Olvass tovább…

A Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy és a Határ-menti Kulturális Civil Polgári Kör pályázatot hirdet nyomtatásban meg nem jelentetett, illetve más pályázaton ill. versenyen nem szerepeltetett irodalmi alkotások megmérettetésére. A pályázaton irodalmi kategóriákba tartozó prózai és verses művek vehetnek részt. Témabeli megkötés nincsen. Az első díj egy könyvcsomag és egy CD csomag, második díj egy könyv valamint kétszemélyes vacsora, harmadik díj egy verseskötet.

Az írások a www.benczeattila.blogspot.com oldalon található SZEMPONTUNK link alatt lesznek elérhetők. Ahová a maximálisan fél oldalnyi anyagot el lehet küldeni: versirodalom@yahoo.com

Tisztelettel:
Bencze Attila,
öltő, újságíró,
a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy elnöke,
a Határ Menti Kulturális Civil Polgári Kör ügyvezető alelnöke

Olvass tovább…

Olvass tovább…

A Doboz helynév eredete vitatott, valószínűleg magyar névadással, személynévből keletkezett. Az ásatások során több Árpád-kori település és földvár nyomára bukkantak a régészek. A lakosság a vízjárta terület adottságait kihasználva sokáig halászatból, pákászásból, vadászatból és főként pásztorkodásból élt. Az idő múlásával a doboziak rátértek a gyümölcstermesztésre és egy 1138-ból származó oklevél szerint a méhészkedésre is. 

1403-ban Zsigmond király Maróthi János macsói bánnak ajándékozta a települést, ami a család kihalása után visszaszállt a koronára, rövid időre, mert Mátyás király odaadományozta fiának, Corvin Jánosnak. 1403-tól 1566-ig a gyulai uradalomhoz tartozott Doboz. 1566-ban, Gyula eleste után a község nem szűnt meg, sőt, néhány jobbágy olyan vagyonra tett szert, hogy képes volt megváltani magát. A törökvész idején az erdők és vizek jó búvóhelyül szolgáltak. A török hódoltság végét jelentő felszabadító háború ideje alatt Doboz is elpusztult, és a település rövid időre elnéptelenedett. Az Árpád-kori lakosság vér szerinti továbbélése azonban a későbbi adókimutatások névanyagából valószínűsíthető. A törökök kiűzése után, 1720-ban Harruckern báró lett a település földesura. Doboz 1798-ban került a Wenckheim család birtokába. A jobbágyság felszabadítása után, 1848-ban, a településnek mindössze negyed része lett a falu népéé, a többi maradt a Wenckheim család birtokában.

A XIX. század végén, Wenckheim Rudolf megbízásából a gyulai Cziegler Antal tervezte és építette a vadászkastélyt, amelyben jelenleg általános iskola, bolt és kávézó működik. Mellette az Ybl Miklós tervei alapján 1854-ben, romantikus stílusban épült egykori lovarda található, mely a többszöri átépítések miatt elvesztette eredeti külsejét (jelenleg harisnyagyárként működik).

A kastélypark legmagasabb pontján építtette gróf Wenckheim Dénes 1902-ben a neoromán stílusú Szent Kereszt kápolnát és kriptát, az építőmester a bécsi Viktor Siedek volt. A templom és a kripta kupoláját velencei arany mozaik díszíti belülről. A rendkívüli szépségű, süttői mészkőből készült szószék bécsi mester munkája, egykor egy világkiállítás nagydíját nyerte el. A főoltáron, a fehér carrarai márványból készült feszület Fadrusz János alkotása. E két épület mögött a Vésztői út túloldalán áll Ybl Miklós kiemelkedő alkotása, az 1863-ban épült romantikus stílusú, háromszintes silótornyos magtárépület, mely agrártörténeti emlék.

A volt kastély mögött a Holt–Körös ágától körülölelve, egykor 6, jelenleg 3.7 hektár területű kastélypark fekszik, mely vadgesztenyék, hársak, különböző fenyők és más fák mellett 180 éves hatalmas, sajnos már egyre pusztuló kocsányos tölgyeket is őriz. A park 1979 óta természetvédelmi terület. A park 1979 óta természetvédelmi terület.

A település központjában kellemes kis park fogadja az idelátogató turistákat. Közepén a Millennium tiszteletére, a Millennium, évében, Doboz Nagyközség Önkormányzata által emeltetett köztéri szobor a "Furulyázó Pásztor" áll, mely az ősi település lakosainak életmódjára utal. A szobor Mészáros Attila szobrászművész alkotása. A település központjában továbbsétálva tűnik fel az 1794-1798 között késő barokk stílusban épült Református templom. A templom kézi faragású tölgyfa berendezése különösen értékes, az orgonája 1912-ben készült szintén műemléki védelem alatt áll.

A Református templom szomszédságában található a település I. és II. világháborús áldozatainak emlékműve.

Ezen ősi községben élt, és gyűjtött népdalokat 1904 és1906 között Bartók Béla. Ennek a gyűjtő munkának emlékét őrzi a Községháza falán elhelyezett emléktábla.

A település központjától mintegy 4 km-re van a közigazgatásilag Dobozhoz tartozó szanazugi üdülőterület. Szanazug a Fehér és Fekete Körös összefolyásánál, a Kettős- Körös két partján fekszik. Jelenleg több mint 300 üdülő, egy 250 főt befogadni képes ifjúsági tábor valamint a Körös bal partján kemping várja a pihenni, üdülni vágyókat.

A két part között személyszállító komp biztosítja az átkelést. Az üdülőterületet a szezon idején autóbuszjáratok kötik össze a település központjával és a megyeszékhellyel.

