A Csokonai Vitéz Mihály Szellemi Műhelyért „Élet-fa” Alapítvány székhelyén, a valamikori Csokonai Házban (Debrecen, Darabos utca 19) 2011. április 23-ától kezdődően már megtekinthető az Sz. Kóczián Melinda tűzzománcaiból készült kiállítás.

Sz. Kóczián Melinda Gyöngyösön született. Középiskolai tanulmányait Egerben végezte, majd az egri tanárképző Főiskolán szerzett magyar-rajz szakos tanári diplomát. Jelenleg Debrecenben él.

Tanulmányutakon járt Lengyelországban, Németországban, Franciaországban. Alapítótagja a Pasztellfestők Egyesületének. Mindennapjaink közvetlen tárgyi világát lírai bensőséges hangvételben jeleníti meg. 

A kiállítás 2011. június  30-ig megtekinthető (Hétfőtől - Péntekig reggel 8-tól este 17 óráig, Szombaton reggel 8-tól 13 óráig).

Olvass tovább…

Ha az éj majd engem ámít

köss lelkemre fojtó fáslit,

és bugyoláld be az énemet

a szabadelvű ér felett

amelyből ma asszonyillat

mámorzátonyra terelget

s kéj imákra előhívat,

- lélek-szögekre térdepeltet -.

Így választottam a hősnőt,

férjurakat én így csalok

és a felébresztett költőt,

szilánk szemekből ordasok

nézik mint háborút a seb

s igázottat a hadisarc.

Ezért vagyok én kevesebb

s mégis látom, te így akarsz.

Olvass tovább…

Mint összezúzott amulett

minden porcikám hamu lett

s kergetnek árkon-bokron át

nem igaz, kreált kritikák.

Kergetnek tiszta asszonyok,

múzsa csókúak s piszkosok,

kiknek a mosolyát látom

átlépni a gésa vásznon,

s akiktől én megtarthatok

néhány verset, míg a napok

felélesztik, ahogy enyém

lettek ők a versrúd hegyén:

párnán, előszoba földön;

ágyon, míg a fürdő kölkön

izgultunk, kilép-e addig,

míg anyu rajtam vonaglik.

Olvass tovább…

Arra kérem bocsásson meg,

sajnos önnek már nem hiszek:

nem hagyta el még a férjét,

hazugságukat összemérték

s tudva vagy fél tudatlanul

kihasználtak. De piszkosul.

Utálatnak itt nyoma sincs,

nem lóg konyháján száz bilincs,

nincsenek eltitkolt szavak

kefélni éppen úgy szabad:

mint állat személytelenül

s Ön mégis szemérmesen ül,

büszkén az elit körökbe

pedig a nevét örökre,

kurvák könyvébe vésik ám:

nem kell több rizsa anyukám.

Olvass tovább…

… az idők hajnalán, avagy szürrealista-avantgardizmus a debreceni Latinovits Kávézóban, amolyan Pilvaxos körítéssel. Így jellemezhetnénk Jagos István Róbert hétfőn Debrecenben tartott könyvbemutatóját, amelyen Papp Für János a Magyar Írószövetség tagja volt a moderátor, és amelyen a házigazda Bencze Attila is hozta magával a kis transz-közepes énjét. Igazi kultúrcsemege volt ez mindazoknak, akik hétfőn este egy kis kikapcsolódásra vágytak, hogy „Fausttal ülve egy asztalnál” együtt gurítsák le italaikat, áldozva az irodalom halhatatlanságának.

A „spakli és a spangli fogalmak mint versalkotási struktúrák értelmezése” vagy a „lesz vagy Lösz a fesztivál Hódmezővásárhelyen” körítésekkel lehet leginkább virtualizálni azt az oldott hangulatot, ami a könyvbemutatót jellemezte. De ez még nem feltétlenül zárta ki a görög mitológiába és művészettörténetbe történő szakmaibb elmélyülést, amit leginkább Papp Für Jánosnak köszönhettünk, aki párhuzamot vont a szabad verselési formák gondolatritmusainak szükségessége és a szürrealizmussal együtt járó alkotói szabadság között.

