Főoldalra » Arhívum 2009. 11. 01.
Országos Hírajánló: >
Belföld >
Külföld >
Sport >
Gazdaság >
Kultúra >
Nők és Bulvár >
Tv Műsor >
Piactér
 |  |  |  |
Ozsváth Sándor művelődéstörténész beszéde Győri László és Makoldi Sándor kiállításának megnyitóján
Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn
Havas Krisztus-kereszt az erdőn,
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.
Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.
Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.
Húsz éve elmúlt s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S mit akkor elmulasztottam,
Megemelem a kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt műpártoló közönség!
Egy kiállítás megnyitója ritkán szokott verset mondani. Hogy most mégis megtettem, az nem véletlen. Ady költeménye akár mottója is lehetne e kiállításnak, de mindenképp ihletője az egyik alkotásnak.
E röpülő időben Győri László szobrász- és Makoldi Sándor festőművész tárlata igencsak rendhagyó. Emlékezés, tisztelgés és figyelmeztetés egyben a magyarság Debrecenhez is kötődő, éppen 90 éve elhunyt nagy alkotóira és gondolkodóira: Ady Endrére, Csontváry Kosztka Tivadarra és Mednyánszky Lászlóra. A Hortobágy poétája, a Hortobágy és a Debreceni nagyvásár festője a mienk, itthon vannak hát Debrecenben!
Országosan is nagy év az Úr 2009. esztendeje, amolyan emlékezős-ünneplős év! Gondoljunk csak a félévezredes Kálvinra, vagy a mi 250 éve született Kazinczynkra, a 150 éves Benedek Elekre s az éppen 100 esztendős Radnótira! Az imént soroltakat megsüvegelik mindenütt, határainkon innen és túl. De ezt a hármat, Adyt, Csontváryt és Mednyánszkyt, haláluk 90. évfordulóján csak itt, Debrecenben idézik, méltatják s ünneplik. S ez nem véletlen, mert itt, a szabadság őrvárosában, szerves műveltségünk egyik őrhelyén bizony nagy dolgok születnek akkor, ha egy-két magyar összehajol! Ezen összehajolók meglett korú fiatalemberek: Makoldi Sándor és Győri László, meg a Magyarok Szövetsége képviseletében a főszervező, Mohácsi Gyula.
Figyelmeztető is ez a kiállítás, mint mondtam. Figyelmeztetés sorskérdéseinkre, közülük is a legfontosabbakra: Kik is vagyunk mi, magyarok, hol állunk, és hova tartunk? E kérdésekre a „hármak”, bő évszázada, szavakban és képekben adtak időtálló, példaértékű választ. (Ma e kérdéseket, különösen az elsőt, nem szokás, s nem is illik feltenni - még tán gondolkodni kezd rajta az elbutított magyar!)
Hol is vagyunk, s hová tartunk? Erre viszonylag egyszerű a válasz: Unióból az Unióba!
Aztán, mostanában mindig hídról szónokolnak „nagyjaink”, valamiféle hídszerepet szánnak nekünk, pedig már Ady Endre rámutatott: kompország vagyunk!
Most is az első kérdésre kéne tán előbb megfeleln
i, mint ahogyan a „hármak” tették volt. El kellene jutni előbb önmagunkhoz, végre haza kellene találni! Ady, Csontváry és Mednyánszky eljutottak ide: önmagunkhoz, magyarságunkhoz s hazataláltak. Ugyanúgy, mint a zenében Bartók és Kodály! Ugyanazt a formanyelvet találták meg ők is, s beszélték anyanyelvi szinten, ki-ki a maga műfajában. Így lettek óriások!
Ezt azonnal meglátták, és nagyra értékelték már a kortársak is. Csontváryról például így nyilatkozott Picasso: „Nem is tudtam, hogy rajtam kívül is van még festő ebben a században!” A Panaszfalat nézve meg így fordult Chagallhoz: „No mester, ezt még te sem tudnád így összehozni!”
Ady garabonciás volt, Csontváry táltos (Pap Gábor „szereposztásában”), Mednyánszky meg remete, vagy „szent ember” (ezt már én teszem hozzá). Így is éltek, s hittek önmagukban, küldetésükben!
Vegyük csak az utóbbit, Mednyánszkyt, az arisztokratát, kinek birtoka volt a fél Felvidék! Vagyonát elosztogatja a szegények között, Párizsban csavargók közt él. Végigjárja az első világháború poklait, Galíciától Szerbiáig, megsebesül, s nagy betegen, magányosan hal majd meg bécsi műtermében.
Már 65 éves, s mint harctéri rajzoló, a Kunstgruppe tagja, az olasz fronton, kint, a két lövészárok között rajzolja a halott katonákat, golyózáporban, az ellenséges csapatok tiszteletét is kivívva. Il Santo – suttogják az olasz bakák, a Szent, és nem emelnek rá fegyvert!
A Garabonciás, a Táltos és a Szent ember nyomában jár a két most kiállító művész. Szövetségesek, s szinte testvérek ők - 65 évével Győri László az idősebbik, Makoldi Sándor még „csak” 64 éves.
Műveik az élmény, a szemlélet és a kifejezés esztétikai hármasát tekintve is rokonságban vannak!
Győri 19 plasztikájának és Makoldi 14 festményének láthatóan legfontosabb élménye, élményköre a magyar hagyomány, annak is legmélyebb rétegei: a „jó pásztorok hagyatéka”, ősi műveltségünk, ősvallásunk, mondáink, meséink, az asztrálmitoszi örökség és a keleti filozófia. Ilyenek Győritől az Életfa, a Táltos, A lélek fája, a Lélekmadár és A Tao az út, Makolditól A kehely kitöltetése, a Tao-tó, vagy a három nagy kérdést feltevő Honnan jöttünk?, Kik, mi népe vagyunk? és a Hová megyünk?
