Önmagamról pár mondatban
1981. november 17-én születtem Székelyudvarhelyen. Másfél éves koromban a sors fintora megmutatta a pokol kegyetlen útját. Az apa és anya melletti árvaságot. A magára hagyott, mindig reménykedő és síró szívet. A megaláztatás és megalázottság tüskés virágait. A nyomort.
Miután édesanyámat prostitúcióért bezárták, nagyszüleimhez kerültem Székelybágyba. Igazi paraszti családba, ahol nem sűrű vendég volt az alkoholizmusba fullasztott életű apám. A gyerekkor örömeire emlékezni lehet, a bánatára pedig fájni. Én a harmadik középutat választom: hallgatok. Egyszóval nem volt gyerekkorom. Csak a vers, a versírás, az irodalom, az irodalomolvasás volt, mi kizökkentett melankolikus valómból.
Nagytatám agyvérzése után, 14 éves koromba (míg más diáknak) én hajléktalannak mentem a városba, Székelyudvarhelyre. Nyomorúságomban: porban, pinceszagban, utcán csak a versírás maradt örök társam. Ő emelt fel és tartott bennem lelket addig, amíg elvégeztem iskoláimat. Szegényesen, de emberesen. A vers volt vigaszom és vigasztalóm. A sorok leírása elfojtotta az éhség érzetet. A rímek váltakozása elüldözte fájdalmaimat, míg jambusok, daktilusok és anapesztusok nyugtatták meg az át nem aludt éjszakák fáradságától felborzolt idegrendszeremet.
Volt idő mikor azt hittem beledöglök. De mindig jött egy vers. Mindig egy újabb vers. Így született az élet, az életmű. Szegényesen a szegénységben. De mindez a szegénység mégis emberi mivoltra talált. Nem filozofikusan magasröptű tudományok verseit szültem (és rájöttem nem is szeretném), hanem az emberit.
Olyan verseket, amik közel vannak a minden nap robotjában megfáradt ember szívéhez. Olyan verseket, amik nem önmagamnak, hanem nektek (a társadalom legértékesebb embereinek) szólnak. Nektek ti kihasznált, átvert és mégis küzdő emberek. Nektek becsület bajnokai.
És írok. És lázadok. Hivatásom, hitvallásom nem enged hallgatni és én (re)konstruálom, mindazt az igazságtalanságot, melyet a nemzet nyakába akasztanak, mert az igazságtalanságnak is meg kell legyenek a látói és a kommentátorai.
Nem vagyok én több senkinél. Csak az vagyok, ami minden ember. Élő és fájó lelkiismeret. Egy ember, aki úgy tudja megírni az emberiség és a lélek nyomorát, hogy könnyes lesz tőle a szem. Hát a könnyező emberekért alkotok és értük folytatom a megkezdett munkát. Nem érdekelnek az irodalmi rokoni baráti társaságok. Engem csak egy dolog érdekel csupán.
Meglátni a nyomort és megírni azt. Emberként élni és embernek maradni. Szeretni téged, őt, titeket, őket, hogy te is szerethess engem és minket. Megfogni, egymás kezét és nem engedni, mert szükségünk van egymásra. Apának a fiúra. Szomszédnak a szomszédra. Rokonnak rokonra. Falutársnak falutársra. Embernek az emberre.
A megjelent „lélek-inga-járata” című verseskötetem lelkisége is ezt a lelkiséget adja majd nektek. Receptet kaptok szeretetre, szerelemre és vágyra. Forgassátok hát kedvetekre.

A könyv megrendelhető 900 Ft (14,5 RON) + szállítási költség áron
a 003-630-406-8169-es telefonszámon
vagy a benczeattila@yahoo.com e-mail címen.

