2011 augusztus 17-én, Debrecenben rendezték meg a Bihari-Hajdú-Bihari írók és költők találkozóját, aminek a Latinovits kávézó adott otthont. A hét órahosszas rendezvényre közel száz irodalombarát látogatott el. Bene Viktória tudósítása.

A találkozó bemutatkozási lehetőséget adott az amatőr és a profi íróknak egyaránt. A költők és írók felolvashatták műveiket, utána, pedig kötetlen beszélgetés alakult ki a szerzők és a hallgatóság között. Mindemellett könyvbemutatók, és irodalmi lapok ismertetése színesítette az eseményt. A nagy érdeklődésre való tekintettel a szervezők úgy döntöttek, hogy a megjelent szerzők műveiből egy antológiát jelentetnek meg, aminek a szerkesztését már a helyszínen megkezdték.

A díszvendégek Dusa Lajos és Papp Für János a Magyar Írószövetség tagjai voltak.

- Az egyik célom, hogy Nagyvárad és Debrecen között megszűnjenek a határok kulturálisan és irodalmilag. A másik pedig az, hogy különböző irodalmi köröket összehozzak és ezáltal egymás programjait megismerjék és segítsék – mondta el Bencze Attila, az irodalmi délután főszervezője.

A következő találkozót egy hét múlva Nyíregyházán rendezik meg, ahova minden irodalomkedvelőt szeretettel várnak a szervezők.

Cserép Imre fotói
Cserép Imre fotói 2
Bene Viktória fotói

Bene Viktória (www.haon.hu)

Olvass tovább…

1.

Kereszt élet és kereszt halál

kereszttűzében keresztre száll

az intervallumnyi életed.

És feloszlásokban mérgezett

örökkévalóságban hiszel

s életed egy jelzáloghitel.

S én rózsával számban érkezek

vágyaid küszöbén kopogva

léten túli körbe lépni át.

Tudatni, hogy ott is én leszek

számodra mindig a zsolozsma

s szeretetem akasztom reád.

Kereszt élet és kereszt halál

töviseit utadba szója,

a megváltásunk kapuinál

egy vérpiros és tiszta rózsa.

És e rózsa én vagyok neked,

váradon az angyali erőd,

és hordva a büszkeségemet

meghajlok egy rőt kereszt előtt.

Kereszt az élet és a halál

keresztet hordunk s viszünk sírba,

s ajkaink pírját pár rózsaszál

rideg tövise írja.

Szívja.

2.

Az első rózsát a szezon miatt

kapjuk meg, mint egy földi éket.

A második rózsa viszont riaszt:

ok nélküli és nagyon tépett.

A harmadik rózsát boldogságból

emelik szívünk rejtekébe.

De félünk a negyedik virágtól:

betegségünknek mása, képe.

Az ötödik rózsa (kicsit profán)

olyan mint az egzisztenciánk:

szerződéskötés, ócska iromány,

marketingünk és a médiánk.

A hatodik rózsaszál az utunk:

sínpár néhány jó barát között.

Hetedikkel már vezetni tudunk,

uralkodni emberek fölött.

A nyolcadik rózsa maga a csend:

imádkozó önmagunk vagyunk.

A kilencnél már nem bírjuk tovább:

inkább csendben összeroskadunk.

3

Kereszt az élet és a halál.

Rózsa az élet és a fájdalom.

Rózsa az élet és a halál,

s kereszt nyugszik most a vállamon.

4

Az első kereszt a születésünk,

a második, hogy fel ismerjük még,

hová jöttünk és a küldetésünk

szélsősége vagy szellemiség.

A harmadiktól boldogok vagyunk,

hiszen az a szeretet kereszt.

Negyediknél megtorpanva állunk,

kérdve: Isten miért tetted ezt?

Az ötödik keresztünk nagy teher:

szegénység és gazdagság maga.

A hatodik kereszt a barátunk,

életünknek legszebb csillaga.

A hetedik keresztnél elvakul

bennünk minden emberi jóság.

A nyolcadik keresztnél földre hull

az élet és így lépünk tovább.

A kilencedik keresztnél csendben

csupán a végső szóra várunk,

valahol a rózsák közt egy kertben,

míg átvizsgálják számadásunk.

5

S én rózsával számban érkezek

vágyaid küszöbén kopogva

léten túli körbe lépni át.

Tudatni, hogy ott is én leszek

számodra mindig a zsolozsma

s szeretetem akasztom reád.

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Szerdán, azaz augusztus 17-én helyi idő szerint 14 órától a debreceni Latinovits Kávézó (Csapó u. 28. sz.) ad otthont annak az irodalmi találkozónak, amelynek meghívottai Hajdú-Bihar és Bihar megyei irodalmárok, amatőr és profi írók, költők. 