Ezen élménykörhöz tartoznak szent állataink, a Csodaszarvas, a Fehér ló és a Turul. De mondáink-meséink Fehér lova Győrinél a hátán fekve, fájdalmában kapálódzik, szenvedi jelen sanyarú sorsát, szinte felkiáltójelként…
Ugyancsak ezen élménykörből valók őstörténetünk, történelmi múltunk mitikus alakjai: Hunor és Magor meg Nimród, az égi vadász Győritől, vagy a Jött éve csodáknak Makolditól.
Másik nagy meghatározó élményük az antikvitás és a keresztény kultúrkör! Makoldi Káronja, vagy Győri Stációja, Magyar Pietája és az Európa elveszejtése tanúskodik erről.
A harmadik kör a „hármak”, vagyis Ady, Csontváry és Mednyánszky rokonvilágát idézi. Ilyenek Makoldi képei közül az Ady-vers ihlette Krisztuskereszt, a csontvárys Istenfa, vagy a Mednyánszky emléke előtt tisztelgő Tavaszi áldozat.
Győri László A szent című kompozíciója pedig a 225 éve született Kőrösi-Csoma Sándornak állít emléket, annak a nagy tudósnak, kutatónak, őshazakeresőnek, akit a hazai hivatalosság szinte minden idei évfordulós megemlékezésből kihagyott.
Az itt látható szobrok és képek stílusegységét az organikus szemlélet biztosítja! Ez az organikus szemlélet jellemző a kiállítás megrendezésére, a művek térbeli elrendezésére is! A centrumot Győri Szentháromság kapuja jelenti, mely már makettként is kitűnő kompozíció, s megkapó látványt nyújt. Bizton remélhetjük, hogy a nemsokára Nádudvaron megvalósuló négy és fél méter magas változata igazi katarzis-élménye lesz majd e kapun átlépőknek!
Ha pedig képzeletben körré tágítjuk e négyszög alaprajzú teret, egyfajta magyar panteonban találjuk magunkat, hol Győri istenszobrait Makoldi-szentségek övezik.
Nemcsak a magam, de minden jelenlévő nevében is mondom:
Illesse köszönet a Magyarok Szövetségét e tárlat megrendezéséért, a Kelettervet pedig a képek, szobrok méltó befogadásáért. Megnyitónkkal Debrecen egyben új kiállítótermet is kapott! Áldás legyen rajta!
Befejezésül csak egy mondatot még,
köszönetképp, az alkotókhoz:
Ezeréves ősi nyelven, ezeréves ősi jellel, az Úr 2009. esztendejében, advent előestéjén, e képek és szobrok által üzenitek nékünk, hogy a Tejút Csillagösvényén, eleink Világfáján, az Égig-érő Fán ismét megérkezik hozzánk, mint ezer éve annyiszor, ismét megérkezik a Csodafiúszarvas, a Fényt Hozó, az Igével Teremtő, a Megváltó Krisztus Úr, kinek lába nyomán élet fakad, s ezeréves ősi nyelven, ezeréves ősi jellel, ily „korszerűtlenül”, már-már a regösök csacska énekével üzenitek, hogy mi, a Csodaszarvas Népe még mindig vagyunk, megfogyatkozva bár, s hogy csüggedésre nincs okunk, s hogy reményteljes, újabb évezred vár reánk, mert nekünk nemcsak hitünk, de küldetésünk is van e világban, keresztényként és magyarként - ezeréves ősi nyelven, ezeréves ősi jellel üzenik ezt képeitek és szobraitok.
Ámen!
Olvass tovább…
Havas Krisztus-kereszt az erdőn,
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.
Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.
Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.
Húsz éve elmúlt s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S mit akkor elmulasztottam,
Megemelem a kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt műpártoló közönség!Egy kiállítás megnyitója ritkán szokott verset mondani. Hogy most mégis megtettem, az nem véletlen. Ady költeménye akár mottója is lehetne e kiállításnak, de mindenképp ihletője az egyik alkotásnak.
E röpülő időben Győri László szobrász- és Makoldi Sándor festőművész tárlata igencsak rendhagyó. Emlékezés, tisztelgés és figyelmeztetés egyben a magyarság Debrecenhez is kötődő, éppen 90 éve elhunyt nagy alkotóira és gondolkodóira: Ady Endrére, Csontváry Kosztka Tivadarra és Mednyánszky Lászlóra. A Hortobágy poétája, a Hortobágy és a Debreceni nagyvásár festője a mienk, itthon vannak hát Debrecenben!
Országosan is nagy év az Úr 2009. esztendeje, amolyan emlékezős-ünneplős év! Gondoljunk csak a félévezredes Kálvinra, vagy a mi 250 éve született Kazinczynkra, a 150 éves Benedek Elekre s az éppen 100 esztendős Radnótira! Az imént soroltakat megsüvegelik mindenütt, határainkon innen és túl. De ezt a hármat, Adyt, Csontváryt és Mednyánszkyt, haláluk 90. évfordulóján csak itt, Debrecenben idézik, méltatják s ünneplik. S ez nem véletlen, mert itt, a szabadság őrvárosában, szerves műveltségünk egyik őrhelyén bizony nagy dolgok születnek akkor, ha egy-két magyar összehajol! Ezen összehajolók meglett korú fiatalemberek: Makoldi Sándor és Győri László, meg a Magyarok Szövetsége képviseletében a főszervező, Mohácsi Gyula.
Figyelmeztető is ez a kiállítás, mint mondtam. Figyelmeztetés sorskérdéseinkre, közülük is a legfontosabbakra: Kik is vagyunk mi, magyarok, hol állunk, és hova tartunk? E kérdésekre a „hármak”, bő évszázada, szavakban és képekben adtak időtálló, példaértékű választ. (Ma e kérdéseket, különösen az elsőt, nem szokás, s nem is illik feltenni - még tán gondolkodni kezd rajta az elbutított magyar!)
Hol is vagyunk, s hová tartunk? Erre viszonylag egyszerű a válasz: Unióból az Unióba!
Aztán, mostanában mindig hídról szónokolnak „nagyjaink”, valamiféle hídszerepet szánnak nekünk, pedig már Ady Endre rámutatott: kompország vagyunk!