Doboz a halak és a horgászat kedvelőinek örömére bővelkedik élővizekben. A legnagyobb vízfelület a Kettős-Körös, nagyobb állóvíz a körtöltésen kívül a Békéscsabára vezető út melletti, két, együttesen mintegy 2, 8 hektáros horgásztó. A település bel és külterületén mintegy 30 km. hosszan halad át a Holt Fekete – Körös.

A vadászatot kedvelőknek is nagy lehetőséget nyújtanak a települést körül vevő erdőségek, melyek nagysága megközelítőleg a közigazgatási terület 20 %-át teszi ki. A Kettős- Körös hídjától 150 m-re fekvő Marói erdőben lévő Vadász Panzió és környéke adott otthont 2006-ig minden év szeptemberében az Országos Vadásznapok Békés megyei rendezvényének.

Képeket a településről itt talál, amelyekre rákatintva akár le is tölthet

Étkezési lehetőségek, Szálláshelyek:

Éden Kertbüfé Doboz, Vörös Hadsereg u.

GYIA Tábor Doboz-Szanazug, Körös-jobbpart 63. (május 1-szept. 30-ig) Tel:/66/268-520

Hársfa Panzió Doboz, Faluhelyi u. 23/a. Tel: 66/269-174

Kastély Kávézó, Ajándékbolt és Vendégház Doboz, Kossuth tér 14.

Nádas Kemping Doboz-Szanazug 045 hrsz. (május 1-szept.30-ig) Tel: 66/461-139.

Napközis Konyha Doboz, Kossuth tér 5. T:66/268-542

Öcsi Kisvendéglő Doboz, Kossuth tér 23. Tel: 66/268-322

Szamos Kisvendéglő Doboz-Szanazug, Kárász u. 1.

Vadász Panzió Doboz, Körös-balpart 36. T:66/268-775

Olvass tovább…

Open Reading, azaz „nyitott versestek” címmel rendezi meg az Első Magyar Versszínház a 2009 elején indult Kortársalgó elnevezésű kulturális-közéleti beszélgetéseinek újabb sorozatát. Január 28-án, csütörtökön 18 órától az Írószövetség klubjában Szőcs Géza olvas fel, vendége Stiller Kriszta lesz, trombitán Fekete Kovács Kornél gondolkodik hangosan versben. A házigazda Turczi István

József Attila-díjas költő, a Magyar Versmondók Egyesülete irodalmi alelnöke. Az eseményt Wiegmann Alfréd az Első Magyar Versszínház művészeti vezetője nyitja meg.

A Magyar Írószövetség Költői Szakosztálya és a Magyar Versmondók Egyesülete minden verskedvelőt borral és friss pogácsával vár.

A Kortársalgóban minden hónap utolsó csütörtökén találkoznak olyan költők és írók, akik egy adott téma kapcsán mondják el gondolataikat, miközben verseiket, prózáikat a szerzők mellett előadóművészek tolmácsolják. Az események szerves része a zene is. A megszokottól eltérő hangnemet, dramaturgiailag szerkesztett beszélgetéseket, és nem mindennapi hangulatot ígér a Versszínház, amely a versek körül mozog, mégis feledtetni próbálja azt a megrögzött társadalmi tudatot, hogy a vers a kötelezően megtanulandó, majd elfeledhető iskolai szöveg.

A téma mindig aktuális, mindenkit érintő. A helyszín az Írószövetség klubja Budapesten, a Bajza utca 28. szám alatt. A moderátor Turczi István. Csak a vendégek változnak. A színvonal és a hangulat nem.

A belépés díjtalan!

Az Open Reading íratlan szabályainak megfelelően az est második részében egy verset felolvashatnak azok a költőtársak és bátor versfaragók, akik hoznak magukkal saját szöveget, olthatatlan vágyat éreznek magukban a szereplésre és szándékukat jelzik a házigazdának.

A Versszínházról:

Az Első Magyar Versszínházat a Magyar Versmondók Egyesülete alapította. A Versszínház nem pusztán egy színház akar lenni a sok között. A sajátos műfaj képviselete a hazai, gondolkodni és érezni akaró értelmiség, a higgadt tudósok, művészek, közéleti személyiségek, a felnövő ifjúság szellemi bázisa lehet. Egy olyan közeg, ahol lényeges kérdésekre talál választ a közönség, ahol maradandó értéket alkot a pódiumművészet, ahol tehetségek nőhetnek ki, és ahol érdemi vitát folytathat, közvéleményt formálhat az arra hivatott társadalom. A Versszínház fővédnöke: Dr. Világosi Gábor, a Verskultúra Lovagja, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének alelnöke

Bővebb információ a Versszínházról:

http://vers.hu/versszinhaz

Olvass tovább…

Elég legyen aberrált világunk

provokatív szagú sajtóviharából,

a tegnapi savanyú kávé mellett

titkon elszívott cigaretta füstjén átderengő

egészséges életmód hadovából.

Elég legyen végre a képmutatásból.

Elég! Elég! Elég!

Elég a buzifelvonulásból,

elég a kommunistákból,

a hazugságarcú politikából,

a mocsokból, a szennyből, sárból,

multik és plázák vegyszerszagából,

a kínból, a megrovásból,

a mobiltelefon lehallgatásból,

az adatkezelés-sértés jogtalan valójából,

a rólam másoknak jelentés írásból.

Legyen hát elég e korcsosult világból.

Olvass tovább…

A könyv ára 1000 forint postaköltséggel együtt. Rendelhető: a benczeattila@yahoo.com e-mail címen. 

A könyvről részletek hamarosan...