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Ma egy magyar lakos átlagosan 5-10 évvel él kevesebbet, mint egy fejlett, nyugat-európai ország lakosa. Egy magyar embernél valamilyen szív- és érrendszeri betegség vagy rák kialakulásának a veszélye két-háromszor nagyobb, mint egy nyugat-európai társánál. Ezek elszomorító tények, de közösen tehetünk ellene! A sanofi-aventis/Chinoin azért indította el
útjára ismét az EgészségVonatot, hogy felhívjuk a lakosság figyelmét: Az egészség a legfontosabb!
Az Új Ember november 9.-i számának címlapján olvasható egy rövid cikk arról, hogy egyes csoportok nyomás gyakorolnak az ENSZ-re, annak érdekében, hogy az "abortuszhoz való jogot" sorolják az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának jogai közé.
A Katolikus Család és Emberi Jogok Intézete nemzetközi aláírás-gyűjtési kampányt indít annak érdekében, hogy a világszervezet emberi jogként ne ismerje el az abortuszt.
A kezdeményezés magyar nyelven is elérhető és aláírható elektronikus úton.
Már most több magyar írta alá, mint német vagy olasz, de egészen biztos vagyok benne, hogy sokkal többen vagyunk még, akik egyetértünk minden magzat élethez való jogával.
Az aláírás nagyon egyszerű, nem több mint két perc: http://www.c-fam.org/publications/id.105/default.asp
Kérlek hívd fel barátaid figyelmét, hogy felelősségünk nevünket adni és kiállni minden megfogant gyermek életéért.

Köszönöm és a legjobbakat kívánom nektek!

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Fél év is eltelt azóta, hogy lábamat a pannonföldre tettem. Fél év óta szembesülök azzal a szomorú valósággal, hogy a magyar társadalmat, hogyan teszik tönkre, miként szipolyozzák ki és fosztják meg nemzeti vagyonától. Ahol engedmények helyett megszorítások keserítik meg a mindennapokat.

Az ember lassan elfárad, megkeseredik. Nem arról szól itt már az élet, hogy melyik olcsóbb élelmiszert vásároljuk meg vagy, hogy milyen ruhát vegyünk télire a gyereknek, hanem arról, hogy mit együnk holnap.

Olyan édesanyával találkoztam, aki egyedül neveli gyerekét mindössze 25.000 forintos támogatási pénzből. Ő örül, ha naponta egyszer enni tud adni gyerekének. Sokszor napokig nem eszik, mert mindene a kisfia.

A nagypolitika pedig magasröptű gazdasági eszmefuttatásokkal kábítja a még hívőket. Senki nem beszél arról, hogy hamarosan az éhezés áldozatainak miként lehet megoldást találni. Csak megszorítások, megszorítások hátán, miközben egyre több ember válik földönfutóvá.

Otthagyja a földet, a régi barátokat, a rokonokat és a családját. Ott hagyja az ismert utcát, a teret, a házat, a régi iskolát, a mezőt, a földet, amelyből vétetett.

És történik ez egy olyan országban, ahol megterem a búza, a krumpli, a zöldség és a gyümölcs. Azaz megteremne, ha a szegény embernek lehetőséget adnának arra, hogy megtermelje.

Történik ez egy olyan országban, aminek mindene megvan ahhoz, hogy a világgazdasági válságra fittyet hányva gazdaságilag Európa vezető országa lehetne, ha a politikusainknak nem kellen-e az Európai Unió kegyetlen kegyessége.

Mindenütt csak normák, normatívák. Csak azzal az a gond, hogy az Uniós normával még nem lakot jól az ember. Sokkal inkább ráfizetett.

Kinek kellett az Unió? Minek és miért? Kinek kellettek a megszorítások és miért? Ki nem engedi, hogy a kezünkbe lévő kenyerünket megehessük? Ki súlyt a napi számlákkal, a kegyetlen adókkal? Ki az, aki fegyver nélkül írtja ki a magyar nemzetet? Ki az?

Mindannyian, akik ott ülnek a parlamentben és az államháztartás hiányáért küzdenek háttérbe szorítva a termelőket. Az elmúlt időszak pályázati rendszerében többnyire szolgáltatási támogatásokat osztottak ki. De képzeljünk el egy éttermet, ahol kiszolgálnak csak a termelés hiánya miatt éppen semmi nincs a tányéron. Hát a semmiért csak semmit lehet adni. Valahogy így néz ki a jelenlegi politikai irányvonal is.

