is. Főleg egy olyan könyvről, amit most kezében tart a Kedves Olvasó, hiszen Dudás Mihály Károly kötetében a költői miliő boldogság és nyomorúság periferiális mezsgyéin mozognak, lírikus struktúrákkal ragaszkodva az klasszikus alapszabályokhoz.

A legtöbb vers pszichológiai elhajlásait figyelembe véve egy pesszimista, rögös életutat – vagy fonémával élve életútvesztőt – vélünk felfedezni.

Ez a belső én kisugárzásából fakadóan, a köteten végigvonul egy érzékelhető, az egzisztencia szellemi fokán fellelhető nyomor, mint például a szülők hiánya, a viszonzatlan szerelem és vágyakozás. Ez a szellemi forma viszont a költői megfontoltság és kimértség szükséges voltát annyira megbillogozza, hogy a költő sokszor megfeledkezik a munkásságára leginkább jellemző strukturális formáról.

Ezzel szemben nagyon jól él a formai parafrázisokkal, azon versek esetében, amik a nyugodt fogalmak köré csoportosulnak

Fiatal kora ellenére a versek képvilágát tekintve helyenként olyan szakszerűen köszön vissza a költő, amit akár parnasszusi magaslatoknak is lehet nevezni. A „nem csókolnak, szeplőtlen sarjak” vagy a „hibát, hibára vét az emberi lélek” egyszerűen fenomenálisan köszönnek vissza a kötet lapjai közül.

A szegénység, a magára maradottság, az egyszerűség és ugyanakkor a nagyszerűség a költőt – úgy mint verseit – egyszer s mint emberi magaslatokba emeli.

A versek rímképletét és szerkezeti felépítését latba vetve nem igazán lehet kifogásunk a művekkel kapcsolatban. Talán annyi hibájuk van, hogy a verslábak néhol megbicsaklanak, de a szabad és posztmodern versek időszakában örülhetünk, hogy legalább egy klasszikust követő költő könyvével találkozhatunk.

„Ingyen van! Semmibe sem kerül! Vagy elítélik, vagy üdvözül” - írja a költő a „Csak egy vers”című lírájában, ezzel is feldobva a magas labdát az olvasónak és önmagának egyaránt. Az igazat megvallva majdnem ingyen van ez a könyv, ahhoz a munkához és élettapasztalathoz képest, amit a költőnek a kötet megszületéséig át kellett élnie.

Ajánlom hát ezt a könyvet minden Kedves Olvasónak, hiszen a költő csak úgy válhat igazán naggyá – úgy érhet költővé – ha könyveit olvassák verseit szavalják, sorsát átérzik. És ezek a versek igazán olvashatóak, érezhetőek és szavalhatóak.

Hogy befutott költő lesz-e Dudás Mihály Károly? Az csak Önöktől függ. Az Önök jóindulatán múlik.

Bencze Attila

Európa 2029-ben (Erős idegzetűeknek)

2011-03-12T11:07:00.002+01:00

Bencze Attila: Új világrendek

2011-03-12T11:06:00.000+01:00

„Íme én, Pál mondom néktek, hogyha körülmetélkedtek, Krisztus nektek semmit nem használ” (Galatákhoz írt levél 5:2)

Megvetve Krisztusi hitet,

bankjaik megölnek lassan.

Az ember, halálig fizet:

s fizetek azért mert mondtam.

Hívők így lesznek bűnösök,

tisztátalanok a tiszták,

s mártírok az erkölcsösök.

Pokol a föld! Fogság!

Lehet ennél vadabb átok?

Ennél rosszabb világ?

Míg büszkén, hívőként állok:

lelkem megtapodják.

Megfojt minket bankjai keze:

nincs mánk és holnapunk.

Ez itt a vég rút kezdete:

élőkként lassan meghalunk.

(Őrültek közt a jogomat

s a törvényt pusztítják ezek.

Bárha áldozom magamat,

ellopnak mindent e kezek.)