Olvass tovább…

Báránd – A civil egyesület által szervezett rendezvény szervezésének előkészítésében részt vett Csontos János MSZP-s képviselő poltikai főmunkatársa, illetve maga az országgyűlési képviselő is.

Elmaradt a péntekre tervezett III. Sárréti Civil Bál Bárándon. Csontos János MSZP-s képviselő szerint a prominens vendégek részvételével tervezett táncos estet (amin díjakat is adtak volna át), a helyi polgármester önkényesen meghiúsította.

Rendben volt a szerződés

Hosszan, kronológiai sorrendben részletezi a Cívishírnek is megküldött nyilatkozatában Kiss Sándor polgármester a végül elmaradt bárándi bál körüli történéseket. A falu első embere leszögezte: nem miatta hiúsult meg a rendezvény, sőt ő maga konstruktív hozzáállásával elősegítette, hogy (noha aznap sportesemény lett volna a csarnokban) a bált a kért időpontban és helyszínen megtarthassák. A rendelet értelmében a rendezvénycsarnok igénybevételéhez a polgármester által aláírt terembérleti szerződés szükséges. A dokumentumot a jegyző előkészítette, Kiss Sándor alá is írta, csak éppen nem volt kinek odaadni, ugyanis január 22-én délután a rendezvénycsarnokban már nem találták meg a szervezőket.

Egybeesések?

A polgármester szerint az MSZP politikai haszonszerzés céljából aljas módon civil szervezeteket használ fel, hiszen a bárándi esemény szerepel Csontos János kampánystratégia anyagában. – Felmerül a kérdés, e civil szervezet által szervezett rendezvény valóban civil esemény-e? Valóban politikamentes rendezvény-e? Hiszen érdekes egybeesések tapasztalhatóak. A civil egyesület által szervezett rendezvény szervezésének előkészítésében részt vett Csontos János MSZP-s képviselő poltikai főmunkatársa, illetve maga az országgyűlési képviselő úr is.

RTL Klub hiradó: http://www.rtlhirek.hu/video/81315

Olvass tovább…

A nyilvánosság védelmét kérte Arnóth Sándor, Püspökladány fideszes polgármestere miután keddi sajtótájékoztatóján bemutatta Csontos János, a 6-os számú választókerület szocialista országgyűlési képviselőjelölének azt az öt oldalas kampánystratégiát, amelyben többek között az ellene irányuló lejárató kampány részletei is szerepelnek.

A dokumentum – amelyet több püspökladányi háztartásba, s így hozzá is eljuttattak ismeretlenek – részletezi azokat a témákat a Fidesz jelöltjével kapcsolatban, melyeket „felszínen kell tartani”, például: „nőügyek, korrupciós botrányok, »lógni fogtok« parlamenti botrány” stb. A terv szerint a szocialistáknak arra kell figyelniük, hogy Arnóthot stresszben tartsák, hibáit bemutassák, s szavaikkal élve: „ki kell hozni a valós énjét, »az igazi bunkót«.”

Az irat szerint a cél a nyílt konfrontálódás elkerülése és az új szlogen szerinti eljárás, vagyis „sok kicsi sokra megy, Csontos Jani házhoz megy”, valamint a suttogó kampány elindítása a szimpatizánsok segítségével.

– A terv jól mutatja milyen stílusban és témákban kívánják lejáratni Arnóth Sándort, sőt arra is kitér, ha a korrupciós ügyekben a Nemzeti Fejleszési Ügynöknség mindent rendben talál, akkor kármentő kommunikációt kell folytatni – mondta Rácz Róbert, a Fidesz Regionális Politikai igazgatója a sajtótájékoztatón.

Bernáth László, Tetétlen polgármestere gyalázatosnak tartja, hogy ezzel a stratégiával nemcsak a helyi politikusokat, de a sárréti embereket, és az eddig elért eredményeket is lejáratják.

– Kampánystratégiájuk szerint gyermekeket, nyugdíjasokat, civil szervezeteket akarnak felhasználni, s olyan „zászlóshajóprojekteket” jelölnek meg, melyek közül kettőben (az M4-es autópálya és a kabai bioetanol üzem) semmilyen előrelépés nem volt, illetve azt a már több mint tíz éve, kormányoktól független Kaba-Báránd-Tetétleni szennyvízprojektet, melynek megvalósulásához semmi közük nincs – részletezte Bernáth.

Arnóth Sándor elmondta, nem kíván jogi lépéseket tenni, mert nem az a célja, hogy pert nyerjen, hanem, hogy normális körülmények között – s nem ellenszélben – dolgozhasson. Rácz Róbert hangsúlyozta, reméli még időben léptek, hogy megállítsák a gyűlöletkampányt.  

 
 
A szégyenteljes dokumentum letölthető a következő linkről:

Kampánystratégia [.pdf - 345KB]

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Bár 2010-et írunk, a székelység majdnem ugyanolyan tömbben él ősi földjén, mint a Trianont megelőző időkben. 1952-ben született meg az az alkotmány Romániában, amely — bár csak névlegesen — lehetővé tette a Székelyföld autonómiáját. Az autonóm tartomány 42 éve, 1968-ban szűnt meg.

Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy sokak számára a meglepetés erejével hat Stefano Bottoni olasz történész Sztálin a székelyeknél című tanulmánykötetének felidézése. Ebben a neves szaktekintély az 1952–1960 közötti időszakban létező székelyföldi Magyar Autonóm Tartomány (MAT) történetét írja le, részletes levéltári kutatómunka alapján. Ennek a tényfeltárásnak számunkra rendkívül nagy jelentősége van, mert megvilágosodik az a történelmi keret, amelyben alig 50 éves távlatban Romániában létre lehetett hozni törvényes, alkotmányos feltételek között a tömbben élő székely magyarság területi autonómiáját. Máig is vitatott kérdés: ki, mikor és miért hozta létre a székelyföldi autonómiát 1952-ben. Arra a kérdésre, hogy ki, viszonylag pontos választ kapunk a dokumentumokban nyomon követhető tények alapján.