A szegény magyar pedig szenved, feladja, majd belenyugszik.

Olvass tovább…

A székelyek és egy román gyerek mennek kapálni a földre. Már javában kapálnak, mikor egyikük tanácsára egy kis szünetet tartanak. A székelyek elkezdenek falatozni - van a tarisznyában szalonna, cipó, hagyma, víz. Hanem a román gyerek nem hozott magának eledelt. Mondja a székelyeknek:
- Bátyám, ugyan adjon már egy falat kenyeret!
Mire a székely:
- Adok én, csak előbb igyon egy korty vizet.
Issza a román a vizet, kiissza a negyedét, aztán nyújtaná vissza.
- Ugyan, igyon még!
Issza a vizet, már csak egy kicsi marad az alján.
- Ugyan, ha már csak ennyi maradt, igya ki!
Kiissza a vizet, erre mondja a székely:
- Na, látja fiam, tudtam én, hogy nem éhes maga, hanem szomjas.

Olvass tovább…

Vásárra viszi a székely a tehenét. A városban a járdán mennek végig. Megállítja a rendőr a gazdát, és azt mondja neki:
- Vigye csak le innen a marháját, kérem! Nem tudja, hogy a járda a gyalogosoké?
- De hisz' a tehén is gyalog jár!

Olvass tovább…

Két székely találkozik:
- Kend a Gál Áron Tordáról?
- Nem, én Kiss Gergely vagyok Korondról.
- Mindjárt gondoltam, mert cseppet se hasonlít rá.

Olvass tovább…

A Kecskeméti Lapok Kiadó pályázatot hirdetett Kárpát-medencei magyar fiatalok részére Az én hazám címmel. Ezt a címet viseli a Kiadó Harmadik évezred sorozatának negyedik kötete is, melyet a beérkezett írásokból és grafikákból szerkesztett kötetbe Mészáros László és Szőcs Géza. A felhívásra kiválóbbnál kiválóbb pályázatok érkeztek. Ezek közül is a legjobbnak ítélt pályamunkák alkotóit díjazta a pályázatot támogató szervezetek segítségével a szerkesztőség. Az elismeréseket a konferenciát követően, a Kisbugaci Csárdában rendezett ebéd után Mádl Ferenctől és feleségétől, valamint Orbán Viktortól vehette át a székelyudvarhelyi Bencze Attila.

Olvass tovább…

Olvass tovább…

2008. november 22-én, szombaton 14:30-kor Dunamocs községben (Obec Moča) Nehéz Ferenc, emigrációba kényszerült író mellszobrát avatja fel a Község Önkormányzata, a Csokonai Polgári Társulás és a Kráter Műhely Egyesület. A szobor Mag Gyula szobrászművész alkotása.

Az író novelláskötete Két harangszó ölelkezett címmel az ezévi Ünnepi Könyvhéten jelent meg a Kráter gondozásában.

A szobor elkészítését a Nemzeti Civil Alapprogram „Magyarországi civil szervezetek határon átnyúló civil kapcsolatainak támogatására” kiírt pályázat támogatója.

A rendezvényen a kiadó vezetősége részéről Turcsány Péter író és Szutor Ágnes
gazdasági vezető vesz részt.

Tisztelettel üdvözli:

Szepessy Katalin

Kráter Műhely Egyesület

szerkesztőségi titkár

ptitkar@krater.hu, www.krater.hu

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Tisztelt Lelkésztársaim! Kedves Testvéreim!
Szeretett Gyülekezetek!