Major Zenekar: Randevú

2011-03-09T13:12:00.002+01:00

Attila Bencze: Neue Weltordnung

2011-03-09T13:08:00.000+01:00

A napokban érkezett postán a "Akzente – Zeitschrift für Literatur" német irodalmi és kulturális folyóirat februári száma, amelynek címoldalán találkoztam az Új világrendek illetve a "Vértestvérekként összeállnak" című verseimmel - méghozzá német fordításban, amit Michael Krürgernek köszönhetek.

Attila Bencze:

Neue Weltordnung

Unsere Bänke töten uns langsam,

Christlischen Glaube verachtend.

Der Mensch zahlt bis zum Tod,

und zahle ich, denn ich es sagte.

So werden Sünder die Gläubiger,

unrein die Reine

und Märtyrer die Moralische.

Die Erde ist Hölle! Gefangenschaft!

Gibt es ein noch wilderen Flucht?

Ein noch schlechtere Welt?

Ich stehe noch stolz und glaubig,

und wird auf meiner Seele getrampelt.

Die Hände der Bänke erwürgen uns:

wir haben keine Gegenwart und keine Zukunft.

Es ist der Anfang von böse Ende:

wir werden zur lebendigen Tote.

(Sie töten meine Rechte unten Wahnsinnigen

und töten das Gesetz.

Wenn ich mich auch opfere,

nehmen alles diese Hände.)

Ghymes - A pénz szaga

2011-02-25T15:13:00.002+01:00

Bencze Attila: A búbos kemence

2011-02-25T15:12:00.002+01:00

A búbos kemence ágyékán

átitatta testünk a meleg,

s az ég megrepedt omladékán

a csillagokkal fogtunk kezet.

S letérdepelt közénk az Isten

egy fél imádságra legalább,

s rőzse fényét elébe vittem

elnyerve angyalok mosolyát.

A búbos kemence ágyékán

árnylovaikkal menekültek

a gondolatok mik sarlatán

tettekhez kapcsolták nevünket.

S gyógyfüvek parfüm-karizmái

kövek nyomását derekunkban

nem engedték ott beleállni

- valahol a kemence sutban.

A búbos kemence ágyékán

egyszerű és tiszta volt minden.

De hő-kifosztottan vár ma rám

és nem térdel előtte Isten.

A búbos kemence ágyékát

jó volna újra égni látni,

s ölelve csillagok honát

várnának imám replikái.

Murányi Tóni: Nem tudok meghalni

2011-02-22T17:46:00.002+01:00

Bencze Attila: Mocskos dolgok

2011-02-22T17:38:00.000+01:00

(Vers az életem törésvonaláról)

Hozzászoktam a bátorsághoz

s a magány héjába tekercselt

száműzött gyönyör frázisához.

Mert hozzászoktattak ezerszer.

S mert sorsomat is alá ásták,

szeizmikus talajra értem

de kivirágzok akár a mák

és közéjük dobom a mérgem.

Ősi, fájdalmas történetben

félkövér sztrájkokat tartok én,

s nevetek én is önfeledten

bántóim káröröm-ürömén.

Mert a szeretet költséges lett

s megkülönböztető jelt viszek,

pedig a szívem belegebedt,

hogy nőjenek hát a presztízsek.

De kitálalok tettet, nevet,

hogy olvashassák még azok is,

akik köztünk e nagy sziluett

mocskos dolgait élvezik.

Kormorán: Magyarország

2011-02-08T16:23:00.001+01:00

Levél minden nemzetnek

2011-02-08T16:22:00.001+01:00

Álltam a folyó parton és arra vártam, hogy elsuhanjon a csónak. Elsuhanjon a csónak amelyen, megpillanthatom testhajlatainak gömbalmáit, amelyet olyan régóta vágyok magamhoz ölelni. Érezni keménységét, beszívni illatát.

