Olvass tovább…

Gyurcsány álruhában jár-kel az országban. Egy napon megszólít egy férfit:
-Mondja, ha meghalna Gyurcsány, maga örülne neki?
-Hajaj, persze!
-És elmenne a temetésére tapsolni?
-Természetesen!
-Talán még rá is szarna a sírjára?
-Hát, azt már nem.
-Miért?
-Utálom a sorban állást...

Olvass tovább…

A bécsi székhelyű Európai Akadémia minden évben díjat ad át valamely európai írónak írói, közéleti teljesítményéért. Ebben az évben ezt az elismerést Szőcs Géza erdélyi magyar író kapta.
A díjátadásra 2009. május 13-án a bécsi Laodon kastélyban került sor. Az ünnepélyes rendezvényen, amelyen a jelenlevő Orbán Viktor, a FIDESZ Polgári Párt elnöke, az Európai Néppárt alelnöke, Magyarország volt miniszterelnöke európai politikai jelentőségét is méltatták, kiemelték Magyarország szerepét a vasfüggöny lebontásában és bemutatták a díjazott Szőcs Géza író irodalmi-politikai tevékenységét.
Az Európai Akadémiai Díjas Szőcs Géza író tevékenységének a Harmadik Évezred Sorozathoz köthető vonatkozása is van. A Kecskeméti Lapok Kiadó jelentette meg Mészáros László és Szőcs Géza szerkesztésében a négy nagyhatású esszékötetét: az Elárvult szabadság, a Kiáltás az Új államalapítás és Az én hazám címűeket.

Olvass tovább…

Kannibálföldön járva az utazó betér egy étterembe. Az étlapon a következő áll:
Roston sült misszionárius: 3 dollár
Vadász párolva: 4 dollár
Szafarivezető java nyárson: 5 dollár
Kemencében sült politikus: 35 dollár
Az utazó odahívja a pincért:
- Miért kerül ennyivel többe a sült politikus a többi ételnél? – kérdezi tőle.
- Uram – mondja a pincér -, tudja mennyibe kerül a politikus tisztára mosása?

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Olvass tovább…

A Kecskeméti Lapok Kiadó a múlt esztendõben indította útjára a Harmadik Évezred Sorozatát. Elárvult szabadság címmel 2008 tavaszán jelent meg hatvan szellemi kiválóság válasza kérdésünkre, hogy mi valósult meg a rendszerváltás elõtti magyar reményekbõl és lehetõségekbõl. A könyvsorozat második kötete – Kiáltás címmel, Üzenet az utódoknak alcímmel – félszáz nemzeti elkötelezettségû értelmiségi érzelmeit, nézeteit foglalta magába nemzetrõl, hazáról, nemzeti jelképeinkrõl.

A sorozat legújabb kötete közvetlenül kapcsolódik a Kiáltás címûhöz: Kárpátmedencei magyar fiatalok nemzetrõl, hazáról, nemzeti jelképeinkrõl írott munkáit tartalmazza. Azoknak az ifjaknak az esszéibõl válogattuk, akik felkérésünkre megosztották velünk gondolataikat.
Fiatal szerzõink többek között arra adtak választ, hogy globalizált világunkban mit is jelent egy fiatalnak a magyar nemzet. Valóban elavulóban van a nemzetfogalom, mint ahogyan azt sokan állítják és bizonyítva látják? Érzelmi érték marad-
e a nemzethez tartozás élménye? Mi tartja össze a nemzetet, ha történetesen az Európai Unió tagnemzetévé lett? Meggyengülhet-e, megtörhet-e, megszûnhete a nemzetet összetartó erõ? Átértelmezõdik-e, vagy sokak számára értelmezhetetlenné válik a haza fogalma? Az új körülmények között mi a nemzeti jelképek szerepe, lehetséges sorsa, röviden: értelme? Mit tehetnek a mai fiatalok a fönt leírt értékek életben tartásáért?
E kérdések túlmutatnak a magyar látóhatáron. Arra kértük az ifjakat, véleményüket ne általános érvényû válaszként fogalmazzák meg, hanem személyes viszonyukat is tükrözze a magyar hazához, a nemzethez, nemzeti jelképeinkhez.

Felkérõ levelünket Kárpát-medence-szerte sok-sok fiatalhoz juttattuk el. Középiskolai diákokhoz, egyetemi, fõiskolai hallgatókhoz, pályakezdõkhöz, most családot alapítókhoz. És érkeztek az írások, a válaszok, de az újabbnál újabb kérdések is a magyar múltról, jelenrõl s jövõrõl.