Papp Für Jani kérdéseire, mint ahogy az Jagitól elvárható volt: lelkébe mélyre nyúlt, megcsavarta a legbelső énjét, és a maga egyszerűségével plátóian ragadta ki onnan a válaszokat. És a feltépett sebek, amik átszövik a kötet gondolatiságát is, oly tisztán töltötték be a kávézó terét, hogy már a közvetlenség határán túllépve úgy érezhettük, mintha már évszázadok óta ismernénk ezt az embert.

A felolvasások, amik három ciklusra bontották ezt a munkásságot – és amelyeket J. Kovács Ágnesnek köszönhetünk – a kötetlenség mellett kötötté formálták az est programját.

A valahol az idők hajnalán, ahogy Bencze Attila fogalmazott az itt és a most. Hiszen forduló ponthoz érkezett, úgy a magyar irodalom, a magyar gondolkodásmód mint a magyar szellem, a magyar lélek. És bár a kötetet ciklusokra lehetne bontani, de az élet sem kategorizálható. Mindig az jön, aminek jönnie kell.

Aki jelen volt Jagos István Róbert könyvbemutatóján, annak nem kell megmagyarázni, hogy bizonyos dolgoknak miért pont ott, és miért pont úgy kell történnie, ahogy azt a Jó Isten elrendeli. Mert ez a könyvbemutató a rögtönzött kérdéseivel, a felolvasásaival, az üdítő szófordulataival több volt, mint egy légyzümmögés hallgatós, szoborként ülős, mobiltelefon lehalkítós, fejbólogatóan igenelős előadás.

Ez maga volt a Pilvaxi hangulat. Az irodalmi beszélgetés és a kapcsolatteremtés könyvbemutatója, olvasó és költő, olvasó és olvasó, valamint költő és költő között.

További képek a bemutatóról

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Összevetve Bencze Attila mostani kötetét, az előző kettővel (A fogadott fiú, A lélek-inga-járata) egy úgynevezett humán-orientáltságú szociográfiát figyelhetünk meg.

Mindez a megélhetési területváltás és a szélesebb körű kul-turálódás eredményeként jöhetett létre. Attila levetkőzve Nyírői lokálpatriotizmusát (miszerint a székely - először székely és csak utána ember) a Tamásis világiasságot és szociális, morális, illetve erkölcsi érzékenységet állítja alkotásai élvonalára (miszerint a székely - először ember és csak azután székely).

Szoros kapcsolatot teremt az Erdélyi Magyar Irodalmi kánon klasszikusaival, és talán ebben a kötetben kristályosodik ki igazán a Neo-transzilvanista irodalmi vonal szinopszisa, amivel csiráiban már volt alkalmunk azonosulni. Példaként hoznám itt fel Széllyes Sándor: Székely Karácsony című versét.

Attila verseiben a föld, az ember, a lélek és a hit fogalma azonosul a Krisztusi nép szenvedését átélő, a föld szakrális kisugárzását átérző egyetemes emberrel. Nem tesz különbséget ember és ember között. Szakrális szemszögből csak a lent és fent létezik. Ehhez kapcsolódnak a földi vizuális elemek, amiket spirálszerűen fonnak körbe a pszichikai kint és bent fogalmak. Akár a húrelméletben.

Érthetően szólva leteszi a lírai bicskát és konok, székelyekhez illő meggondolatlansággal nem csak az asztalra, inkább az emberséget helyezi előtérbe és tárgyalásokba kezd, úgy a lírikusokkal, mint az olvasóval. Viszont az előző két kötet megírásakor tomboló énből még foszlányokban megmaradtak a támadói fogalmak, mint ahogy azt „a kritikusok kézikönyvébe” írt versében is teszi, amikor a következőket írja: „Korong leszek, ki mar, ha kell / s nem lesz a versben deficit / s ki nem éri be ennyivel / olvasson mástól is kicsit”. Viszont mindezt a kihívást olyan székely furfangossággal teszi, amitől a kritikusnak inába száll a bátorsága. És történik ez sok esetben joggal.

Amint a verseket jobban megfigyeljük egy érdekes dologra jöhetünk rá.

A kötet megírásának ideje alatt Attila közel nyolcszor élte át költői válság időszakát. Ez adódhat az el nem ismertségből és abból, hogy a kultúrából eddig megélő költő anyagilag egyre sivárabb időszakba kerül. Az utóbbi fél éves munkásságát figyelembe véve úgy gondoltuk, hogy már teljesen kitörölte magát az irodalmi közéletből.