Beszívni azt az illatot, ami a kárpátaljai hajnali köd cseppje permetezett bőrére. Beszívni azt az illatot, amit az erdélyi helyek öleléséből kibontakozó vékony-szálú patakóriások a föld bölcsőjéből hoztak magukkal. Az illatot a mesék földjéről. Óriások öléből és törpék szeretetéből.

Illatot, amit úgy hordanak át, ezen az álmos, depresszív rónán, mintha a feltámadás kelyhéből öntöznék szent vízzel ezt a tájat. Talán az ébredésért. Talán azért, hogy végre feltámadjanak az indulatok. Feltámadjanak az érzések. A tájat lakó emberek megismerhessék a szerelem, a szeretet, a barátság és az egymás elismerésének érzését. A szülő szeretetét a fiú iránt és a fiú elismerését a szülővel szemben.

És hozza a folyó a lányt. Hullámok szele az illatot. Hajnali égbolt az ébredést. És viszi szerte a világba. Idegen népek otthonába. Megmutatni nekik azt a fájdalmat, amit senki más nem érezhetett jobban, mint az mint aki magyarnak született. A halálra ítélt nemzet. A világ megalázott és kirekesztett fia. A fiú, aki nem sírt. A fiú, aki nem követelt. A fiú, aki büszkén vállalta fájdalmát.

De most már elég. Érezzétek ti is ezt az illatot. Érezzétek a föld illatát. Érezzétek a vérrel áztatott avar keserédes, áporodott szagát. Érezzétek lerombolt házak porfelhőinek bűzét. A szétválasztott családok, hajnali kínlódásainak bűzét. Érezzétek Trianon szennyel áztatott, áporodott és rohasztó bűzét, és adjatok vissza mindent. Adjatok úgy, ahogy más népeknek is adtatok. Ahogy adtatok, az izraelitáknak, ahogy adtatok a kommunizmus áldozatainak, ahogy adtatok mindenkinek, akitől elvettek valamit. Adjatok hát nekünk is.

Vagy talán nem lehet. Vagy talán nem tudtok. Vagy talán nem akartok.

Érezzétek ezt a fájdalmat Amerikában, Ázsiában, Európában, Afrikában, Ausztráliában. Érezzétek a világ legkisebb szigetétől a legnagyobb államig. Érezzétek át Trianon kínját és keservét. Érezzétek át családtagjaitokon. Barátaitokon. Rokonaitokon és ismerőseiteken. Érezzétek át a magyar nép sorsát.

Bencze Attila: Én veletek leszek

2011-02-08T15:48:00.002+01:00

Amikor úgy érzed, hogy vége

nem éri meg újrakezdeni,

mert elfolyt a léleknek vére

lelkedet új fény övezi

Mert sokkal több vagy az uraknál,

kik láncon rángatják testedet,

megfolytnak bármit is akarnál

víz alá szorítják fejed.

Víz alá szorítják fejed.

Mert börtönöm a meghirdetett

és szabadnak ítélt századom.

Nem félek, mert ezrekkel érzek

és ezrek sorsát vállalom.

Mert börtönöm a meghirdetett

és szabadnak ítélt századom.

Nem félek, mert a nemzettel érzek

és a nemzetem, sorsát vállalom.

Elnyomóm én ellened írok verset,

nem félek mert szabadon

szembeszállok s ha megvetettek

közé dobják is a koloncom.

Akár egy feltörekvő magány

úgy nyomják válladat a terhek,

nem hiszed, reméled, hogy talán

szennyezett égbe emelnek.

Mert börtönöm a meghirdetett

és szabadnak ítélt századom.

Nem félek, mert ezrekkel érzek

és ezrek sorsát vállalom.

Mert börtönöm a meghirdetett

és szabadnak hazudott századom.

Nem félek, mert a nemzettel érzek

és a nemzetem, sorsát vállalom.

Mert börtönöm a meghirdetett

és szabadnak hazudott századom.