Most is az első kérdésre kéne tán előbb megfeleln
i, mint ahogyan a „hármak” tették volt. El kellene jutni előbb önmagunkhoz, végre haza kellene találni! Ady, Csontváry és Mednyánszky eljutottak ide: önmagunkhoz, magyarságunkhoz s hazataláltak. Ugyanúgy, mint a zenében Bartók és Kodály! Ugyanazt a formanyelvet találták meg ők is, s beszélték anyanyelvi szinten, ki-ki a maga műfajában. Így lettek óriások!Ezt azonnal meglátták, és nagyra értékelték már a kortársak is. Csontváryról például így nyilatkozott Picasso: „Nem is tudtam, hogy rajtam kívül is van még festő ebben a században!” A Panaszfalat nézve meg így fordult Chagallhoz: „No mester, ezt még te sem tudnád így összehozni!”
Ady garabonciás volt, Csontváry táltos (Pap Gábor „szereposztásában”), Mednyánszky meg remete, vagy „szent ember” (ezt már én teszem hozzá). Így is éltek, s hittek önmagukban, küldetésükben!
Vegyük csak az utóbbit, Mednyánszkyt, az arisztokratát, kinek birtoka volt a fél Felvidék! Vagyonát elosztogatja a szegények között, Párizsban csavargók közt él. Végigjárja az első világháború poklait, Galíciától Szerbiáig, megsebesül, s nagy betegen, magányosan hal majd meg bécsi műtermében.
Már 65 éves, s mint harctéri rajzoló, a Kunstgruppe tagja, az olasz fronton, kint, a két lövészárok között rajzolja a halott katonákat, golyózáporban, az ellenséges csapatok tiszteletét is kivívva. Il Santo – suttogják az olasz bakák, a Szent, és nem emelnek rá fegyvert!
A Garabonciás, a Táltos és a Szent ember nyomában jár a két most kiállító művész. Szövetségesek, s szinte testvérek ők - 65 évével Győri László az idősebbik, Makoldi Sándor még „csak” 64 éves.
Műveik az élmény, a szemlélet és a kifejezés esztétikai hármasát tekintve is rokonságban vannak!
Győri 19 plasztikájának és Makoldi 14 festményének láthatóan legfontosabb élménye, élményköre a magyar hagyomány, annak is legmélyebb rétegei: a „jó pásztorok hagyatéka”, ősi műveltségünk, ősvallásunk, mondáink, meséink, az asztrálmitoszi örökség és a keleti filozófia. Ilyenek Győritől az Életfa, a Táltos, A lélek fája, a Lélekmadár és A Tao az út, Makolditól A kehely kitöltetése, a Tao-tó, vagy a három nagy kérdést feltevő Honnan jöttünk?, Kik, mi népe vagyunk? és a Hová megyünk?
Ezen élménykörhöz tartoznak szent állataink, a Csodaszarvas, a Fehér ló és a Turul. De mondáink-meséink Fehér lova Győrinél a hátán fekve, fájdalmában kapálódzik, szenvedi jelen sanyarú sorsát, szinte felkiáltójelként…
Ugyancsak ezen élménykörből valók őstörténetünk, történelmi múltunk mitikus alakjai: Hunor és Magor meg Nimród, az égi vadász Győritől, vagy a Jött éve csodáknak Makolditól.
Másik nagy meghatározó élményük az antikvitás és a keresztény kultúrkör! Makoldi Káronja, vagy Győri Stációja, Magyar Pietája és az Európa elveszejtése tanúskodik erről.
A harmadik kör a „hármak”, vagyis Ady, Csontváry és Mednyánszky rokonvilágát idézi. Ilyenek Makoldi képei közül az Ady-vers ihlette Krisztuskereszt, a csontvárys Istenfa, vagy a Mednyánszky emléke előtt tisztelgő Tavaszi áldozat.
Győri László A szent című kompozíciója pedig a 225 éve született Kőrösi-Csoma Sándornak állít emléket, annak a nagy tudósnak, kutatónak, őshazakeresőnek, akit a hazai hivatalosság szinte minden idei évfordulós megemlékezésből kihagyott.
Az itt látható szobrok és képek stílusegységét az organikus szemlélet biztosítja! Ez az organikus szemlélet jellemző a kiállítás megrendezésére, a művek térbeli elrendezésére is! A centrumot Győri Szentháromság kapuja jelenti, mely már makettként is kitűnő kompozíció, s megkapó látványt nyújt. Bizton remélhetjük, hogy a nemsokára Nádudvaron megvalósuló négy és fél méter magas változata igazi katarzis-élménye lesz majd e kapun átlépőknek!
Ha pedig képzeletben körré tágítjuk e négyszög alaprajzú teret, egyfajta magyar panteonban találjuk magunkat, hol Győri istenszobrait Makoldi-szentségek övezik.
Nemcsak a magam, de minden jelenlévő nevében is mondom:
Illesse köszönet a Magyarok Szövetségét e tárlat megrendezéséért, a Kelettervet pedig a képek, szobrok méltó befogadásáért. Megnyitónkkal Debrecen egyben új kiállítótermet is kapott! Áldás legyen rajta!
Befejezésül csak egy mondatot még,
köszönetképp, az alkotókhoz:Ezeréves ősi nyelven, ezeréves ősi jellel, az Úr 2009. esztendejében, advent előestéjén, e képek és szobrok által üzenitek nékünk, hogy a Tejút Csillagösvényén, eleink Világfáján, az Égig-érő Fán ismét megérkezik hozzánk, mint ezer éve annyiszor, ismét megérkezik a Csodafiúszarvas, a Fényt Hozó, az Igével Teremtő, a Megváltó Krisztus Úr, kinek lába nyomán élet fakad, s ezeréves ősi nyelven, ezeréves ősi jellel, ily „korszerűtlenül”, már-már a regösök csacska énekével üzenitek, hogy mi, a Csodaszarvas Népe még mindig vagyunk, megfogyatkozva bár, s hogy csüggedésre nincs okunk, s hogy reményteljes, újabb évezred vár reánk, mert nekünk nemcsak hitünk, de küldetésünk is van e világban, keresztényként és magyarként - ezeréves ősi nyelven, ezeréves ősi jellel üzenik ezt képeitek és szobraitok.