Új nemzedék, új problémák, új gondolatok – véltük. De mivel szembesítettek ifjú szerzõink? Mély, sötét gondokkal, a nemzedékeken átörökített megoldatlan terhekkel, melyek az õ vállukat is ugyanúgy nyomják, mint elõdeikét, õseinkét.
Vérzivataros, kudarcos évszázadok, a feldolgozatlan Trianon-trauma, megválaszolatlan vagy rosszul megválaszolt nemzeti kérdéseink olyan teherrel nyomják e generáció lelkét is, mintha a múló és gyógyító idõ nem létezne. Nemzeti méretû kudarcaink, hamis vagy hibás válaszaink, tisztázatlan viszonyú nemzeti jelenünk mind-mind nyomasztó teher, s ez bizony érezhetõ a beérkezett munkákon is. Szerencsésebb nemzetek hasonló korú lányai, fiai gondtalan, felhõtlen, vidám életüket élik, a mi ifjaink mindezek mellett fiatal életük részeként gondolataikban, zsigereikben hordozzák koloncként súlyos nemzeti örökségünket.
Meg kellene már végre szabadulni tõlük – meg kellene már végre szabadítani a fiatalokat ezektõl a terhektõl. Nagyon sok írásban, más-más hangsúllyal, de ott van a lelket nyomasztó, agyat bénító feldolgozatlan múltunk. De mint a dolgozatok egy jelentõs hányadából kitûnik, ugyanez sokakat bizonyításra is sarkall: az új helyzetben, az egyesült Európában a cselekvésben, az új, a helyes válaszok keresésében látják többen a lehetõséget. Mert a feladat éppen ezekre a generációkra vár. Már csak azért is, mert a mai és az azt megelõzõ „évjáratok” tagjai, a mostani közép- és idõsebb korúak egyáltalán nem lehetnek büszkék a hagyatékra, amelyet örökül átadnak az ifjabb s helyüket jogosan követelõ korosztályok számára. Különösen igaz ez értelmiségünk „teljesítményére” és örökségnek a legjobb indulattal sem nevezhetõ szégyenletes hagyatékára, melyet szokás rendszerváltásnak nevezni.
Sokan sokat beszéltek, írtak nemzetünk integráló, egészséges életerejérõl, mely záloga volt az ezerszáz éves Kárpát-medencei jelenlétünknek. Ez a természetes életerõ adhat reményt számunkra, hogy lesz magyar jövõ, ahogyan volt önzõ és áruló vezéreink, ármánykodó kiskirályaink, gyengekezû, behódoló uralkodóink vagy épp Mohács, Nagymajtény, Világos, Trianon és Párizs után is. Ez a természetes életerõ adhat reményt, hogy e fiatal generációk vezényletével túléli a nemzet mai korunk áruló, nemzetvesztõ vezetõit, megalkuvó és az értelmiségi megnevezésre méltatlan, felelõtlen értelmiségét is.
Megható volt olvasni az éppen tizennégy éves, román családnevû zágoni kislány sorait: „Tudom, mi, magyarok csak cseppek vagyunk a hatalmas óceánban, de az óceán vize elapad, ha népünk kihal. Mindenki sorsa jobbra fog fordulni, hiszen mi erõsek vagyunk, akár a szikla és pusztítók, akár a vulkán. Keménységünk ellenére szelídek és barátságosak is vagyunk, akár egy bárány. Ha tûzön-vízen keresztül összetartók leszünk, sorsunk jobbra fordul. Mindenki életét beragyogja, bevilágítja a napfény, és ez a fény, mihelyt felcsillanni látszik, mi, magyarok
kiemelkedünk a többi nép közül. Mi mutatjuk a példát a többi népnek. Ehhez csak három dolog szükséges: hit, megértés és együttmûködés. És bennünk, magyarokban mindhárom megvan.”.
Életben maradásunk feltételeinek kell-e ennél pontosabb megfogalmazása? Lehet-e az összefüggéseket megvilágító, horizontokat világosan felvázoló, pontosabb magyarázatot adni a magyar sorsról, nemzeti életerõnkrõl, lehetõségeinkrõl e román nevû leányka magyar tudatú sorainál? Mi õ vagyunk, külön-külön és együtt mindahányan is, sokféle nép génjeit viselõ, magyarul beszélõ és gondolkodó, kemény és szelíd nemzet.
S hogy milyenek leszünk a harmadik évezredben vagy legalábbis a 21. évszázadban? Talán erre a kérdésre is választ kaphatunk e kötet lapjain.