Nem félek, mert a nemzettel érzek

és a nemzetem, sorsát vállalom.

A szöveget Bogdán András zenésítette meg...

A jövőnk múlhat rajta

2011-02-07T17:23:00.003+01:00

Bencze Attila: Aki önmagába lát

2011-02-07T01:10:00.000+01:00

Én ki naivan bársony lettem,

ma félek zápor fellegekben,

itt ahol szálam vihar tépi:

jó volna egyszer hazatérni.

Haza-ülni nagy asztal elé

sűrűn nézni nagyapám felé,

s elmondani, amit nem tudott:

csiszolnak de durva maradok.

Durvaságra hívtak engem el

ide ahol mindenkin a jel:

a teremtés piszkos állapot

s aki tiszta - csak hazudhatott

És az, aki önmagába lát

nem festi aranyra önmagát

mert tudja, hogy tévedéseit

síron túli könyvbe véshetik.

Kormorán: Táltosok fiai

2011-01-29T11:39:00.001+01:00

Összművészeti felvilágosodás a Dürer Kertben

2011-01-29T11:12:00.003+01:00

Összművészeti felvilágosodás – kép és hang és fény és szöveg és gondolat és kritika és zene és sütemény. Az első születésnapját ünneplő GonzoPress Magazin 2011. február 3-án a Dürer Kertbe költözik, hogy egy nagyszabású rendezvényen, már-már fikcióba oltva mutassa be napjaink haladó gondolkodású fiatalságának reflexióit… a magyar valóságra?

A regisztrált tehetségpontként működő, alternatív online magazin valami olyasmit valósít meg első születésnapja alkalmából, ami képes lefedni önnön hitvallását, miszerint olykor a legjobb tény maga a fikció. Ennek megfelelően a délután négy órakor kezdődő „összművészeti mulatságon” csaknem két tucat képzőművész – köztük pályájuk elején lévő és már elismert tehetségek – állítanak ki munkáikból egy-egy csokorra valót. A szervezők direkt nem határoztak meg konkrét témát számukra: az egyre csak terebélyesedő posztmodern stílus keretein belül mindannyian azt hoznak és állítanak ki munkásságukból, amit éppen megfelelőnek tartanak e jeles alkalomra.

A kiállító képzőművészek között fellelhető Dömsödi Zsolt, valamint Herencsár András neve is – míg előbbi, friss diplomás grafikusművész többek között a 2009-es londoni George A. Romero pályázat első helyezettje, addig Herencsár András már a 70-es évek óta boncolgatja „aprólékosan monumentális” munkáiban a posztmodern képzőművészet határait.

Eddig a vizuális szellemi táplálék, amely mintegy állandó elmemélyi rágcsálnivalóként fellelhető lesz a Dürer Kert nagytermében – kiegészülve a Fényszórók csapatának progresszív látványtechnikájával.

Hanem ami a verbális gondolatébresztést illeti: a kisteremben 16.30 órai kezdettel szemináriumokat látogathat a nagyérdemű: szó lesz a szubkultúrák és az iskoláskorú fiatalok veszélyeztetettségének összefüggéseiről (Kőszegi Éva Boglárka szociálpedagógus előadásában), majd napjaink képregény- és mozgókép trendjeiről (Szabó Dániel, a PTE filmelmélet és filmtörténet szakos hallgatójának prezentálásában). Végezetül pedig magát a nagybetűs Szólásszabadságot állítjuk élére – mert az ugyan egy dolog, hogy az elmúlt másfél hónapban ezrek vonultak utcára miatta, de vajon tudjuk-e, hogy mit féltünk ennyire? Érettek vagyunk rá? Kellően olvasni és gondolkodni akaró emberek vagyunk ahhoz, hogy betölthesse funkcióját, és valóban hatékony hatalmi kontroll lehessen? A válaszok megtalálásában Molnár Péter, a Közép-Európai Egyetem Médiakutató Központjának szólásszabadság-jogásza, valamint Szigeti Tamás, a Társaság a Szabadságjogokért médiajogásza lesz a hallgatóság segítségére.