A rendezvény célja, hogy olyan kapcsolat alakuljon ki a két megye alkotói között, amely által az irodalom területén is megnyílnak a határok, és a tükörprogramok szervezésével felpezsdüljön a kulturális élet, azon belül pedig az irodalom vérkeringése. A rendezvényre érkező irodalmárok felolvashatnak verseikből, prózáikból, szösszeneteikből és kritikáikból.

A rendezvény díszvendégei lesznek Dusa Lajos 
és Papp Für János a Magyar Írószövetség tagjai. 

A Szövetség részéről Dusa Lajos Bihart, míg Papp Für János Hajdú-Bihart fogja képviselni.

Azt est házigazdája és moderátora Bencze Attila.

Olvass tovább…

Olvass tovább…

A hó vastag takarója alatt még javában aludt a föld. Szinte hallani lehetett a Hargitai szél vad dörömbölését. Az lóistálló ajtaja nyitva állt. Emberek tolongtak a pajta közelében. János az ismert fogatos lesütötte szemét és magába meredten, mintha meghalt volna körülötte a világ, a múltra gondolt. Közben majdnem síró tekintettel a kihűlt testű kancát nézte.

- Hát ennyi volt - hagyták el reszkető ajkait az alig érthető szavak.

Jánosnak ez volt mindene. Ez a mindig fényes szőrű, kecsesen járó kanca, amely tizenhat év után visszaadta lelkét az örökkévalóságnak. A fuvaros ezzel kereste meg napi betevőjét. Amióta egyetlen fia is meghalt, ez a gyönyörű pára volt mindene. Élete egyetlen értelmét csak benne látta. Zabozta is rendesen, ahogy az, vérbeli székely emberhez illik. És azon a napon megszűnt létezni.

- Holnap, majd kivisszük a dögkútba - mondta Géza.

- Addig még legalább a helyén láthatom - válaszolt János, és barna szemeit a földnek szegezte.

A határ hideg volt és szél is egyre kegyetlenebbül játszott a fákkal. Az emberek, mint akik megértik János fájdalmát, részvétes arcokkal köszöntek el. Az udvar lassan megürült és nem maradt más hátra, csak János és az ijesztő magány. Egyre gyorsabban közelgett az éjszaka is. János bement a házba. Elhúzta a vakablak függönyét, majd elővette az örökségbe hagyott futuckós üveget, amelynek tartalmából húzott egy jó szájjal. A szilvapálinka égette a torkát.

- Nem is olyan rossz, pedig van vagy három éves - dunnyogta, majd ismételten szájához emelte az üveget. Leült a szépen faragott ebédlőasztal mellé és emlékeibe kutatva, megpróbálta felidézni a hátrahagyott szép napokat. De a képek egyre jobban halványodtak. És az üveg tartalma egyre kevesebb lett. Már enyhe szédülést érzett. A képek lassan kezdtek összekuszálódni. Még egy darabig bámulta az üres némaságot, majd fölállt és leakasztotta a petróleumlámpát. Elővette a zsebében lapuló szivart és rágyújtott. A füstöt egyre mélyebb lélegzettel szívta tüdejébe, miközben a kályhához ment és fát rakott az alig pislákoló szénre. Leült a fásládára és maga elé helyezve a petróleumlámpát, lángot adott a gyutacsnak is. Az őt körülvevő embereket és az élet értelmét próbálta megérteni. Nem tudott kibékülni azzal a gondolattal, hogy a fiatalok egyre nagyobb számban hagyják ott szüleiket. Egyre több fiatal, egy jobb élet reményében több száz kilométerre is képes elutazni. Maga mögött hagyja a házat, az otthont, ami fölnevelte, és maga mögött hagyja a családot. Az embereket, akik úgy áhítoznak azért, hogy szeretetükkel elhalmozhassák őket.

- Igen, a fiatalok mind elmennek - mondta hangosan, hogy ezzel is nyugtázza gondolatait.

ők biztosan nem tudják, hogy milyen keserves is a magány. Az ember mindig csak a holnapot várja, a napot, amikor megkoppan és az ajtó, ami mögött a régen várt gyerek áll, lelkébe hasító fájdalommal. És ahogy felszakad a zár, felszakadnak a könnycsatornák is. Egymás vállára borul a gyermeki és az idő által ráncossá görbült test. Egyszerre csak eltörik a mécses, és kifolyik belőle, a sok-sok évi magány.

János az asztalhoz ment, egy papírlapot és egy ceruzát vett elő. Levelet írt, az elképzelt fiának, amelyben kiöntötte a lelkében gubaszó magányt.