Az egyre fokozódó nyomor is hozzájárulhatott, ahhoz a mentalitásváltáshoz, amit a verseiben vélek felfedezni. Viszont ez a párfordulás sokkal minőségibbé, hogy úgy mondjam egy irodalmi kódexé varázsolta a műveket. Összeszedettek, komp-lexek és úgy vélem, hogy kiállják az idő próbáját.

Amikor a 14 éves, kockás füzetét verseivel teleírt utcagye-rekkel találkoztam, úgy gondoltam, hogy talán megsimogatom a lelkét pár kedves szóval. Viszont sosem gondoltam volna azt, hogy hetven éves fejjel egy olyan kötet lektorálására kér meg, amihez féltem hozzászólni. Amiről kritikát írni nem tartom magam eléggé érettnek.

Visszatérve Attila kötetéhez azt tapasztalom, hogy az egzisz-tencia álságos fokán egy olyan verscímet emelni ki címadóként, ami talán a kötet leggyengébb verse (mármint szakmailag), nem bűn. Főleg annak tudatában, hogy ez a korszellemet céloz-za meg. Egy igazán megkapó és ezáltal eladható cím a „Körbe-tartozás”.

A szerelemes verseket figyelembe as lírai alany játéktere nagyobb részben a távolságtartás és elvesztettség fele szeg-mentálódik, de ugyanakkor ott van benne a tisztelet és a teljes egész szerelem, amit szavakkal nem is lehetne szebben kife-jezni mint, hogy: „Nem akarok én ma semmit / csak az arcát új-ra látni, / úgy szeretni mint még senkit / s vele együtt fájni, fáj-ni”. Vagy éppen: „Megfoghatatlan hamvaidból / fogalmazom meg aromáid / s papír-szigeten fény-nyalábból / éj-barna sze-med süt idáig”.

Kedves Olvasó! Ha kezébe veszi ezt a könyvet és beleolvas a versekbe, találkozni fog egy tiszta jellemmel, egy tiszta em-berrel.

Egy olyan emberrel ki teljes szívéből tud szeretni és akire oly büszkén tudok tekinteni. Büszkén mert irodalmának fénye bearanyozza öreg napjaimat. És lecsendesedve, önmagamba nézve, tisztán és emberségesen tekintve a jövőbe, tudom azt, hogy arról az fiatalemberről, akinek könyvét most Ön is a kezébe tartja, még ezer év múlva is hozsannát dalol az utókor. Én így ölelem magamhoz a költőt, s már túl a hetvenen már tudom, hogy megtisztult lélekkel léphetem át azt a bizonyos kaput. Meg tettem, amit meg kellett tennem. Adtam a magyar irodalomnak egy zsenit. Ezt úgy mondom mint tanára, mint fogadott apja és mint irodalomkritikus.

Dr. Benedek András

irodalomkritikus,

nyugalmazott egyetemi tanár

Olvass tovább…

Olvass tovább…

A Latinovits kávézó tulajdonosai és üzemeltetői, tisztelettel meghívják Önt, 2011. április 11-én, hétfőn, 18:00 órai kezdettel, a kávézó újranyitására.

A kávézó névadója Latinovits Zoltán 1931. szeptember 9-én született Budapesten. Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színész. A nemzet legnépszerűbb színészeinek egyikeként tartják számon, s sokan úgy ís nevezik: „a színészkirály”.

1956-ban mégis szerződtetik Debrecenbe segédszínésznek, és már Márkus László mellett dolgozhat. A Csokonai Színházban Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című darabjával kezdi munkásságát.

Fővédnökünk Somogyi Béla kulturális, szociális és oktatási ügyekért felelős alpolgármester Úr tartja a Kávéház ünnepélyes megnyitóját, melyet 18:30 órától Bencze Attila könyvbemutatója követ.

A könyvét bemutató költő 1981. november 17-én született Székelyudvarhelyen. 2008. és 2010. között lakik Bárándon, amikor is megírja a Lélek-inga-járata, Leamputált csókok és Körbetartozás köteteinek anyagát. 2010. október óta Debrecenben él.