A mindenen eluralkodó anyagiasság és a hatalmi bírvágy világában, másfelől népünk elszegényedésének és erdélyi magyarságunk meggyengülésének szorongatott állapotában – olcsó és hazug propagandával, üres kampányfogásokkal, szemfényvesztő mellébeszéléssel és ígérgetésekkel ne hagyjátok magatokat félrevezettetni!
Saját adólejeitekből visszatérített kegyelempénzen ne hagyjátok magatokat megvásároltatni.
Jóhiszeműségetek és nemzeti érzéseitek alapján se hagyjátok magatokat becsapattatni!
Egyházunk és gyülekezeteink ne vállaljanak részt hiteltelen jelöltek, politikai akarnokok és szélkakasok népszerűsítésében!
Nemzeti érdekérvényesítésünk erősítése céljából viszont föltétlenül részesítsük előnyben a közösségünkhöz tartozó, a keresztény értékeket hittel valló – többségükben RMDSZ-színekben induló vagy független – jelölteket.
Az egyéni szavazókerületeken alapuló választási rendszer kiválóan alkalmas arra, hogy valóban: válasszatok. Csak hiteles emberekre adjátok szavazatotokat – azokra, akik valóban a mi közös értékeinket és érdekeinket, nemzetünket, egyházainkat, városainkat, falvainkat, vidékeinket és közösségeinket felelősen és híven képviselik.
„Temetők helyett életet…" (Nagy László) – ez legyen az erdélyi magyarság jövőbe mutató választási programja és jelszava! Ennek érdekében vállaljon az Egyház a társadalomban hivatásának megfelelő jószolgálatot!

Nagyvárad, 2008. november 10.
Tőkés László
püspök
EP-képviselő

Utóirat: Egyházkerületi körlevelünket szeretettel ajánlom valamennyi polgártársam és testvéregyházaink híveinek a szíves figyelmébe.

Olvass tovább…

Kedves Barátunk!

2007. november 9-én a Marosvásárhelyi Nagytemplomban megkezdett Wass Albert jubileumi évet a programokat kezdeményező és szervező Kráter Műhely Egyesület pomázi székhelyén, 2008. november 15-én záró gálaesttel fejezzük be. Az év rendezvényei, szoboravatásai, szavalóversenyei, vetélkedői nem várt sikerrel és sokunknak örömet okozva népszerűsítették az erdélyi emigráns író életművét. Köszönettel tartozunk ezért minden szervezőnek, résztvevőnek és a sajtó munkatársainak. Természetesen a Wass Albert életmű befogadás-története nem szakad meg, sőt reményeink szerint tovább fog hatványozódni. Már most körvonalazódnak 2009. eseményei, amelyek közül kiemelkedik Pomáz város Wass Albert szobrának avatása (2009. január 21-én, a Magyar Kultúra Napján), valamint az Echo TV ismeretterjesztő vetélkedője, Ki tud többet Wass Albertről és az erdélyi irodalomról ? címmel. Ezzel együtt a Kráter Műhely Egyesület méltóan kívánja lezárni az év eddigi programjait: minden eddiginél összefoglalóbb életrajzi kiállítást rendezünk Esztendők, amik többszörösen számítanak címmel tizennyolc paraván és hét tárgyi rekvizitumokat bemutató tároló segítségével (elsőnek elejtett szalonkája tollai, édesanyja rajzai, utazóládája, levelei, róla készült fényképek, stb.). A kiállítás hitelesen mutatja be az író minden életszakaszát. Terveink szerint egy évtizedekre szóló vándorkiállítás alapjaival találkozhat először a nagyközönség. Dokumentumainkat a www.krater.hu oldal Wass Albert-galériája a későbbiekben közölni fogja.

Rendezvényünkre sok szeretettel hívjuk a sajtó munkatársait, a Wass Albertet népszerűsítő művészeket és minden olvasónkat.

Tisztelettel üdvözli:
Turcsány Péter sk.
a Kráter Műhely egyesület elnöke

Olvass tovább…

Olvass tovább…

Gazdasági válság van. Egy édesanya férjével el akar menni Csehországba dolgozni, és megkért hogy fogadjam be hét gyermekét. A legnagyobb még nincs tíz éves, a legkisebb nem töltötte be a két évet. „Nincs mit enni adjak a gyerekeimnek – mondta –, nincs lakásunk, szegények vagyunk, és el kell mennünk dolgozni, hátha tudnánk venni egy kis házikót."