Az biztos, hogy nem belső kezdeményezésről volt szó, se magyar, de még kevésbé román részről. Ugyanis azt az alkotmánytervezetet, amely magában foglalta a MAT létét is, Moszkvában véglegesítették. Ennek a folyamatnak megkülönböztetett figyelmet szenteltek, már csak azért is, mert minden valószínűség szerint a végleges szöveget személyesen Sztálin hagyta jóvá. A legfelső szintű odafigyelés eredőjét Észak-Erdély II. világháború utáni hovatartozásában kell keresni, amikor is a területért jogokat elvet próbálták érvényesíteni.

Köztudott, hogy közvetlenül a háború befejezése után a román adminisztráció sietett beépülni Észak-Erdélybe, és ennek kapcsán sok törvénytelen megtorló túlkapásra került sor, lásd például a szárazajtai véres eseményeket. Ezeket látva, a szovjet katonai vezetés azonnal intézkedett, és a továbbiakban is fokozottan figyelt az erdélyi fejleményekre. Úgy gondolták, hogy a nemzetiségi kérdést is szovjet mintára kell megoldani. Így lett az akkori Románia – alkotmányában is rögzítve – többnemzetiségű ország, majd a Sztálin halála utáni években nemzetállam, ahol együtt élő nemzetiségek is léteznek.

Napjaink politikusai számára mozgósító erejű kell hogy legyen a tény, hogy a székelyföldi autonómia már létezett, és alkotmányos keretek között működött! Esetünkben a területi autonómia intézményét mint már megszerzett jogot kell kezelni, amitől az akkori kommunista uralom megfosztotta az erdélyi magyarságot. A mai, demokratikusnak mondott rezsim csak azért nem helyezi vissza jogaiba az autonómiát, mert az erdélyi magyar politikai elit nem követeli ezt olyan hangerővel, amire egész Európa odafigyeljen.

Húsz év telt el a rendszerváltás óta, de a területi autonómia ügyében vezető politikusaink puhány, cselekvésképtelen magatartása miatt nem történik semmi. Az RMDSZ egyik parlamenti képviselője korábban egy sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott: „Azok, akik az autonómiareferendumot kezdeményezik, nagyon jól tudják, hogy nem lehet azokat megszervezni a jelenlegi törvények szerint. Úgy vélem, hogy a nemzetközi válság idején mind a polgármestereknek, mind a községek vezetőségének sokkal fontosabb gondjai vannak az illető referendumnál. Szerintem azok, akik ki akarják használni ezt a pillanatot, nem csupán felelőtlenek, hanem kissé alávalók, mivel pont most nincs türelmük várni”. Az ilyen önfeladó, ráadásul sértő megnyilatkozás csak elodázza az autonómia kérdésének napirendre tűzését.

Ha most nem követeljük vissza nyomatékosan az önrendelkezés jogát, történelmi lehetőséget mulasztunk el – könnyen lehet, hogy örökre. Legyen intő példa Marosvásárhely lakossága nemzetiségi arányának gyors változása, vagy az az összevont támadás, amely az utóbbi időben a Székelyföld ellen szerveződött, és amelynek fókuszában most Sepsiszentgyörgy áll. Vajon a fent idézett képviselő nem figyelt fel a hagymakupolás templomok gyors elszaporodására, vagy arra az erőfitogtató katonai keretre, amelyben a hargita–kovásznai ortodox érsekség tízéves évfordulóját ünnepelték tavaly Csíkszeredában?

Nem győzzük hangsúlyozni: az autonómia ma létkérdés a Székelyföld, áttételesen pedig az erdélyi magyarság számára! A cél elérésének érdekében maximális erőbedobással alkalmazni kell minden lehetséges eszközt és minden módszert. A siker nem marad el, ha az erdélyi magyarság egységesen lép fel, és maga mögött érzi, mint védőhatalmat, az anyaországot. Egy dolgot nagyon fontosnak tartok megjegyezni: továbbra is demokratikusan és békés úton akarjuk megvédeni jogainkat és nemzeti identitásunkat. Az erdélyi székely magyar nacionalizmus lényege, hogy nem szecesszionista, azaz nem célunk az elszakadás.

A mi nacionalizmusunk befogadó és nem kirekesztő. Pozitív nacionalizmusa nélkül az erdélyi magyarság már elveszítette volna történelmi önazonosságát, nyelvét, kultúráját, egyszóval magyarságtudatát.

A szó elszáll, az írás megmarad — tartja a bölcs mondás. Ennek szellemében sürgősen elő kell venni az 1952-es román alkotmányt, ki kell jelölni azokat a részeket, amelyek a MAT-ot törvényesítették. Az így összeszerkesztett dokumentumot legalább román, angol, francia, német és magyar nyelven sokszorosítva belföldön és Brüsszelben egyaránt ismertetni és terjeszteni kell. Fel kell hívni a világ figyelmét arra a gazdasági elmaradottságra, amelyben a magyarlakta régiók vergődnek Románia többi megyéihez képest. Gazdasági érvekkel nehéz megmagyarázni, hogyan jutott a Székelyföld ebbe az állapotba. A nagyobb autonómia keretében el kell érni, hogy az itt megteremtett vagyonból minél több maradjon helyben.