Olvass tovább…

Stefka István főszerkesztő vitaindító gondolatai egy a nemzeti leltár szükségességét megfogalmazó és új nemzetstratégiát fölvázoló könyv kapcsán

Átvert, tudatilag manipulált nemzet, padlóra küldött oktatás és egészségügy, lerongyosított, elszegényített ország, a másság mindenhatóságát hirdető, egymásra uszító, etnikai gyűlöletet gerjesztő baloldali média, szétzilált társadalom, gazdasági és morális válság, felbomlás felé haladó állam – a szocialisták és a szabad demokraták uralma következményeként így jellemezhető ma hazánk állapota. E bajokról szól a Harmadik Évezred sorozat friss kötete, az Új államalapítás. A könyvben hatvan olyan ismert gondolkodó fejti ki téziseit, mint Bíró Zoltán, Szőcs Géza, Bogár László, Bayer Zsolt, Ángyán József, Duray Miklós, Makovecz Imre, Lánczi András, Alexa Károly, Széles Gábor, Martonyi János, Csath Magdolna, Fricz Tamás, Szócska Miklós, Tőkéczki László, Zlinszky János, Csóti György, Fekete Gyula, Weisz Péter és mások. A válságelemzők közös vonása: nem akarják újra "kitalálni" Magyarországot, mint ahogy néhány liberális értelmiségi szeretné.

Az ellopott alappillér

Magyarország még létezik, népe az első honfoglalástól számítva több mint másfél évezrede közös nyelven, magyarul beszél, érintkezik. A Kárpát-medencei magyarságot a nyelven kívül összeköti történelme, népi hagyományai, szokásai, agrárkultúrája és a generációkon áthagyományozott ősi gyökerei. Ezt a kultúrkincset, az őseink által ránk bízott értékvilágot, a magyar történelmet és irodalmat akarja a balliberális oldal immár hatvan éve, de különösen az elmúlt húsz évben szisztematikusan szétverni, megsemmisíteni. Európa egyik legrégebbi keresztény állama veszélybe került, ezért minden magyarul gondolkodó, magát magyarnak érző ember kötelessége menteni a hazáját.

Az Új államalapítás című könyv legfőbb értéke: a szerzők a saját szakterületükön nemzeti leltárt készítettek a mai helyzetről, és keresik, megmutatják a mély válságból a kiutat. A "leltárbiztos", a könyv kiadója és egyik szerkesztője a Kecskeméten élő Mészáros László. Hihetetlen ügybuzgalommal hozta össze – az Elárvult szabadság és a Kiáltás című kötetek után immár harmadszor – a felelős szellemi élet kiválóságait, hogy kifejtsék gondolataikat a jelen állapotról, és megoldást is találjanak a nemzeti erők győzelme esetén a szétlopott, offshore cégekbe széthordott ország feltámasztásához.

Mészáros László a legnagyobb bajnak azt látja, hogy ellopták a demokrácia alappillérét, a sajtószabadságot. Jog szerint ez hiába biztosított, ha a Magyar Távirati Iroda, a közszolgálati rádió, televízió és a legjelentősebb kereskedelmi médiumok többsége az MSZP és az SZDSZ szekerét tolja. Mészáros sajtószabadság-leltára reális és objektív, hiszen a túlsúlyban szereplő balliberális média folyamatosan dezinformál, elhallgatja a tényeket, a balliberális politikusok hazugságait igazságként közvetíti, tudatosan félrevezetve közönségét. Régi bolsevista trükk az elhallgatás és az "átigazított" valóság tényként tálalása. Az agymosás. A konzervatív, jobboldali, polgári erők meghatározó politikusaiban csak lassan, az egymást követő kétszeri választási vereség után tudatosult, hogy a nemzet érdekeit védő, a valóságot közvetítő média nélkül aligha lehet reményük győzelemre.