Ámen!
Ozsváth Sándor művelődéstörténész
Bencze Attila – Korai vénülések
Éveim akár a szegecsek
körülverik létem bádogját.
Egy perccel sem lettem öregebb
csupán a tudatom szállt tovább.
Úgy érzem, lassan átvénülök
az éveim félszeg mosolyán,
szétpattogó sárkunyhók között
és magával ránt a líra szán.
Mintha már ötven fele mennék,
úgy szabták rám a bölcsességet
a rideg lépcsőházi esték
és pincék falán az enyészet.
Több vagyok már az időnél is,
mi nem osztott mást csak lét-pofont,
s most ólomszínű múlt idő visz
keresni versbe-vég otthont.
Olvass tovább…
körülverik létem bádogját.
Egy perccel sem lettem öregebb
csupán a tudatom szállt tovább.
Úgy érzem, lassan átvénülök
az éveim félszeg mosolyán,
szétpattogó sárkunyhók között
és magával ránt a líra szán.
Mintha már ötven fele mennék,
úgy szabták rám a bölcsességet
a rideg lépcsőházi esték
és pincék falán az enyészet.
Több vagyok már az időnél is,
mi nem osztott mást csak lét-pofont,
s most ólomszínű múlt idő visz
keresni versbe-vég otthont.
Bencze Attila – Száraz ágként
Mikor a nyirkos dallamokban
szárazan szól a harangszó
és sejted azt, hogy otthonod van:
- fájdalmad orma tiszta hó.
Miként a tarfa-ág zizegsz,
humuszba olvadt múltakat
hiába mondod most, hisz ezt
nem sziszegik a zöld szavak.
Csillagkapu fátyol őrzi
hold menzeszében éjszakád
s csak próbáltál nagyra nőni
telhetetlen, kis száraz ág.
Bencze Attila – A beteg válság
A válság, miként az éhes medve fölfal
bárányt, kinek gyönyörű célja volt,
úgy álmodok én is zöldülő tavasszal,
hol béke réten bundám béke folt.
Túl a kezelésen s kemoterápián
pesszimista versem kényszer szülte.
Létem vásott vértjét élesre csiszolnám,
ha jó volna válságkezelésre.
Mert e beteg gazdasági létben
a diagnózis s szégyen szelleme
ködként száll az agyra, mint szemérem
a szerelmesre, mikor tetszene
a zöldülő rét, de tudja, hogy nem
e pillanat a kéjnek ideje.
Olvass tovább…
bárányt, kinek gyönyörű célja volt,
úgy álmodok én is zöldülő tavasszal,
hol béke réten bundám béke folt.
Túl a kezelésen s kemoterápián
pesszimista versem kényszer szülte.
Létem vásott vértjét élesre csiszolnám,
ha jó volna válságkezelésre.
Mert e beteg gazdasági létben
a diagnózis s szégyen szelleme
ködként száll az agyra, mint szemérem
a szerelmesre, mikor tetszene
a zöldülő rét, de tudja, hogy nem
e pillanat a kéjnek ideje.
Kányádi Sándor: Fekete-piros
Fekete-piros csütörtök
és vasárnap délután
- amikor kimenős a lány -,
fekete-piros fekete
táncot jár
a járda szöglete.
Akár a kéz, ha ökölbe kékül.
Zeneszó, énekszó nélkül.
Egy pár lány, két pár lány
fekete-piros fekete
táncot jár.
Kolozsvári telefonház,
száz az ablak, egyen sincs rács,
ki-bejár a világ rajta,
de azt senki sem láthatja.
Egy pár lány, két pár lány
fekete-piros fekete
táncot jár.
A magnó surrog így,
amikor hangtalan másol.
Sír a csizma, sír
a szédítő tánctól:
tatár öröm, magyar bánat,
megszöktették a rózsámat.
Ha megnyerte, hadd vigye!
Fekete-piros, fekete
táncot jár
a járda szöglete.
Mintha tutajon, billegőn,
járnák süllyedő háztetőn,
alámerülő szigeten,
úszó koporsófödelen.
Fejük fölött neon-ág,
csupa világ a világ!
Ecet ég a lámpában,
ecet ég a lám-pá-ban.
Anyám, anyám, édesanyám,
gondot mért nem viselsz reám.
Föl-föllobban
egy-egy dallam,
- amit talán csak én
a botfülű hallhatok,
akiben kézzel-lábbal
mutogatnak a dallamok, -
föl-föllobban
egy-egy dallam,
s mint a gyertya a huzatban
kialszik.
Szamos partján mandulafa
virágzik;
fekete-piros, fekete
táncot jár
a járda szöglete.
Körbe-körbe
majd pörögve
majd verődve
le a földre
föl az égre
szembenézve
sose félre:
egy pár lány, két pár lány
fekete-piros fekete
táncot kár.
Honnan járják, honnan hozták,
honnan e mozdulat-ország?
Szétlőtt várak piacáról,
csűrföldjéről, még a sátor
vagy a jurta
tüze mellől, röptette föl
a csípők, a csuklók, térdek
katapultja?
Vagy régebbről, húszezerből?
Még a nyelv előtti ködből
teremti újra - az ösztön?
Akár a szemek mandula-
metszését az anyaméh
szent laboratóriuma?
Honnan járják, honnan hozták?
Honnan e mozdulat-ország?
S milyen titkos adó-vevők
fogják, folyton sugározván,
az egyazon vér és velő
hullámhosszán?
Akár a kéz, ha ökölbe kékül.
Zeneszó, énekszó nélkül.
Egy pár lány, két pár lány
fekete-piros-fekete
táncot jár.
A magnó surrog így.
S amit ha visszajátszol?
Koporsó és Megváltó-jászol.