Mi után kiöntötte minden bánatát, a lapot az asztal közepére helyezte, majd az égő petróleumlámpát a kezébe véve, a pajtába ment. Nézte a mozdulatlan lovat. Sima szőrét simogatni kezdte, és mint kis gyermek a halott kanca nyakát magához szorítva zokogott. Fölszakadt benne a lélek. A könnyek egyre szaporábban ömlöttek a ló sima szőrére, míg János egyre jobban szorította az elnyúlt kecses nyakat.

Miután már úgy érezte, hogy több fájdalom már nem tudja elhagyni a lelkét, leoldotta a kanca kötelét.

A nap már az ég alját súrolta. Géza gyors léptekkel haladt az istálló fele. Amikor kinyitotta annak ajtaját, arcán a megdöbbenés ült ki.

- Te jó szagú Úristen - kiáltott föl.

A lámpában még mindig égett a petróleum. A ló ott feküdt a tegnapi állapotában, fölötte pedig ót lógott János. A nyakára szorult kötéltől színtelen arccal. Géza odafutott, hogy megemelje. De a test mereven himbálódzott a gerendára bogozott kötélen. János halott volt. Az asztalon pedig, a falú fiainak hagyott levél. Az üzenet.

János temetésén minden ember kiöntötte lelkét, és szívéből zokogott. Az asztalon talált levél, egy falú népének, öröksége lett.

Azóta egyre több fiatal marad a faluban. A jobb élet reményét fölváltották a lelki értékek. János sírjára egyre több virág kerül. Mert ő egy igazi tanítómester volt. A lélek tanítója.

Olvass tovább…

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Aggteleken rendezik meg az összkulturális tábort, amely a szatmári kezdeményezésű HID–fesztivál jogutódja.

Idén elmarad az elmúlt két esztendőben Szatmár megyében megszervezett HID–fesztivál, jelentette be csütörtökön Krakkó Rudolf a fesztivál szervezője. Ennek ellenére idén sem maradnak táborozási lehetőség nélkül azok a magyar művészek, illetve a kultúra iránt érdeklődő Kárpát–medencei magyarok, hiszen augusztus 25. és 29. között rendezik meg az Aggteleki Kulturális Tábort (AKT) – mondta tegnapi sajtótájékoztatóján Bencze Attila főszervező. A Szatmárnémetitől 200 km–re fekvő településen készülő esemény elsődleges célja, hogy a Kárpát–medencében tevékenykedő művészeket közelebb hozzák egymáshoz. A tábor kilenc helyszínen zajlik majd: lesz líra-, próza-, néptánc-, tánc és zeneművészeti-, illetve közéleti sátor, vizuálkult- és tekercsterem, ugyanakkor a kis- és a nagyszínpadon zenei produkciók szórakoztatják majd a nagyérdeműt. A táborba érkező amatőr együttesek a Sony Music lemezkiadó jóvoltából felkerülnek a Best of Aggtelek lemezre, az írók és költők alkotásai pedig egy antológia-kötetben jelennek meg. A filmeseknek is kedveskednek a szervezők, ők ugyanis Andy Vajna híres filmrendezővel beszélgethetnek majd. Krakkó elmondta, hogy a kulturális események promoválása mellett a nagyszínpadon folk és rock együttesek (Ismerős arcok, Kormorán, Holdviola, Kalapács, Bikini stb.) szórakoztatják majd a közönséget. Bencze Attila hozzátette, a táborban való részvétel egy személynek – szállással és napi háromszori étkezéssel együtt – 15 és 19 ezer forint között váltakozik, a szálláshely típusától függően.

A kulturális táborról bővebb információt a www.aktok.blogspot.com weboldalon olvashatnak az érdeklődők.

Forrás: http://www.erdon.ro/hid%E2%80%93fesztival-helyett-aggteleki-tabor/1737797

Olvass tovább…

Bencze Attila a Kortárs Irodalmi Kerekasztalnál. 

Kunszentmiklós-Bösztörpusztán, a Magyar Közösségek Sátrában.

Vezeti: Varga Domokos György

Meghívott vendégek: Ambrus Edit, Bencze Attila, Benke László, Nagy L Éva, Kovács I József, Verzár Éva, Molnár Ádám, Kovács S Pál

A kortárs magyar irodalom sorsa. 

Van-e, lehet-e, legyen-e elvégzendő feladata itt és most? 

A kérdéskör, amiről szó lesz...