Az autonómia az erdélyi magyarság előrehaladásának biztosítéka. A jelenkori világgazdasági válság átmeneti jelenség, de az autonómia és benne a magyar egyetem léte örökérvényű. Tudatában vagyunk annak, hogy jogos követeléseink itthon oldódnak meg, de az Európai Unió az a fórum, ahonnan világgá kiálthatjuk kiszolgáltatott helyzetünket. Az elkövetkező időszakban sürgősen, időpontokhoz kötött cselekvési tervet kell összeállítani.

Olvass tovább…

A TARTALOMBÓL:
Mi lesz veled Unger-gyűjtemény? (Vitéz Ferenc cikke)
Magyar is meg kultúra is (Elek Tibor esszéje)
Elment a Fő Könyvelő ( Fekete Gyulára emlékezik Csendes Csaba)
A vállalt sors és sorstalanság (Orosz István esszéje a lakiteleki írótanácskozásról)
Szót emelnek-e a férfiak? (Fazekas Mária hozzászólása )

INTERJÚ
A hagyomány jövője ( Lukovich Tamás urbanista – Csontos János)
Hidroplánok a Kopaszi-gátnál (Pálffy György építész – Sályi Lőrinc)
A szégyent sem lehet kidobni (Török Ferenc filmrendező – Zalka Szilvia)
„Haver, a fülünk a földön hever” (Sziveri János halálának 20. évfordulóján – Kalapáti Ferenc)

VERSEK
Sziveri János (A Kos jegyében, Próféciák)
Ágh István (Ellobbant selyemkendő)
Kollár Árpád (Négy hamisgyöngyök)

PRÓZA
Grendel Lajos: Négy hét az élet (regényrészlet)
Borka Attila: Majdnem soha
Árvay Alica: Léthé folyója
Szentkuthy Miklós: Egyiptomi Mária (regény – 4. rész)
Potoczky Attila: Esettanulmány egy csapszerelésről

KÖNYVISMERTETŐ
Csak a Földnek is legyen türelme hozzá – Gróh Gáspár (Lányi András: Porcelán az elefántboltban)
Ima és álarc – Luzsicza István (Oláh András: Közjáték vagyunk)
Némberek és Loliták – T. E. (Vladimir Nabokov: A szem, A bűvölő)
Hegyen s földön járogatok vala – Szikora Réka (Gazda László: Csángómagyar falvak)
A katicabogár szárnya – Végh Attila (E. M. Cioran: A létezés kísértése)
Debreceni Jeremiás – Pécsi Györgyi (Térey János: Jeremiás avagy Isten hidege)
Hölgy a Toronyban – Szentendrei Judit (Alison Weir: A Hölgy a Toronyban)

TÉVÉKRITIKA
Gyorsan élt, de nem színpadon halt meg (Portréfilm Major Tamásról – Kerékgyártó György)

SZÍNHÁZ
Csuli, a muri csillaga (Móricz Zsigmond: Úri muri, Nemzeti Színház – Metz Katalin)

LEMEZTELENÍTŐ
Gesztusok hattyúdala (Schubert: Schwanewngesang – Ókovács Szilveszter)

VIOLINKULCS
A kufárok kikergetése (Balogh Csaba koncertelőzetese)

OPERA
Vesztőhelyre várva (David Alagna: Egy halálraítélt utolsó napja – Tóth Dénes)

FILM
Viharfelhők Pandora fölött (James Cameron: Avatar – Szalóky Bálint)
Megtennéd? (Richard Kelly: A doboz – Sz. B.)

KÉPZŐMŰVÉSZET
Mindig csak azt az egyetlenegyet!
(A 70 éves Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész műtermében – Balázs Sándor)
Nyugdíjas portás és Ember báránnyal
(Örsi Imre naiv szobrász emlékkiállítása – Kő Pál)

MESSZELÁTÓ
Aki kifogta Amerikát (Richard Brautigan élete – Temesi Ferenc)

KÖZÉP-EURÓPA
Közép-Európa története mint posztkolonialista elbeszélés
(Ewa Thompson tanulmánya)
Búcsú a kiváltságoktól (Jerzy Snopek – Lengyelország)
Kortesbiznisz (Kovács Elemér – Kárpátalja)
Kinek kell Koszovó? (Sándor Zoltán – Vajdaság)
Engels tér, végállomás (N. V.)
Még épp nem Sztálin-barokk (Beszélgetés Golda János építésszel, a Design Terminal tervezőjével - Nagy Viola)
Marad a fal a híd alatt (S. L. cikke a Margit híd támfala körüli viszontagságokról)

KÖZTÉR
Sztrájk, Zanzibár, MDF (A Népszabadság egy hete – Brém-Nagy Ferenc)
Bajnai a buszsávban (Kerékgyártó György)
Nyugdíjasok 2.0 (BNF jegyzete)
Folyóiratszemle (Opus 2009/3; Pannon Tükör 2009/6 – Pécsi Györgyi)
Aki nem bánt meg semmit (Véronique Charaire-Kovács Veronika emlékezete – Illyés Mária)

TÁRCA
Az öreg Mózsi (Bálint Péter)
holtankoljak.hu (Tóth Erzsébet)
Ottlakapuszta népe (Csendes Csaba riportja – 2. rész)

Olvass tovább…

Szenvedünk e csúszós távolságban

s állhatatos távolsági némaság van

míg távolléted naiv melegsége

beleszülte önmagát a légbe.

Belső világod bámulod csupán

s gyógyszert váltasz rémálmok okán,

varázsreceptet a képmutatás ellen

- s még gyermek sem hazudhatna szebben.

Biztonsággal kendőzted szerelmünk

hol lompos apátiákba hevertünk.