1972
Linkek
- Brátán Erzsébet oldala
- Virtus oldalak
- Amatőr Művészek Oldala
- Rúzsa Magdolna weboldala
- Weblink
- DéeMKÁ
- Szent István Zarándoklat
- Varga Roland
- Bihari Hírek
- Sárrét Infó
- ami a szívemen
- Egy fatális blog
- Hajdú Bihar
- Kibédi Levente
- Korondi Blogger
- Kortárs irodalom
- Olasz Anikó oldala
- Pantry titkai
- Pszichológia Blog
- Raka és Barátai
- Szkítia könyvesbolt
- Takarítás blog
- Állatbazár blog
- Bencze Attila erotikus
- Balázs Lehel blogja
- Gonzo Press média
- Mola Gobalin webshop
Sorskérdések és a Harmadik Évezred
Sorskérdések címmel nyílik kiállítás Győri László szobrász és Makoldi Sándor festőművész alkotásaiból november 27-én, pénteken, 16 órakor Debrecenben, a KELETTERV Arany János u. 56. sz. alatti kiállítótermében. A tárlat emlékezés és figyelmeztetés a magyarság Debrecenhez is kötődő, éppen 90 éve elhunyt nagy alkotóira, gondolkodóira: Ady Endrére, Csontváry Kosztka Tivadarra és Mednyánszky Lászlóra.A kiállítást Ozsváth Sándor művelődéstörténész nyitja meg.
Ugyanakkor a kiállítás keretében megvásárolhatják a Harmadik Évezred Sorozat eddig megjelent köteteit,valamint a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy szerzőcsapatának könyveit is. 27-én és 28-án Bencze Attila dedikálja könyveit.
Ugyanakkor a kiállítás keretében megvásárolhatják a Harmadik Évezred Sorozat eddig megjelent köteteit,valamint a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy szerzőcsapatának könyveit is. 27-én és 28-án Bencze Attila dedikálja könyveit.
Rámutatás Majzik Ilona - Verébcsizmájára
Amikor hatalmába keríti az embert az irodalom – nagyon ritkán mellészegődik a szerencse és olyan ismerős ismeretlenekkel hozza össze a sors – sokszor a legelképzelhetetlenebb élethelyzetekben - , amiről olykor álmodni sincs tehetségünk. Nos egy ilyen véletlenek sorozatának volt színhelye a Bárdándi Polgármesteri Hivatal polgármesteri irodája (Vö.: Báránd, ahol lakni vélek, de csak ha éppen nem úgy hozza a sors, hogy még nem tudom hol alszom az éjjel szindrómába szenvedek), ahol egy kedves hölggyel sikerült megismerkednem. Nos ez a hölgy nem más, mint Pappné Majzik Ilona. A Bárándról, a bárándi emlékekről írt könyve annyira meghatott, hogy ígéretet tettem 100 könyv nyomtatásának finanszírozására, mivel úgy gondolom, hogy ezt a tehetséget meg kell mutatni a földnek, amelyből vétetett. Mert az tudja csak igazán, hogy esetenként mennyire jut eszébe az otthoni tájnak, akinek lelki szemei előtt, bármennyire is nem szeretné, egyre halványabban derengenek fel a bokrok, kunhalmok, nádasok. Megosztom hát a szerző előszavát a kedves olvasóval és reménykedem abban, hogy könyvbemutatóján majd egyre többen leszünk.Idővel a dolgok megszépülnek. Gondtalan, csodálatos gyermekkorom első tizenkét éve többnyire egy kis sárréti településhez, Bárándhoz fűz, ahol anyai nagyszüleim házában születtem és nevelkedtem. Mint ahogyan aratás után a tarlón egykoron az elhullott, érett kalászokat szedegettük, úgy szedegettem s kötöm nagy szeretettel, nosztalgiával kis csokorba emlékeim, és osztom meg azokat olvasóimmal. Novelláim olvasása során egy-egy villanásra önök is bekukkanthatnak családunk, a Majzik család titkaiba. Pillanatképet kaphatnak rokonaink, szomszédaink, valamint szülőfalum, Báránd hétköznapi életének röpke szakaszáról. Írásaimban emléket állítok szüleimnek: szelíd szavú anyámnak, az általam rajongásig szeretett tragikus sorsú apámnak. Nagyszüleimnek: akiket egyáltalán nem vagy alig ismertem; anyai nagyanyámnak, mamának, akinek szigorú, szúrós, szeretetteljes alakja az idő múlásával számomra példaértékűvé növekedett. Testvéreimnek: az eltékozolt zenei tehetségű bátyámnak, a nehéz sorsú, motyogós, aranyszívű ikertestvéremnek. Szeretett: nagynénéimnek, nagybátyáimnak, a gyermekként bálványozott unokatestvéreimnek s azok családjainak. Szép volt ez a „szegény gazdag” világ, az ötvenes évek és a hatvanas évek eleji időszak. Szépségét, gazdagságát, örökkévalóságát, könnyeit és mosolyát az emberi kapcsolatok tisztasága, őszintesége, melegsége jelentette. Fogadják szeretettel ezt a könyvet, s szeressék a szeretteimet!
Partnerem a neo és class FM
Megkezdte adását a két új, országosan fogható kereskedelmi rádió, a Class FM és a Neo FM. A két rádió frekvenciáján eddig műsort sugárzó Danubiuson és Slágeren buli-hangulatban telt az utolsó rádiós adásnap, szerkesztőségi legendákat meséltek, és azt ígérték hallgatóiknak, hogy folytatják.
Köszönjük több éven át tartó figyelmüket - búcsúzott elcsukló hangon negyed 11-kor az időjárás-jelentés után a Sláger Rádió munkatársa. A két országos frekvenciával rendelkező rádió, a Sláger és a Danubius műsorszolgáltatási joga szerdán 24 órakor járt le. Bár mindkét rádió pályázott a frekvencia hét éves üzemeltetésére, egyikük sem kapta meg a műsorszolgáltatási jogot.