Az idegen szép – ezt a rendszerváltás után egy eléggé körülhatárolt érdekcsoport lopta be a köztudatba, aminek elfogadása aztán a Tégy a gyűlölet ellen! mozgalommal kötelező érvényűvé lett. Szent István Imre herceghez írott intelmeit is kiforgatták: az idegenek befogadása az országba egyáltalán nem jelentette államalapító királyunk számára, hogy az idegennek ne kelljen megtartania a magyar törvényeket, szokásokat. Sokan nem értettük, miért szép az idegen. Lehet szép is, meg nem is. Én azt mondom: a magyar szép. A magyar táj, az élő magyar népi hagyományok, a magyar zene, a történelmi hőseink a szépek. Az Egyesült Államokban az amerikai a szép – minden, ami amerikai, a zászló, a himnusz, az amerikai haza mindenekfölött, azt kell megbecsülni. Alexa Károly oknyomozó írásában a magyar tudatpusztítást, a kisebbrendűségi érzet kialakulását az 1848–49-es magyar szabadságharc leverésétől számítja. Ami aztán felerősödött Trianonnal, a második világháború után ránk erőszakolt bűntudattal, szégyenérzettel és 1956 leverésével. Az utóbbi két évtized vad liberális akciói okozták a nemzetnek a legnagyobb kárt. Amíg hatalmi jóváhagyással a marginális szabadságjogok képében jelentkező másság mellett kardoskodtak balliberális szabadcsapatok, addig a magyar falvak tönkretételéről, a magyar gazdák kiszolgáltatottságáról, a magyar oktatás és egészségügy tönkretételéről nem esett szó. Pedig ezeknek a védelme is a jogainkhoz tartozik. Alexa figyelmeztet rá: a nemzeti azonosságtudat szisztematikus pusztítása folyik, s ez ellen tenni kell.

Kollaboránsi hálóban

Andrásfalvy Bertalan a magyar kultúra értékei között elsőként a nyelvet említi, amely a világ egyik legegységesebb nyelve, mintegy tizenötmillióan értik, beszélik. Európában a magyar nyelv változott az elmúlt fél évezred során a legkevesebbet. Most éppen azt akarják "eladni" a társadalomnak Spiró Györgyék és szellemi rokonaik, hogy a fiatalok azért nem olvasnak, mert nem értik Jókai Mór nyelvezetét – így a magyar klasszikusokat át kell írni, át kell ültetni mai nyelvre. E szándék a nemzet elleni merénylet, mert ki akarja lúgozni a múltat, üressé akarja tenni a magyar műveltséget, emlékezetet. Nem kevesebb ez, mintha Magyarországot áthelyeznénk az Egyenlítő mellé. Ángyán József professzor a falurombolástól a vidék újraélesztéséig vivő megoldásokat keresi az Új államalapítás című könyvben. Írásában egyértelművé teszi, hogy módosítani kell a földtörvényt, újra kell tárgyalni az agrártámogatási jogszabályt, és a költségvetési törvényben előkelő helyet kell kapnia a helyi gazdaság- és társadalomerősítő forrásoknak, másképpen nem éledhet újjá a falu.

Mai alkotmányunk régóta képtelen eredeti történelmi funkciójának betöltésére, a "nemzettest" megvédésére és gyarapítására, alkalmatlan arra, hogy megóvja nemzetünket a külső erőszakos hatásoktól – ezt már Bogár László egyetemi tanár írja. Fércelt alaptörvényünk utat nyit a birodalmi diktátumokat kollaboráns módon teljesítő végrehajtó hatalomnak. Új alapokra épülő alkotmány kell, mert a mostaniból fakadó tehetetlenség fokozza az instabilitást, a kaotikus viszonyok konzerválását.

A 2002 óta hatalmon lévő MSZP–SZDSZ-érdekszövetség aljas politikai szándékkal egyre intenzívebb módszerekkel hangolja a cigányságot a magyarság ellen. A kormányzó erők a cigányság felemelkedéséért, a munkahelyteremtésért szinte semmit nem tesznek, ám annál többet a folyamatosan szított etnikai konfliktus ébren tartásáért – nem törődve azzal, hogy olykor cigány bűnözőket védelmeznek. Ehhez nyertek szövetséget a cigányság egy vékony, félművelt, de hangos vezető rétegénél, jól fizetett pozíciókkal. A tisztázatlan anyagi háttérrel, kusza múlttal bíró Magyar Gárdát félelemkeltésként is felhasználja a kormányzat politikai hatalmának megtartásáért.

Az ötszáz éve betelepült cigányság mindvégig jól megfért a magyar lakossággal. E tárgyban fontos elemzést adott közre Daróczi Ágnes és Bársony János. Szerintük nemzeti közmegegyezésre, politikai hovatartozástól független nemzeti minimum kimunkálására van szükség az emancipáció ügyében. A roma szakértők úgy látják: egyértelművé kell tenni, hogy a romák a nemzet elidegeníthetetlen részét képezik.

Kulin Ferenc irodalomtörténész a magyarországi rendszerváltás félmegoldásainak egyik okaként a nemzeti, konzervatív, népi, keresztény polgári erők végletes megosztottságát jelölte meg. Az MDF, a rendszerváltoztató párt – Tellér Gyula megfogalmazásában – végig asszisztált a kádári nómenklatúra és utódai hatalomra juttatásánál. Meg kell jegyeznem: ebben tudatosan vagy tudattalanul, de segédkezet nyújtott a másik két rendszerváltoztató párt azzal, hogy folyamatosan támadta az Antall-kormány minden lépését.