S mint birkanyájat hajtasz hazugsággal

csapkodva a lelkem trükkös válás-ággal

a lakókocsiban hol még előbb szerettünk

s jelzésrovátkáid röpködtek felettünk.

Ott még lőttünk, de most csak te lősz

opcióid fölött már nem vagyok a csősz.

Ebben a játékban két dolgot vesztek el:

Szeretet és illúzió. A többi nem érdekel.

(Fordította: Bencze Attila)

Olvass tovább…

Unsere Bänke töten uns langsam,

Christlischen Glaube verachtend.

Der Mensch zahlt bis zum Tod,

und zahle ich, denn ich es sagte.

So werden Sünder die Gläubiger,

unrein die Reine

und Märtyrer die Moralische.

Die Erde ist Hölle! Gefangenschaft!

Gibt es ein noch wilderen Flucht?

Ein noch schlechtere Welt?

Ich stehe noch stolz und glaubig,

und wird auf meiner Seele getrampelt.

Die Hände der Bänke erwürgen uns:

wir haben keine Gegenwart und keine Zukunft.

Es ist der Anfang von böse Ende:

wir werden zur lebendigen Tote.

(Sie töten meine Rechte unten Wahnsinnigen

und töten das Gesetz.

Wenn ich mich auch opfere,

nehmen alles diese Hände.)

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Hajad még kertváros illatú

így hordod ágyunknak holt szenét

- nem él abban más csak méla bú

a szerelem parazsa nem ég.

Imádságos könyveid lapjait

szétszedték már holmi ingerek,

és csupán emlékek laknak itt,

hol a múltat fájva pihened.

Olvass tovább…

Lassabban lovam, itt az egri vár.

Ez itt a vár

s ez itt egy börtöntöltelék

épp a rácsokat rázza ő:

30. ébresszétek a hadnagyot!

én rázom itt a várkaput:

itt Dobó István! én vagyok!

That's me.

Hahó, urak! Baj van a kaputelefonnal?

It's Dobó speaking. Yes, Dobó!

Tizenkét napja szabadultam.

Nekem már fáj a réti sas.

Néhány év tömlöc, ennyi volt,

és hallgattak a börtönőrök

40. s az éjben Jumurzsák dalolt -

borszarvú ballag át a réten,

rézsút emelve mérhetetlen lábát.

Holnapjait kutatva föl

megleli hajdanvolt világát

a borszarvú, vagyis a vinocérosz.

GERGŐNEK FEJÉT VETTÉK!

Sej-haj, mit hallok,

miket hall vénülő fülem?

Azt üzeni a várnagy úr:

50. megvédik maguk is a várat?

markotányosnők?! koldusok,

nyelvkereskedők, vámszedők,

prókátorok

és zsoldosok?

Így is jó, várvédő urak,

Nincs mostmár kitől félnetek;

egyiknek fejét vették,

másikat csak verték:

az, akit lefejeztek

60. nem jár többé már erre

s akit félholtra vertek:

elnyelik most a kertek.

Hm. hogy megvédik maguk a várat.

Szívemet beva-

halló, ki beszél? én beszélek?

öklét rázza a sírban Mátyás

beszél a félholt teliholdhoz

ki az, ki tisztán lát majd engem

és megvéd majd

70. és fel is oldoz?

Mézégető szeretnék lenni.

Fára mászom majd, mint a mókus;

erdei mézet égetek,

mohazöld nyírlombok közül

nézegetve a kék eget.

SZÍVEMET BEVARROM.

Vágj át, lovam, a vármezőn.

Vállamon pajzsom

és egy görbe ásó.

80. belenézek, mint rozsdamart tükörbe.

Távcső visz föl a messzi csillagokba.

Ásó visz le a közeli gödörbe.

Egyhelyben vágtat az egykori

várkapitány.

Áll még Eger. Sírgödröt ások.

Védjék tovább a Hegedűsök.

Védjék tovább a várat mások.

Forgách Ferenc emlékiratainak II. könyvében írja, hogy

Dobó és vezértársai az ostrom alatt a

következő törvényt hozták: "Ha valaki titkos

beszélgetést vagy tárgyalást folytatna, vagy

az

90. ellenségnek üzenetet küldene, akár

jót, akár rosszat, vagy a megadást csupán

csak említené is, halállal bűnhődjék. Ezek a

törvények pedig egyenként kötelezzék a vezért

és a közembert".) Felvetődik a kérdés (hor-

doz-e az áruló Hegedűs [tkp: Hegedős] had-

nagy említése anakronisztikus célzásokat, pl.

Hegedűs Andrásra, a Varsói Szerződést ma-

gyar részről aláíró s a szovjet csapatokat

1956-ban behívó miniszterelnökre?

A válasz nemleges. Szerző nagyon jól

tudja, hogy az árulók nem mindig és nem

szükségképpen viselik a Hegedűs nevet.