Mindkét rádió esti adásában buli-hangulat volt. A rádiók több munkatársa bejelentkezett az adásban, több hozzászólásból kiderült, hogy jól fogy a rövidital és jó a hangulat. Volt sírás, hálálkodás, a Slágeren a munkatársak kérhettek számokat és mindkét rádión közben, történeteket idéztek fel a szerkesztőség életéből. Volt szó céges románcról, a többieket meztelenkedéssel heccelő munkatársról, de beszélt a komoly sportműsort hiányoló műsorvezető is. A Slágeren bejelentkezett a rádió hangja, Kautzky Armand színész is.
szólj hozzá: Így indult a Class Fm
A Sláger 100.8 MHz-es frekvenciáján csütörtökön 0 óra 0 perc 10 másodperctől a Neo FM, a Danubius 103.3 MHz-es frekvenciáján pedig a Class FM adása hallható. A Class FM honlapján egy visszaszámláló mutatta az időt az új adó indulásáig. Szignállal, majd egy 1930-as slágerrel indult. Az adó hajnali egykor már híreket fog sugározni, csütörtökön hat órakor pedig a korábban a Danubius rádiónál dolgozó Szani Roland és Argyelán Krisztina vezetésével megkezdi reggeli műsorát. A Neo a himnusszal kezdte adását, majd a rövid köszöntő szöveg után a „Neked írom a dalt” című LGT-számmal indították az adást.
Mindkét rádió partner, így internetes portálamról elindíthatják az online adásokat.
(Összefoglaló az origo.hu alapján)
Bencze Attila: Heart-beats
In a drum
is shouting
my heart
is waiting to come
here to the trees
to a cooling source
here onto the roof
onto the lap of walnut trees
as a sweet
as honeyed one
seducer as music
as the water of a source
as an alert dream
beat
is shouting
next Psst
filch it next
and the source beneath
clanks
rattles
- the letter -
is shocked
beats
- the heart -
the poor one
charms
summons
a feeling,
a question
i'm dreaming?
May desire?
Seducer your lap
driven down
lying down
my head than
flue dust in the field
moves
bellows
knocks
falls out
decomposes
my heart
and i feel it
there is not something else
only yet one
beat.
Olvass tovább…
is shouting
my heart
is waiting to come
here to the trees
to a cooling source
here onto the roof
onto the lap of walnut trees
as a sweet
as honeyed one
seducer as music
as the water of a source
as an alert dream
beat
is shouting
next Psst
filch it next
and the source beneath
clanks
rattles
- the letter -
is shocked
beats
- the heart -
the poor one
charms
summons
a feeling,
a question
i'm dreaming?
May desire?
Seducer your lap
driven down
lying down
my head than
flue dust in the field
moves
bellows
knocks
falls out
decomposes
my heart
and i feel it
there is not something else
only yet one
beat.
Kecskemét, ha példát mutat
14 év után újra a hírös városban
Kecskemétre figyelt november 8-án az ország. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület, a Kecskeméti Konzervatív Kör és a Kecskeméti Lapok Kiadó konferenciáját Új államépítés, új irány, új feladatok címmel rendezte meg a Katona József Színházban. A konferencián közreműködött az intézmény több színművésze: Kőszegi Ákos, Ferencz Bálint és Magyar Éva. A teátrum földszinti nézőtere, a páholyok és az erkély már reggel kilenc óra után pár perccel zsúfolásig megtelt. A helyi, megyei és országos média képviselői is nagy számban voltak jelen a tanácskozáson, mely Petőfi A Nemzetgyűléshez című versének elszavalásával vette kezdetét. A költeményt Orbán Viktor felszólalásában az „örök kormányprogramnak” nevezte.
A jelenlevőket elsőként Mészáros László, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület alapító tagja, alelnök-főtitkára, egyben a Kecskeméti Konzervatív Kör elnöke köszöntötte. Megemlékezett a tizennégy évvel ezelőtt Kecskeméten rendezett Érték és irány című, azóta legendássá vált országos konferenciáról, mely a népi-nemzeti, kereszténydemokrata, nemzeti szabadelvű és polgári erők összefogását szolgálta. Ennek katalizátoraként egy évvel később megalakult a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület, mely a legnagyobb jobboldali ernyőszervezetként munkálkodott a polgári kormányzás előkészítésén.
Fiatal alkotók elnöki elismerése
A Kecskeméti Lapok Kiadó pályázatot hirdetett Kárpát-medencei magyar fiatalok részére Az én hazám címmel. Ezt a címet viseli a Kiadó Harmadik évezred sorozatának negyedik kötete is, melyet a beérkezett írásokból és grafikákból szerkesztett kötetbe Mészáros László és Szőcs Géza. A felhívásra kiválóbbnál kiválóbb pályázatok érkeztek. Ezek közül is a legjobbnak ítélt pályamunkák alkotóit díjazta a pályázatot támogató szervezetek segítségével a szerkesztőség. Az elismeréseket a konferenciát követően, a Kisbugaci Csárdában rendezett ebéd után Mádl Ferenctől és feleségétől, valamint Orbán Viktortól vehette át a salgótarjáni Szalai Dóra, a Kecskeméti Tanítóképző hallgatója; a csíkszentdomokosi Albert Vilmos; Somogyi Virág, a Kecskeméti Református Gimnázium diákja; Biliczki Judit és Biliczki Gréta, a kecskeméti Zöldház Rajzstúdió növendékei. Elismerést kapott továbbá a nyikómalomfalvi Benedek Melinda; Reiter Viktor, a kecskeméti Katona József Gimnázium idén végzett diákja; a székelyudvarhelyi Bencze Attila; Kara Dávid, a kecskeméti Katona József Gimnázium idén végzett diákja; a pécsi Őry László, valamint Szemerédy Renáta, a kecskeméti Zöldház Rajzstúdió tagja.