Romeltakarítás előtt

Széles Gábor nagyvállalkozó, lapunk és az Echo Tv tulajdonosa gazdasági paradigmaváltásban látja a kiutat. Fontosnak tartja, hogy édesvízkészleteinket megőrizzük, geotermikus energiánkat kiaknázzuk. Szerinte a válságot nem elbocsátásokkal, a munkanélküliek számának növelésével kell kezelni, hanem a munkahelyek megtartásával. Meg kell akadályozni az állam szétzüllését, erős gazdaság- és pénzpolitikát, valódi gazdasági növekedést, kiszámítható adó-, szociális és nyugdíjrendszert kell teremteni – írja Széles Gábor. Hozzáteszi: valós reformokra, szerkezetváltásra a jelenlegi szocialista párti kormány és parlamenti segédcsapatai képtelenek, alkalmatlanok. Új, nemzeti alapon szerveződő kormányra és cselekvésre van tehát szükség.

A vitaindító recenziót néhány következtetéssel zárom. Magyarország felemelkedése nem történhet meg széles társadalmi közmegegyezés nélkül, ami maga után vonhatná a magyar nemzet, a magyar polgárok érdekvédelmét biztosító új alkotmány megalapozását. Végképp meg kell szüntetni, hogy felelős politikusok – erről Fricz Tamás is ír – a hibáik, bűneik, korrupciós ügyeik ellenére kormányzati szerepet vállalhatnak, minden következmény nélkül. A politológus szerint azok az erkölcsi normák, amelyek legfontosabb kötőszövetét adják a jól működő demokráciáknak, Magyarországon romokban hevernek. Hazánk nem lehet tovább következmények nélküli ország. A politikus is vállaljon felelősséget tetteiért. Ne lehessenek a kormány tagjai olyan politikusok, akik törvénytelen eszközökkel gazdagodtak meg, akik szerepet vállaltak stratégiai ágazataink eladásában, tönkretételében, akik természeti és kulturális kincseinket külföldi tulajdonba játszották át. Ne engedjük meg, hogy saját hazánkban páriákká tegyenek bennünket!

A balliberálisok ismét elővették az antiszemita kártyát, a szélsőjobbal való félelemkeltést. Ahogy rohamosan csökken az MSZP–SZDSZ népszerűsége, mind erősebb a fasiszta veszéllyel riogatás. A baloldal régi fogása: itthonról vezényelve bértollnokokkal írat Magyarországot lejárató írásokat külföldi lapokba. Az alaphangot a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Esterházy Péter és Nádas Péter írók adták meg a szélsőjobbveszély minden alapot nélkülöző vádjával. Hazugságokkal teli cikk jelent meg a New York Timesban, a Neue Zürcher Zeitungban és a Die Zeitben. A nemzetet lejárató írások mögül kilóg a lóláb: összemossák a náciveszélyt a hazai ellenzékkel, noha mindenki tudja, a nácizást, gárdázást, fasisztázást maga a baloldal gerjeszti és vezényli. Kérdés, meddig lehet büntetlenül lejáratni az országot, súlyos károkat okozva a magyarságnak. Rajtunk kívül melyik ország engedi ezt meg?

A hét év alatt felgyülemlett szennyet, a romokat és a következő hónapok hordalékát nem lesz könnyű eltakarítani. A károkat fel kell mérni, és alkalmas emberekkel, nemzeti közmegegyezéssel fel kell építeni a harmadik évezred új Magyarországát.

Stefka István

Olvass tovább…

- Drágám, most hogy összeházasodtunk, azt hiszem kialakíthatnánk a szexuális életünket a következők szerint: Este, ha a frizurám rendben van, azt jelenti, hogy nem akarok szexet. Ha nem egészen szép a hajam, nem elég rendezett, ez azt jelenti: lehet, hogy akarom a szexet, lehet hogy nem. Viszont ha a frizurám teljesen elhanyagolt, ez azt jelenti, hogy akarom a szexet.

- Rendben van édesem! Csak ne felejtsd, hogy ha hazajövök általában iszom egyet. Ha csak egy pohárral iszom, akkor ez azt jelenti, hogy nem akarom a szexet. Ha két pohárral iszom, akkor ez azt jelenti: akarom a szexet, de lehet, hogy nem. Viszont ha több mint két pohárral iszom, akkor kurvára nem fog érdekelni, hogy milyen a hajad!

Olvass tovább…