Hívhatják őket másképpen is, pl.*

100. (*nehezen kibetűzhető nevek a kéziratban)

(1995)

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Kedves vendégeink. Köszöntjük önöket az egypártrendszeri, konkurencia mentes és kizárólagosan állami finanszírozású Retek Klubbunkba. Egy olyan csillagtúrát szeretnénk az önök figyelmébe ajánlani, amit soha a büdös életbe nem fognak elfelejteni. Klubbunk egy kirándulásra invitálja a kedves vendégeinket. A program két fő turisztikai látványossága, hogy reggel megszemlélhetik a napfelkeltét este pedig a naplementén legeltethetik a szemüket. Ne tessék megijedni, az anyagiak tekintetében, hiszen pártunk és kormányunk az önök adóforintjaiból finanszírozza csillagtúránkat.
A reggeli napfelkelte megszemlélése után, a száraz reggeli szikkadt darázscsípés-kezelés formájában kerül terítékre, majd körbejárjuk a gazt, amit a mi jól fizetett szociális munkásaink rokoni-láznak nevezett betegségeik miatt képtelenek voltak levágni. Dél tájékán a nagy meleg elől bevonulunk valamelyik kiszáradt fa árnyékába. Lombos fát ne is keressenek, mivel az idén a mezőgazdaságra nem jutott állami támogatás.
Az ebéd kullancsvizsgálatból és bogáncs-szedésből fog állni. Ezt követően megtekintjük az ország legfejlettebb gazdasági területeit. Egy hídról tekinthetik meg, hogy a lábuk alatt miként hömpölyög el a magyar ugar, rajta a juhász s előtte a birkanyáj. A délutáni kurzuson egy kis természetvédelmi előadást tartunk, ahol megtudhatják, hogy természetvédő az, aki megvédi a kocsmából hazatántorgó részeg disznó becsületét.
Aztán sötétedés előtt még elfogyasztjuk a vacsorát és jól egymás szemébe nézünk, mert aznap akkor láttunk egymást utoljára, a setétbe. Kitapintják a matracot - hogy mégse a földön aludjanak -, majd hallgathatják a tücsökzenét és az egerek motoszkálását. Rosszul alvó vendégeinknek ajánljuk a „sajtból van a hold” című Demjén számot.
Reggel ismét felfedezik egymást és mehetnek haza, mert én akkor már régen leléptem az állami támogatással. Remélem élvezték csillagtúránkat.

Minden vendégének – a birkáknak is – kellemes kikapcsolódást kiván a Retek Klubb.

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Ajánlás a társadalom lezüllesztett tagjainak...

fiktív és szimbolikus világutakon
cigivel szádban, részegen utazol
közönyös és rideg arcokba épülsz
s ezzel a mocsokkal lassan összevénülsz

s ahogyan vársz az utolsó dobásra
intézkedésednek utolsó imázsát,
leléped, mint párkányt a peronon
és elterülsz fikció betonon

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Kocsma. Hab-kucsmás söröspohár. Cigifüst a tüdőkapszulába. Töredék gondolataim hosszú monológokba és nagy szavakba csomagolva, parafrázisokat állítanak ideológiák útjába. Hát igen. Valahol mindannyian ilyenek vagyunk. Apró emberként próbálunk nagynak látszani, az által, hogy világszemléletünket tágítandó megpróbáljuk megmagyarázni az általunk érthetetlennek tartott idegent. Néha a Barlangba (Barlang söröző, www.barlangsorozo.hu, Budapest VII. Munkás u. 7.) értekezünk a lyukakról, s Kalaposban (Kalapos Kávézó, http://www.uh.ro/kocsma/59-kocsma/595-kocsma-koerkep-kalapos-kavezo, Székelyudvarhely, Kossuth Lajos 1 szám, nagy szám..., az emeleten. Kukk a felső kép! Hukkkk!) a punk frizurákról. A falosz, dákó, réce hergelő, lompos, méretes kékeres, könnyező pálma, kelj fel Jancsi (ha a fehérnép hiperaktív kufircolós) kontextusát állítjuk szemben szétfutó utak szögelésében megbúvó rózsakertekkel, s Vénusz dombok lankáin fekvő orgazmus arcú szem és szájtátó rétek sokszínű virágaival. Beszélünk kultúráról, egyházról, foghúzásról, technikáról és megfontolásból elkövetett emberölelésekről. Apácákról, akiknek az anyjuk is apáca volt. Szóval na. Kocsma gondolatok, azért kellenek néha az alkotó műveinek színpadára.

Olvass tovább…

Talán tett le szép emberi szónál
valaki többet lélek-asztalok
tárnyéjára? Talán magad volnál
az a félig élő angyal-halott.

Csak kiszakítani részt a részből
a célod, mindegy melyik oldalon:
mély sötét földből vagy fényes égből
- legyen liberális vagy jobb fazon.

Szavazatok egy-főre esése
beszédedben az alaphang csomag,
míg a hogyismondjákok zenéje
azt súgja, nem vagyok szabad.

Utószó:

Pofáját a kérkedő fogja be,
mert érdek-szó szagú bűzös szája,
s látszat-utak csavargó embere,
képmutatás csalfa rigolyája.

Olvass tovább…

Tisztelt látogatóim. A napokban látott napvilágot egy gyönyörű kis lap, ami a társadalom, a politika és a kultúra berkeibe enged betekintést szaktekintélyek segítségével. Az alábbiakban a lap főszerkesztőjének, Csontos Jánosnak a bevezetőjét osztom meg önökkel.