Kecskemétre figyelt november 8-án az ország. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület, a Kecskeméti Konzervatív Kör és a Kecskeméti Lapok Kiadó konferenciáját Új államépítés, új irány, új feladatok címmel rendezte meg a Katona József Színházban. A konferencián közreműködött az intézmény több színművésze: Kőszegi Ákos, Ferencz Bálint és Magyar Éva. A teátrum földszinti nézőtere, a páholyok és az erkély már reggel kilenc óra után pár perccel zsúfolásig megtelt. A helyi, megyei és országos média képviselői is nagy számban voltak jelen a tanácskozáson, mely Petőfi A Nemzetgyűléshez című versének elszavalásával vette kezdetét. A költeményt Orbán Viktor felszólalásában az „örök kormányprogramnak” nevezte.
A jelenlevőket elsőként Mészáros László, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület alapító tagja, alelnök-főtitkára, egyben a Kecskeméti Konzervatív Kör elnöke köszöntötte. Megemlékezett a tizennégy évvel ezelőtt Kecskeméten rendezett Érték és irány című, azóta legendássá vált országos konferenciáról, mely a népi-nemzeti, kereszténydemokrata, nemzeti szabadelvű és polgári erők összefogását szolgálta. Ennek katalizátoraként egy évvel később megalakult a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület, mely a legnagyobb jobboldali ernyőszervezetként munkálkodott a polgári kormányzás előkészítésén.
Fiatal alkotók elnöki elismerése
A Kecskeméti Lapok Kiadó pályázatot hirdetett Kárpát-medencei magyar fiatalok részére Az én hazám címmel. Ezt a címet viseli a Kiadó Harmadik évezred sorozatának negyedik kötete is, melyet a beérkezett írásokból és grafikákból szerkesztett kötetbe Mészáros László és Szőcs Géza. A felhívásra kiválóbbnál kiválóbb pályázatok érkeztek. Ezek közül is a legjobbnak ítélt pályamunkák alkotóit díjazta a pályázatot támogató szervezetek segítségével a szerkesztőség. Az elismeréseket a konferenciát követően, a Kisbugaci Csárdában rendezett ebéd után Mádl Ferenctől és feleségétől, valamint Orbán Viktortól vehette át a salgótarjáni Szalai Dóra, a Kecskeméti Tanítóképző hallgatója; a csíkszentdomokosi Albert Vilmos; Somogyi Virág, a Kecskeméti Református Gimnázium diákja; Biliczki Judit és Biliczki Gréta, a kecskeméti Zöldház Rajzstúdió növendékei. Elismerést kapott továbbá a nyikómalomfalvi Benedek Melinda; Reiter Viktor, a kecskeméti Katona József Gimnázium idén végzett diákja; a székelyudvarhelyi Bencze Attila; Kara Dávid, a kecskeméti Katona József Gimnázium idén végzett diákja; a pécsi Őry László, valamint Szemerédy Renáta, a kecskeméti Zöldház Rajzstúdió tagja.
A teljes anyag: http://kecskemetilapok.hu/regio/s_!news/i_helyi_hirek_8/i_kecskemet_ha_peldat_mutat_20049/t_Kecskem%C3%A9t,%20ha%20p%C3%A9ld%C3%A1t%20mutat/index.html
(Forrás: Kecskeméti Lapok)
Az átadáson és a konferencián készült videót az alábbiakban megtekinthetik...
Szerkesszük a dolgokat…
Kedves látogató, író, költő, irodalom-kedvelő, litera-turisz-tikus barátom. Most, hogy a jelenlegi kormány annyira kiszipolyozta az oktatási kulturális tárcát, kénytelen vagyunk egy olyan lépésre elszánni magunkat, amelynek eredményeképpen mindnyájatoknak lehetőséget biztosítunk az ország legnagyobb antológiájában való szerepléshez, a kormánytól, állami támogatásoktól és alamizsnapénzektől függetlenül. Ha gondoltatok egy-két jó dolgot vagy éppen keresni akartok, hogy gondolatokat ébresszünk,
hívjatok: 0630-406-8169
vagy írjatok versirodalom@yahoo.com
hívjatok: 0630-406-8169
vagy írjatok versirodalom@yahoo.com
A magyar szép - válogatáskötet
Ezekben az átfogó tematikájú könyvekben a konzervatív-polgári szellemi elit mintegy kétszáz kiválósága fogalmazza meg – reális helyzetfelmérésére alapozott – javaslatait a magyarság gazdasági és lelki felemelkedéséhez szükséges tennivalókról. A sorozat ötödik tagja A magyar szép. A kötetben olvasható írások 2009 nyarán jelentek meg a Magyar Hírlap hasábjain, a hasonló címmel meghirdetett vita keretében. Ennek elindítója a könyvsorozat harmadik kötete, az Új államalapítás volt. Zombor Gábor, Kecskemét polgármestere így jellemzi a vitában megszólalók hangvételét A magyar szép bevezetőjében: „E kiadvány szerzői (a vita résztvevői) világossá tették: az ország és a nemzet helyzetére vonatkozó elemzéseket és dialógusokat elfogulatlan elmével és tiszta lélekkel ki lehet (s ha ki lehet, akkor ki kell) vonni az „újbeszéd”, a halandzsa, a blöff, az ál-korrektség, a „duplagond”, a hülyeség és az öngyűlölet által meghatározott terepformák tartományából. Csak felelősségérzet, hivatástudat és önmagunk komolyan vétele szükségesek hozzá.”
A magyar szép szerzői: Alexa Károly, Bayer Zsolt, Bencze Attila, Bíró Zoltán, Boros Imre, Csendes Csaba, Csizmadia László, Csókay András, Csóti György, Czakó Gábor, Fricz Tamás, Gaál Péter, Gereben Ágnes, Jobbágyi Gábor, Kiss Gy. Csaba, Lentner Csaba, Lőkös István, Makkai Béla, Mészáros László, Pákh Imre, Pősze Lajos, Raduly József, Roszik Péter, Stefka István, Szentesi Zöldi László, Szentmihályi Szabó Péter, Szőcs Géza, Tamáska Péter, Tanka Endre, temesi ferenc, Vámos György, Várkonyi Balázs és Zombor Gábor.