Mindezek mellett a rendezvényen Bencze Attila erdélyi író, költő dedikálja könyveit, valamint a Monit Magazin szerkesztői is tiszteletüket teszik, hogy életre keltsék két rovatukat: jelesül a „Hollandot” és a „Gasztrót”. Lesz holland és fríz nyelvlecke, holland földrajz, történelem és társadalom – no és persze, ha már gasztronómiáról van szó, nem maradhat el a sütievés sem.

Ha pedig már kellőképpen teli a has és a fej, jöhet az önfeledt szórakozás: este 9-től több helyszínen hajnalig tartó elektronikus zenei banzáj veszi kezdetét, melyen az egyenletes és tört ütemek folyamatos gerjesztéséről és fülekbe simításáról többek között az October Mushrooms, az Earwig Crew, Dj Elf, a Mondo Dubz, Arsene Lupin, Gépházkollektíva by PöppFM, a Bacsárdi Bros, Lada, valamint az N.I.L. gondoskodik.

Az egész este zenei programja élőben sugárzásra kerül a PöppFM online rádión!

Kövesd az eseményt a Facebookon:

http://www.facebook.com/event.php?eid=184356918264030

Részletes programot, bannert, mellékeltünk.

Kérem sajtóakkreditációs szándékukat időben jelezzék a sajto@gonzopress.hu címen!

Köszönettel és Üdvözlettel
Baglyas Ádám főszerkesztő
GonzoPress Magazin
http://gonzopress.hu

Budapest Bár - A muzsikusnak dalból

2011-01-18T00:25:00.005+01:00

Bencze Attila: Elmúlás

2011-01-18T00:22:00.000+01:00

Az élet ketrec-ajtaját

tanuld meg szélesre tárni,

s mint ködben piruló harmat

merjél hát két lábra állni

a lét-fűszálak élein

s a napsugárt várni. Várni

sötét összeesküvések

vad gyümölcstermeléseit,

ahogy megcsókolnak téged

és szádból a szót kiveszik

az első bántó sugarak,

s tested a földön szétesik.

És a lelked overallja

száműzetésre illan el,

s harmatos gyep a tüske spray

hát bizony neked menni kell

itt hagyni rügy-harangokat:

- megérint majd az égi jel.

Budapest Bár: Rózsafa virít

2011-01-18T00:20:00.000+01:00

Bánfai Zsolt honlapja

2011-01-17T19:24:00.001+01:00

http://magadura.8x.hu

Bencze Attila: A kreált Istenekről

2011-01-15T02:21:00.001+01:00

E vegyes világban lenni bölcsnek

nehezebb, mint egy háborút nyerni.

És felrázni minden vészharangot

veszélyesebb, mint csatába menni.

S hogy motívumokkal parádézzon

fél-Isteneket gyártunk le újra,

mi báb-standján parádézik rajtunk:

reményünk, álmunk így lesz a nulla.

S minden részben elmarad a hatás

s a rendszerrel szembe hatáskörünk

falra hányt borsó, kámfor állapot

s a végén semmihez se lesz közünk,

mert a kreált Istenek mindenünk

inkvizítorként dobják a tűzre,

és minden démon Krisztus tagadó

hűséggel visz – visz bele a bűnbe.

Hát egyszerűbb, ha kiisszuk borunk

és egyszerűen elbeszélgetünk,

arról ami szép volt s mire holnap

talán jobb lesz, ha nem emlékezünk.

E má sikk!

2011-01-14T16:13:00.000+01:00

2011. január 17-én a Sugalló Zenekar ismét megnyitja a táncház kapuit, a Sikk-ben, Debrecenben a Domb utca 1 szám alatt.