A kortárs irodalmat sokszínűség jellemzi, ez a rendszerváltás előtti irányított irodalomhoz képest nagy pozitivum. De a sokszínűségen belül alapvetőan két tábor: a posztavangard és a hagyományos magyar irodalom tábora (nemzeti oldal) áll egymással szemben, s e két táboron belül is altáborok, szekértáborok lövik egymást,  vagy éppenséggel nem vesznek tudomást egymásról, elbeszélnek egymás mellett. A posztmodernek jellemzően nem foglalkoznak a magyar valóság nehéz, politikai, szociális stb. szempontből fontos kérdéseivel, sorsunk problémáival, míg a nemzeti oldal  hagyományosan a magyar valóság szépirodalmi feltárását tartja elsődleges kötelességének. A kormányzatok a múltban és a jelenben is anyagilag elsősorban a posztavangard táborát támogatják, hozzájuk képest szinte elhanyagolható mértékben kapnak támogatásokat a hagyomanyos nemzeti irodalom képviselői. Ebből következően a posztavangard tábora számszerűen is egyre duzzad, hiszen odafordulnak a fiatalok is, és nemcsak azok, ahol kisebb ellenállásba ütköznek, így alakulhatott ki az ismert  értékzavar, amelynek jellemzője ma már nem egyszerűen az értékelhagyó, hanem közvetett módon az értékpusztító irodalom "elsőbbsége", vagyis mintha a nemzeti oldallal (Arannyal, Petőfivel, József Attilával, Illyés Gyulával, Nagy Lászlóval stb., és a maiakkal) szemben álló szépírók társasága képviselné ma a magyar irodalom fővonalát. A média által irányított, manipulált közvéleményhez szinte csak a divatos írók művei jutnak el, hiszen ők kedvesen, tréfásan, művelten, magyarokat kinn és benn lenézve fecsegnek, nekik semmi se drága e hazában. Az egyoldalú igénnyel a látszat szintjén igazolják magukat, míg a másik oldal folyton problémákat görgető irodalma a néhány száz példányban megjelenő lapokban nem hatékony…

Olvass tovább…

Makoldi Sándor munka közben

A Sesztina Galéria szeretettel meghívja Önt, Családját és Barátait 2011 augusztus 5. (péntek) 18.00 órára 

Makoldi Sándor festőművész képeiből rendezett Szarvasének című kiállítás ünnepélyes megnyitójára. 

A kiállítást megnyitják: Pikó Sándor képzőművész és Oláh Tibor fotóművész.

Helyszín : Debrecen, Sesztina udvar, Sesztina Galéria.

A kiállítás megtekinthető 2011 augusztus 5-től szeptember 7-ig.

- Kiállításomat ajánlom Feleségemnek, Családomnak és mindazoknak kiknek lelkében megszólal a „Szarvasének”, a csodaszarvas üzenete, a Teremtő igéje.

A sugallat arról honnan, mi végre születünk e hazába és hová tartunk? Mi adhat utunkban erőt, hitet és eleink üzenetével hogyan gazdálkodunk? Tudunk – e ma hazánkban nem csak magyarországi, hanem magyar életet élni és magyar alkotásokat létrehozni?

Megpróbáltam. Ítéljék meg Önök sikerült-e. Urunk színeváltozásának évfordulójára emlékezvén. - Makoldi Sándor.

Forrás: www.polusonline.blogspot.com

Olvass tovább…

Vagy félezernyi dalt megírtam / s e szót: magyar, / még le nem írtam./ Csábított minden idegen bozót, / minden szerelmet bujtató liget. / Ó, mily hályog borult szememre, / hogy meg nem láttalak, / te elhagyott, te bús, kopár sziget, / magyar sziget a népek Óceánján!

Olvass tovább…

2011 július 22-én (Pénteken) a Benedek Elek Városi könyvtár meghívására, egy közönségtalálkozó főszereplője lehettem a méltán híres Campus Fesztiválon, hogy a Kálvinista Róma egyik legnagyobb rendezvényére kilátogatóknak bemutathassam kötetemet illetve beszélgethessünk irodalomról "úgy nagy vonalakban". Ez meg is történt. Köszönöm a érdeklődők kitüntető figyelmét.

Elkelnek az ingyen könyvek?

Vannak érdekes dolgok a világon...

Lazítani így is lehet...

...főleg ha derűs a téma,

hogy az elmélyülésről ne is beszéljek,

és a szomszédban gyönyörű lányok forgatják a könyveket.

Ő egy igazi könyvfaló (értelmiségi).

Ha megkérdezik, hogy mit írtam

hát kézzel lábbal magyarázok

s akár segédeszközök után is nyúlok, 

mert a lényeg az olvasó.

Ezért produkálom is magam.

Olvass tovább…