A kötet a Magyar Hírlap online kiadásában is megjelenő vitaindító íráshoz kapcsolódó hozzászólásokból válogatott gyűjteménnyel zárul.
Bencze Attila: Testamentum 1
Még annak idejében-danában 2007 júliusában az Irodalmi Jelen hasábjain megjelent alkotásom, aminek folytatását időszerűnek találtam. De addig is egy kis erdélyi (édes hazás) gondolat és lelki effektus vesz erőt rajtam, hiszen hazaugrok egy körre (literatisztikus előkészítői túrára), könyvbemutatók okán és ürügyén. A vers régi helye itt vagyon.
Prológus:
Játssz a szóval szív szerint,
száj szaván, ha szívszer int,
szépen míg a véredény,
hangja lesz a vérregény.
1.
És ott az elvem útra vitt.
Vizsgák között a kétlakit.
Játszottam senkik garmadát,
s alattam ott a két lapát.
Szeméttel együtt eldobott,
kezembe, nyomba’ két lapot
tuszkolva, vártam ritmusát,
teremteni egy rím csodát.
2.
S szakadt a lélek égisze
(tavasszal, kéklő ég színe)
ropogva, zúgva álltam ott,
s tudásom engem felkapott.
Látott a szem hát sok csodát.
Cikkeket, álmot, irodát.
Irodatérben önmagam,
amíg csak senki, hontalan.
Jöttek a tiszta májusok.
Jóeszű Kriszták s árgusok,
tisztelve koptatott nevem.
S mégis csak egy hált el velem.
Szerettem elsőt, csók után,
ölébe bújva oly buján,
mint erdő közt a pirkadat,
mikor a fák közt átszakad.
Esténként, csontra koptatott,
amíg a kar elaltatott,
s nyugtatón, ajkán énekem.
Egy volt a bűne: hitt nekem.
Mígnem egy napon vétkezett,
s nevére szállt az ékezet.
Sáfárrá vált az ő neve.
Terhét a könny se mosta le.
Ekkor még úton álltam én,
s osztoztam tolvajpecsenyén,
mit néha-néha kihozott
a kemény szesz, a nő, a drog.
Olykor a felhő fehér lovon,
szédített át a sikátoron.
Zsebmetsző késsel, két kezén
éhség szolgája voltam én.
Ha átölelt néha por öröm,
báránnyá lett farkasköröm,
nem éreztem, hogy véredény,
hogy könnyezik, csak néztem én.
Megleltem Ildit akkor ott,
együtt hálni egy fél napot.
Utána fél év lett talán,
mikor ott húztuk asztalán.
Teste volt ott a templomunk,
s ha kell, ha nem imádkozunk,
ez volt a hit s ő hitte ezt,
amíg csak itta ott a szeszt.
Olvass tovább…
Prológus:
Játssz a szóval szív szerint,
száj szaván, ha szívszer int,
szépen míg a véredény,
hangja lesz a vérregény.
1.
És ott az elvem útra vitt.
Vizsgák között a kétlakit.
Játszottam senkik garmadát,
s alattam ott a két lapát.
Szeméttel együtt eldobott,
kezembe, nyomba’ két lapot
tuszkolva, vártam ritmusát,
teremteni egy rím csodát.
2.
S szakadt a lélek égisze
(tavasszal, kéklő ég színe)
ropogva, zúgva álltam ott,
s tudásom engem felkapott.
Látott a szem hát sok csodát.
Cikkeket, álmot, irodát.
Irodatérben önmagam,
amíg csak senki, hontalan.
Jöttek a tiszta májusok.
Jóeszű Kriszták s árgusok,
tisztelve koptatott nevem.
S mégis csak egy hált el velem.
Szerettem elsőt, csók után,
ölébe bújva oly buján,
mint erdő közt a pirkadat,
mikor a fák közt átszakad.
Esténként, csontra koptatott,
amíg a kar elaltatott,
s nyugtatón, ajkán énekem.
Egy volt a bűne: hitt nekem.
Mígnem egy napon vétkezett,
s nevére szállt az ékezet.
Sáfárrá vált az ő neve.
Terhét a könny se mosta le.
Ekkor még úton álltam én,
s osztoztam tolvajpecsenyén,
mit néha-néha kihozott
a kemény szesz, a nő, a drog.
Olykor a felhő fehér lovon,
szédített át a sikátoron.
Zsebmetsző késsel, két kezén
éhség szolgája voltam én.
Ha átölelt néha por öröm,
báránnyá lett farkasköröm,
nem éreztem, hogy véredény,
hogy könnyezik, csak néztem én.
Megleltem Ildit akkor ott,
együtt hálni egy fél napot.
Utána fél év lett talán,
mikor ott húztuk asztalán.
Teste volt ott a templomunk,
s ha kell, ha nem imádkozunk,
ez volt a hit s ő hitte ezt,
amíg csak itta ott a szeszt.
Bencze Attila: Az utolsó képek
Tálakba pumpálják véredet,
lelökve rideg szakadékba
a fehér fény felé, s génlelet
lesz csupán tested hagyatéka.
Felöltöd haláli maszkodat
készülve a mennyei kéjre,
de zsebedbe bűn- és én-tudat
ráterít egy légüres térre.
Ennyi volt, kész, bevégeztetett,
gyönge tested megszállta a vég.
Utolsó mondat sírod felett:
„Fordítsa az Úr arcát feléd”.
Elkárhozott, hitetlen Tamás!
Olvass tovább…
lelökve rideg szakadékba
a fehér fény felé, s génlelet
lesz csupán tested hagyatéka.
Felöltöd haláli maszkodat
készülve a mennyei kéjre,
de zsebedbe bűn- és én-tudat
ráterít egy légüres térre.
Ennyi volt, kész, bevégeztetett,
gyönge tested megszállta a vég.
Utolsó mondat sírod felett:
„Fordítsa az Úr arcát feléd”.
Elkárhozott, hitetlen Tamás!
Vezető hírek