A Sugalló Népzenei Együttes 2002 nyarán, a veszprémi utcazene fesztiválra készülve alakult Szabó Balázs és Mester István révén. Az együttes nevét a máramarosi havasokban található egyik hegytől kölcsönözte. A Zenekar Debrecenben működik, és a kezdetektől fogva fő célja a csángó magyarság dalait, muzsikáját, táncait minél szélesebb közönség előtt bemutatni, valamint a moldvai és gyimesi népi kultúra hagyományait ápolni, közvetíteni.

Bordó Sárkány - Világfa

2011-01-14T16:00:00.000+01:00

Bencze Attila: Alacsony skálákra

2011-01-14T02:20:00.000+01:00

Alacsony skálákra süllyedtünk

s szomorú hangjátékok mérge,

fertőzi meg ma szellemünk

s kiül az üressé vált bércre.

S a csend olyan lesz, mint a balta:

megütközik a némaságon

s belehasít szívbe, agyba

ha önmagunk elesve látom.

Mert bántásokból szőttük hálónk

magunk köré - védeni énünk

Már a némaság a vádlónk

s önmagunkba merengve nézünk.

2011-01-14T02:18:00.002+01:00

Bencze Attila: Az idő egy tenger

2011-01-13T19:36:00.000+01:00

Az idő egy hatalmas tenger,

s parti kagylók az emlékeim

mit eldobtam egykor én bután

reménykedve, hogy az elveim

visszaadják egy délután.

És most hullámtörésbe állok,

nyílt-tenger álmom összedőlve,

s önmagammal is replikázok

kérdések közt mik összegyűlve

úgy ülnek rám mint a tályog.

A kagylók bizony lemaradtak

és odavesztek a gyöngyeim,

és szentté engem nem avattak

a titkon kiadott könyveim

- prófétái a szavaknak.

Bencze Attila: Leamputált csókjaim

2011-01-09T17:59:00.001+01:00

Leamputált csókjaim mögött

ülök mint egy agyhalott gyerek

s szívemben a szerelem rögök

fájó görcsként fel-fel feslenek.

Vérnyomásom csökkenése ma

művészeti osztály része lett.

Ez nem káosz, ez nem trauma

- élőhalott vígjáték, balett.

Őrült borda-fájdalom a rím,

gyomorszájban küzdő daganat.

Izzadsággal megírt szalagcím:

„Ennyire szeretni nem szabad”.

Leamputált csókjaim mögött

bőrillat fészek lett az ágyam.

Parfüm-illat, test-meleg rögök

s csókok íze ég még a számban.

Naplegenda, Herczku Ágnes - A nap éneke

2011-01-09T17:03:00.004+01:00

Bencze Attila: Idő-tér élet

2011-01-09T16:27:00.001+01:00

Az esti dér továbbszalad

s virágot hajt a néma csönd.

S a megfakuló karnison át

bennünk mindent összedönt,

ami csupán egy rőt kacat

idő-tér és egy pirkadat.

Időnknek ingó teraszán

lelket fésül a kín-kacaj,

Év-hárfák bennünk játszanak,

súlyosabb hangon, mint tavaly,

mert átléptünk a tű fokán

s befűzött korunk már profán¹.

Pirkadatokba süllyedünk

s égi hattyú száll a tájra,

hó rozsda ül fák hegyére

s évfordulónk kosarába.

Reményt, reményre ültetünk

és megtaláljuk hűlt helyünk.

És az a sok-sok szürke-folt,

amik mi lehettünk volna,

és miről állom világban

azt hittük nyugalmi zóna

- rájövünk milyen csalfa volt:

tér-idő szellem, ócska hold.

2011. január 9. Debrecen

Profán¹

nem beavatott; hétköznapi, világi; durva

Ákos - Szeress így

2011-01-07T16:25:00.003+01:00

Január 7-én támad a Bordó Sárkány

2011-01-07T16:20:00.000+01:00

2011. január 7-én 20 óra 30 perces kezdettel, a debreceni Új Inkognitó a Bordó Sárkány Régizene Rend koncertjével kedveskedik vendégeinek.

