Olyan vagyok, mint egy kiégett mécses:

- nélkülem lobban lángra a tűz.

Nélkülem rázza ágát, ha mérges,

part-vonalon a szomorú fűz.

S itt ülve én a parttalan létben

Kitárva elmém vad bugyrait

Ülök a szürke neuron téren

S idegen lángok fénye vakít.

Megcsap az élet hűvös íze

S ajkamon lassan jégcsap a múlt.

Villan az emlék homályos képe,

ettől lesz arcom komor s fakult.

Olvass tovább…

Tamási Áron hangfelvételének meghallgatásáért kattintson a cikk címére.

Olvass tovább…

1953. január 24-én Szekszárdon megszületett egy ragyogó elme. Egy író, költő és politikus. Egy ember aki bátran nézett szembe a '89-es romániai forradalom káoszával, és üzemanyag szállító autókon, fegyverropogások között szállította a benzint a forradalmi erőknek.

E mellett tehetséges esszé, tanulmány, forgatókönyv és dalszövegíró, aki megkapta a Jövő Irodalmáért díjat, büszkélkedhetett az Örley díjjal és büszkén emelhette a magasba József Attila díját is.

Egy ember, aki 1989. március 15-én jelképesen elfoglalta a Magyar Televíziót. Egy férfi aki a népi ellenzék tagjaként Monor és Lakitelek után arra törekedett, hogy megváltoztassa egy elnyomásban szenvedő nép életét.

És ez a ragyogó elme 1991. április 8-án otthonában, az orvosi jelentés szerint természetes úton (szívmegállás), minden előjel nélkül, hirtelen, mindössze 38 évesen elhunyt.

Mit vesztett vele Magyarország és hányan zengik ma a nevét? Hányan hajtanak fejet bátorsága előtt? S főként hányan ismerik költészetét, irodalmi munkásságát? Hányan látnak ifjúi tiszta lénye mögé? S főleg hányan zengik ma a méltató szavakat, hogy élt egy ember, akire érdemes volt büszkének lenni? Hányan? Hányan? Hányan?

Közben meghalt Tamás (Cseh Tamás), s már csak Géza (Bereményi Géza) viszi a lantot, s mondja tovább Dénes alap-etikáját: „…ha az antiszemitizmus nagy bűn, mert az, akkor az antiszemitizmussal való alaptalan vádaskodás ugyanakkora bűn, és ugyanolyan ítélet alá kell, hogy essék.”

De hol vagyunk mi, akik nem beszélünk róla? Nem őrizzük lángját évtizedek óta, annak a világnak, amit Csengey alkotott. Mert élete és munkássága egy nemzedéki esszé? S hogy elfeledték őt, az egy monodráma? És, hogy ilyen korban élünk az a tragikomédia.

Bencze Attila

Olvass tovább…

Olvass tovább…

"Influence, create, enrich"

Be a part of yourself.

Hold me, love me, blame

everlasting joy wherever you are.

Make a wish, buy yourself

always make war with me,

or if it should be avoided.

Never Reach into anything.

Listen, listen, feel

join me in night.

Carve in stone, wood

profile of the spear is,

the pure, sacred feature.

Flies. Oh me vision.

Olvass tovább…

1981. november 17-én születtem, Székelyudvarhelyen. S most, hogy arra kérnek számadást készítsek magamról – az irodalom hangján szóljon biográfiám.

Amikor elindulsz a nagy útra, mit életek fog fel az emberi elme, nem sejted, hogy rab vagy a földnek nevezett kehelybe. Megélhetésed s a pénz-uralom rabja, miközben lesújt rád a kudarctól éles szabja.

S így indulsz útnak Bágyból át a határ-sávon, félbemaradt majd újból elkezdett iskolákon, Homoródszentmártonon majd Udvarhelyen át s folyton eltéveszted az egyenes-utak véd-sorát. De révbe érsz – törve és töretlen, s éjszakáid a híd alatt kövekben írják meg, hogy ott aludtál százszor, s máskor a pincék dohos bűze volt az álom-pásztor.

És most ki vagyok én? Egy ember, aki téved. Egy gyenge fűszál, mely felbukik és eltűnik hirtelen. Egy árva angyal kinek szárnyalását nem pátyolgatják segítő kezek. Egy kősziklára épített vár, kit megsimogatnak a fellegek.

Átfúrtam magam Parnasszus hegyén, könyveken és nehezen kicsikart iskola-éveken. S megalkudva a Grállal így lettem kőműves, ki Istennek épít falat és ez az érzület erőt ad, hogy naponta tovább lépjek.

Sejtjeim átjárták eszmék és eszmerendszerek, politikai pártok és másmilyen istenek. Magába gyűrt a média világ, s lettek általam sztárok, de lettek miattam satrafák.

S rájöttem, hogy minden sokszínűség ugyanaz, mindegy hogy kinek a szekértolója vagy, mert így is úgy is a börtönébe élsz.

Megjártam a poklok poklát itt a földön. S vad vizek zúgása fürdette sebem. Kiadtam három önálló kötetet s a végső szó jogát még mindig keresem.

De vannak még rám váró munkák és feladatok, melyek meglépése nélkül nyugodni nem tudok. De bánatom és sebeim míg bírom, megígérem nektek nem viszem át a sírom, ami miattam belőlem megmaradt. Nem leszek utólag rongy ember és cafat.

Olvass tovább…