Megjelenésére számítunk és kérjük a 0630/437-1770 telefonszámon jelezze részvételét.

Forrás: www.polusonline.blogspot.com

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Ma, 2011. április 4-én, este 18 óra 30 perces kezdettel a Latinovits Kávézóban vendégünk lesz, a Hajdúböszörményben lakó Papp Für János, aki idén lett a Magyar Írószövetség tagja.

Nagy szeretettel várjuk kedves vendégeinket és reméljük, hogy együtt élvezhetjük János előadását, illetve feltehetjük neki kérdéseinket irodalomról, kultúráról és művészetről egyaránt. 

És ne feledjék, hogy rendezvényünkre érkező minden egyes személy vendégünk egy kávéra és ugyanakkor itt nyílik lehetőségük arra, hogy dedikáltassák könyveiket a költővel.
A rendezvény moderátora: Bencze Attila író, költő
Helyszín: Debrecen, Csapó utca 28, a Pulykakakas Üzletházban, a Fórom és a Nagy Piac közti sikátorban, az E-on mellett.
Telefon: 0630/406-816, E-mail: irodalmi.paholy@gmail.com
A rendezvény támogató oldala a Pólus Online

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Kritikát írni egy könyv előszavaként megtisztelő, de ugyanakkor felelősségteljes feladat is. Főleg egy olyan könyvről, amit most kezében tart a Kedves Olvasó, hiszen Dudás Mihály Károly kötetében a költői miliő boldogság és nyomorúság periferiális mezsgyéin mozognak, lírikus struktúrákkal ragaszkodva az klasszikus alapszabályokhoz.

A legtöbb vers pszichológiai elhajlásait figyelembe véve egy pesszimista, rögös életutat – vagy fonémával élve életútvesztőt – vélünk felfedezni.

Ez a belső én kisugárzásából fakadóan, a köteten végigvonul egy érzékelhető, az egzisztencia szellemi fokán fellelhető nyomor, mint például a szülők hiánya, a viszonzatlan szerelem és vágyakozás. Ez a szellemi forma viszont a költői megfontoltság és kimértség szükséges voltát annyira megbillogozza, hogy a költő sokszor megfeledkezik a munkásságára leginkább jellemző strukturális formáról.

Ezzel szemben nagyon jól él a formai parafrázisokkal, azon versek esetében, amik a nyugodt fogalmak köré csoportosulnak

Fiatal kora ellenére a versek képvilágát tekintve helyenként olyan szakszerűen köszön vissza a költő, amit akár parnasszusi magaslatoknak is lehet nevezni. A „nem csókolnak, szeplőtlen sarjak” vagy a „hibát, hibára vét az emberi lélek” egyszerűen fenomenálisan köszönnek vissza a kötet lapjai közül.

A szegénység, a magára maradottság, az egyszerűség és ugyanakkor a nagyszerűség a költőt – úgy mint verseit – egyszer s mint emberi magaslatokba emeli.

A versek rímképletét és szerkezeti felépítését latba vetve nem igazán lehet kifogásunk a művekkel kapcsolatban. Talán annyi hibájuk van, hogy a verslábak néhol megbicsaklanak, de a szabad és posztmodern versek időszakában örülhetünk, hogy legalább egy klasszikust követő költő könyvével találkozhatunk.

„Ingyen van! Semmibe sem kerül! Vagy elítélik, vagy üdvözül” - írja a költő a „Csak egy vers”című lírájában, ezzel is feldobva a magas labdát az olvasónak és önmagának egyaránt. Az igazat megvallva majdnem ingyen van ez a könyv, ahhoz a munkához és élettapasztalathoz képest, amit a költőnek a kötet megszületéséig át kellett élnie.

Ajánlom hát ezt a könyvet minden Kedves Olvasónak, hiszen a költő csak úgy válhat igazán naggyá – úgy érhet költővé – ha könyveit olvassák verseit szavalják, sorsát átérzik. És ezek a versek igazán olvashatóak, érezhetőek és szavalhatóak.

Hogy befutott költő lesz-e Dudás Mihály Károly? Az csak Önöktől függ. Az Önök jóindulatán múlik.

Bencze Attila

Olvass tovább…