A Bordó Sárkány Régizene Rend 2010-ben alakult, 1. koncertjét ez év áprilisában adta.

A zenekar középkori, elsősorban XI-XVI. sz.-i világi zenét játszik. A repertoárban felcsendülnek magyar, macedón, németalföldi, provanszál, spanyol, francia dallamok, valamint a középkor zenei stílusjegyeiből, dallamvilágából építkező saját szerzemények is. A Sárkányok, fellépéseiken 3 különböző területen szórakoztatják a közönséget korabeli viseletben.

Naplegenda - Úgy elmegyek

2011-01-07T16:14:00.001+01:00

Méhes Mézes Erdei Málnaszörp

2011-01-06T16:26:00.000+01:00

Nagyapám, aki természetjáró ember volt, különösen szerette ezt a zamatos, ízletes erdei gyümölcsöt. Mi is degeszre tömjük minden évben pocakunkat a Galyatetőről Mátraszentlászlóba tartó túraút során, ki nem hagynánk! Mindenkinek ajánlom szeretettel ezt a bájos zsákfalut, az erdei málnát, a belőle készült szörpöt! Amellett hogy nagyon, de nagyon finom, az erdei málna fogyasztása jótékony hatású az egészségre is. Vértisztító hatása mellett csökkenti a vércukorszintet, és a magas vérnyomást. Általánosságban jó a szívműködésre.

Ha éppen nem járja az erdőt, mezőt, akkor is megkóstolhatja ezt az illatos, zamatos gyümölcsöt palackba zárva, a megszokott Méhes-Mézes minőségben.

Kínálja vendégeinek, családjának az ízletesen elkészített házias ételek mellé és teljen meg az otthoni vendéglátás és a Mátrában töltött napok emlékének örömével.

A termék megvásárolható a Debrecenben Fito Udvar és Gyógynövény Boltban, Simonffy utca 2/A szám alatt a CIB bank mellett.

Szenzációs szilveszteri buli

2011-01-04T13:00:00.001+01:00

Debrecen főterén 50.000 ember múlatta végig a Szilveszter éjszakát. A Tankcsapda az ország legsikeresebb rockbandája, a Nagytemplom előtt felállított színpadon teremtett fergeteges hangulatot. A közönség a zord hideg ellenére sem maradt hálátlan és csapattal együtt bulizta át magát 2011-be. A koncert hívó szavára még olyan messzi városból is érkeztek vendégek, mint Székelyudvarhely és Sepsiszentgyörgy, hogy kedvenc rockbandájukkal mulathassák át az éjszakát.

Falakat és ablakokat rengető hangerő, vibráló fények, lángnyelvek és óriáskivetítők fokozták a hangulatot.

Székelyudvarhelyi barátommal egy olyan helyet sikerült kifognunk a bulizásra, ahonnan három óriáskivetítőn láthattuk azt a színpadi hangulatot, amivel a Tankcsapda beírhatja magát Debrecen és rock történetébe. A felfokozott hangulatban Lukács László a debreceni éjszaklába úgy ordította bele, hogy a hátamon valami bizsergető érzés futott végig:

- Boldog új évet!

Majd kialudtak a fények, hogy átadják helyüket az ünnepi tűzijáték fényeinek

Bencze Attila: Érted...

2011-01-04T02:05:00.002+01:00

Az időpontot megfellebbezem,

amikor te nem lehetsz velem,

és mint joglovas a pulpituson

átnyergelek a konfliktuson.

És problémáink elviharzanak

annyi átkos jogtiprás miatt,

s a terem zaját komolyra írva

bíró szívén koppan a líra.

S mert földúlhatatlan életútra

szerelmünk átkos szellő fújta,

vihart kerülni lépünk a kéjbe:

- testünk a líra összemérte.

Mert, mint aki felülmúlhatatlan:

úgy olvasol a fél szavakban

és lesed, várod, kéred óhajom.