Szép lassan, sorjában fogjuk elmesélni; majd meglátjuk, mi történik, miközben írok."
Az indító mondat nem tőlem való, hanem Julio Cortázar Nagyítás című elbeszéléséből, melynek alapján forgatta 1966-ban remek filmjét, a filmtörténet sokat vitatott alkotását, a Nagyítást Michelangelo Antonioni.
Cortázar az elbeszélés már-már áthidalhatatlan nehézségeivel, míg Antonioni a világ megismerhetőségével (vagy megismerhetetlenségével) foglalkozott.
A magyar kultúrközeg a filmes változatot ismeri inkább.
A főszereplő fotós a parkba indul témát keresni. Felfigyel egy fiatal nőre meg egy idős úrra, és fényképezni kezdi őket. A nő élénken tiltakozik, ám Thomas, a főhős megtagadja, hogy átadja neki a filmtekercset. A nő még a lakására is utánamegy, s csak egy másik filmtekercs átadásával sikerűl végűl megszabadulni tőle. A fotós ezek után hozzáfog a rejtélyes anyag előhívásához. Nagyítást készít a képről, melyen felfedez egy pisztolyt tartó kezet a bokrok között, sőt a bokor alatt immár egy holttestet is látni vél. Visszatér a parkba, és valóban ott találja a tetemet: azé a férfié, aki délután a fiatal nővel volt. Hazatérve Thomas feldúlva találja lakását: a képek eltűntek. Bizonyíték híján azonban senki nem hisz neki.
A sokat tárgyalt kérdés, hogy a művészet, a kultúra hozzásegít-e bennűnket a valóság (s benne mi magunk) jobb megismeréséhez, azóta is számtalan választ szűlt, de egyik sem volt igazán megnyugtató és kielégítő. Talán egyike ez azoknak a kérdéseknek, amelyek valójában nem is igénylik, hogy legyen rájuk felelet. A Cortázar–Antonioni tandem mindenesetre megajándékozott bennűnket egy makacs illúzióval: hogy a világ megértésére módunk van egyéni erőfeszítéseket tenni. Ennek eszköze pedig a nagyítás, akár több menetben is: amikor az idill mögött, a bokrok közűl előkerűl egy kikandikáló pisztoly, netán egy temetetlen holttest is.
Ha nem ötven, csupán húsz évre tekintűnk vissza, hasonló illúziókra bukkanunk. Az akkori rendszerváltó várakozások nem csupán a kollektív vágy titokzatos tárgyához, a piacgazdasághoz fűztek vérmes reményeket, de a kultúra demokratizálásához is. A realitás ebben is, abban is merőben másnak bizonyult. A kapitalizmus nem lett jobb és igazságosabb, mióta átmenetileg – úgy két emberöltőre – letértűnk az útjáról; s a kultúra ágyásai sem hajtottak szebb és szagosabb virágokat, miután lekapták fölűlűk a diktatúra melegházát.
A diktatúrát azért éreztűk fojtogatónak, mert ravaszdi álliberalizmusa mögött a kizárólagosság igénye rejtőzött. Az aczéli kánon – kusza és kiismerhetetlen szabályok szerint – hagyta lélegezni a kultúrát, de gyökerestűl kitépte a kultúrákat. Korlátozott pluralizmusa hazugságra épűlt, a „húzd meg – ereszd meg”, illetve az „oszd meg és uralkodj” évezredes tanításait sátáni módon alkalmazva. Ha akartuk, ha nem, az ördög nyála összekent bennűnket.
Ami utána következett, az minden várakozást alulmúlt. Fájó volt persze a melegház hiánya is, miközben bajosan szűlettek új mecénások; ám sokkal fájóbb az értékrelativizmus, amelyet a beköszöntő szabadság hozományaként kaptunk. Ráadásul a rendszerváltó kultúrelit is pártokra szakadt: megtanulhattuk, hogy a kultúra – amely definíció szerint egy és oszthatatlan – a gyakorlatban sok és osztható. A megosztottság azonban nem jelentett osztozást: a diktatúra rűhellt kirekesztő kánonját lassan, de biztosan felváltotta egy önmagát szabadelvűnek hirdető, de hasonlóképpen kirekesztő kánon.
Azóta eljutottunk a falig – vagy ha úgy tetszik, a bokorig, ahonnan titokzatos pisztolycsövek kandikálnak ki a kellően gondos nagyításokat követően. Még nem mondható ki, hogy elherdáltuk a bennűnket körűlvevő valóság megismerésének lehetőségét, de már jó úton vagyunk felé. A hovatovább egyeduralkodóvá vált kultúrafogalom megannyi részigazságot megfogalmaz, de olykor köszönőviszonyban sincs mindennapi tapasztalatainkkal. Elégtelenek a magyarázatok, vérszegények a közös mítoszok, a szubkultúrák nem állnak össze közös nemzeti – közép-európai, európai – kultúrává. Nem kéne ebbe belenyugodnunk: újabb és újabb nagyításra van szűkség.
A Nagyítás című film zárójelenetében pantomimesek jelennek meg, s teniszjátékot imitálnak. Eljátsszák, hogy egy túlűtés miatt a labda Thomas, a fotós lába elé esik, aki némi habozás után lehajol a nem létező labdáért, és visszadobja a játékosoknak. Egy frissen induló kulturális hetilapnak sem más a dolga, mint felvenni az eléje űtött teniszlabdát, de kimondani róla, ha virtuális. Ám ez a wimbledoni pantomimjáték megannyi újabb kérdést fogalmaz meg. Lehet-e egységes kultúrája egy kulturális értelemben következetesen, szisztematikusan szétzilált nemzetnek? Elmozdulhatunk-e a nyirkos faltól? Megmutatható-e a szivárvány színeiben pompázó kulturális pluralizmus a sáncait minden „betolakodó” ellen védő kizárólagosság ellenében? Van-e garancia arra, hogy nem ismét kizárólagosságok váltják egymást? Létezhet-e közös nyelv, közös agy, közös szív? Van-e esélye, hogy a XXI. század első évtizedének végén mindennemű hátsó gondolat nélkűl feltehessűk a kérdést: mi az ember, mi az európai, mi a magyar? S vajon győzzűk-e mindezt bölcsességgel, tűrelemmel, fixírrel és fotópapírral?
„De ha megint kérdéseket kezdek el föltenni, semmire sem megyek; jobb lesz, ha belefogok, talán maga az elbeszélés lesz a válasz, legalábbis valakinek, aki elolvassa.”

Olvass tovább…