Ezt a verset érted kiadom.

Role Zenekar: Adjon Isten

2011-01-02T17:13:00.003+01:00

2010-12-31T18:23:00.000+01:00

Akit érdekel a 2011-es naptáram az írjon emailt a benczeattila@yahoo.com email címre és ingyen küldök neki egy ajándék példányt.

Szilveszterkor Tankcsapda

2010-12-28T01:05:00.001+01:00

Debrecenben a Tankcsapda zárja az idei évet. A közönség Lukács Lászlóval, a zenekar frontemberével számolhat vissza éjfélig. Így Magyarország első számú rockegyüttesével léphetnek át az új évbe a Kossuth térre ellátogatók.

A koncert megvalósítása komoly kihívást jelent, hiszen a zenekarral több tízezer ember tombolja végig a szilvesztert és lép át az újévbe. Hogy mindenki jól lássa és hallja a zenekart a főtértől a Kossuth utcáig, több helyen lesznek kivetítők és hangfalak, valamint a színpad előtt a közönséget is igyekeznek majd kordában tartani. Ez több lesz, mint egy koncert, igazi nagy bulira várják a szórakozni vágyó, óévbúcsúztató embereket - nyilatkozta Lukács.

Bencze Attila: Nem akarom

2010-12-27T22:15:00.002+01:00

Nem akarom, hogy itt maradj

s a reggeli kávét nélküled.

Nem akarom a csókodat

s üresen álljon az épület.

Nem akarom, hogy akarjál,

de akarlak akarni téged.

Szeretném, hogyha tagadnál

amikor a nevemet véded.

Nem akarom a testedet

s melegét tőlem messze szállni.

Azt sem akarom elfeledd,

hogy nem ismertelek, vagy bármi.

Nem akarom az ajkaid,

s hogy harapj most belém kérlek.

S főleg a sors darabjait,

amik már rólad nem beszélnek.

Tankcsapda: Mennyország tourist

2010-12-27T22:00:00.000+01:00

Bencze Attila: Ha velem leszel

2010-12-27T21:44:00.002+01:00

Farkas-ordító hidegben hiányod

a lelkem mélyéről remélem kiásod.

Leszek szemedbe a meglepett semmi

minek érdemes lesz utánamenni.

Használtan, sérülten, égetve, bántva

társaddá fogadsz, mindent megbocsájtva.

S bevallva azt, hogy mindenem érdekel

kiállsz mellettem, bármidet veszted el.

S itt lesz velem műalkotásnyi arcod

amíg a hajad ágként körülcsapkod.

S csapzott ébredésem - édes hangjaid

megnyugtatják testem fáradt tagjait.

S ha nevetésed olykor ragályosan

a földre teper engem szabályosan:

- megtudhatod, milyen imádva lenni

és karjaimban magad kipihenni.

Márai Sándor: Mennyből az angyal

2010-12-25T22:25:00.002+01:00

Karácsonyi Üdvözlet

2010-12-24T19:28:00.001+01:00

Kattints a képre a teljes üdvözlőlapért.

Bencze Attila: Karácsonyra

2010-12-24T18:53:00.002+01:00

Karácsonyra békét kérek.

Egy maroknyi állóképet

szeretetből, nyugalomból

- kivetkőzve a vagyonból.

Földön járó égi csendet

ne keljen pénzért megvenned.

És a kínos, fájó testet

ne lássa senki, hogy reszket.

Karácsonyra annyit kérek:

viruljanak angyal bércek

és szerelmem hangja szála

zengjen e békés szobába.

És az édes füled éjjel

megtölthessem szent beszéddel,

s szeresselek, ahogy tudok:

mint a földi kis Krisztusok.

Karácsonyra arra kérlek

titeket ti lányregények,

hogy a Jézus lelke által

kibéküljek a világgal.

Vincze Fruzsina: Csendes éj

2010-12-24T17:00:00.002+01:00