Hallgatom a telefonban a nő sírását, döbbenten. Végül is ez a nő nem ismer, soha nem találkoztunk, tőlünk kb. 400 km-re lakik, és nekiáll felhívni egy telefonszámot, mindenét, szeretett szép gyermekeit rám bízza. Hallgatom a 30 éves nő hangját és nagyon szomorú vagyok.

A gyermekeket végül is befogadtuk Dévára. Nagyon aranyosak, annyira szőkék, hogy meg is kérdeztem, hogy nem festett szőkék-e, de nem, ilyennek születtek, szépek, kedves megriadt gyermekek. Érdekes, hogy nem az anyuka után sírnak a kicsik, hanem a nagyobb testvérkéjük után. Megható volt, ahogy az ötéves fiúcska odaült a kis hároméves reszkető testvérkéje mellé, és énekével rutinosan elaltatta. A nevelőnőink döbbenten nézték ezt a gyöngédséget, mely összeköti őket. Jó volt a mai déli misén megáldani, mikor az áldozáskor előjöttek. Isten áldja, védelmezze őket, és a nevelőnőket is, akik kacagva fogadták be az apró életeket.

Mit hoz a holnap? Ezer és ezer milliárd euró van egy-egy kapzsi bank megmentésére, és ennek a hétgyermekes családnak a megmentésére elmehetek én Isten nevében koldulni? Persze hogy megteszem, de azért döbbenetes, hogy a kormányok kimondhatatlan pénzeket költenek el, és ennek a családnak mindent hátrahagyva, gyermekeit ezer idegenre bízva kell elindulnia a mindennapiért.

Hogy lehet ilyen igazságtalan, cinikus ez a világ? Egy háromszor négy méteres vályogpajta a kilencfős család otthona, melyben házbérben laknak, és a másik oldalon hatalmas üvegpaloták.

Nézem a gyerekeket, kicsik, alultápláltak, soványak. Nagy kék szemekkel néznek rám, bíznak bennem, de bíznak benned is, te Nagyvilág. Légy méltó a gyermekek bizalmára!

Szeretettel, Csaba testvér.

Olvass tovább…

Kedves hazámfiai, székely testvéreim. Az élet egyre gyorsabb ütembe kavargatja testemet az élet olvasztótégelyében. Nem kizárólagosan a gazdasági válság az oka ennek, hanem a jelenkori civilizációs társadalom.
Itt ülök a Bárándi Polgármesteri Hivatal „közjogi méltóságának” székében és éppen egy önkormányzati lapot szerkesztek, aminek egy szlogent kell kitalálnom. Kiss Sándor Polgármester Úr éppen egy tárgyalást folytat a tanácsteremben, hát irodájának magányában megszületik a gondolat és megszületik a szlogen: „Otthonunk a falu. Falunk egy család!”.
És miközben megszólal a Polgármesteri Hivatal tetőszerkezetén elhelyezett ki hangosítón a Boldog asszony anyánk, Rákóczy bujdosása, A Kraszna Horka büszke vára, Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című dal, tárogatón, - hogy emlékeztessen Trianonra, eszembe jut a szétdarabolt ország, ahol most szegények vagyunk idebenn.
Szegényebbek vagyunk, mint az elszakított településeken, ahonnan én is jöttem, és ahol ott vannak a gyökereim. Ott vannak nagyszüleim, rokonaim, szeretteim. Ott vannak a barátaim, az ismerős utcák. Ott vagytok ti székelyek. Véreim.
Maradhattam volna ott is, de tudtam, hogy mennem kell. Mennem oda, ahol segíteni kell az embereken. Változtatni a mentalitásukon. Rávezetni egy olyan útra, ahol lélekben megerősödve össze tudnak fogni, és ki tudnak menekülni ebből a förtelmes pokolból.
Kedves hazámfiai, székely testvérek. Most tudom csak igazán fölmérni azt, hogy mit is adott nekem a székelység. Mekkora szellemi erővel ruházott föl engem. Erőt adott megérteni az otthon és a család fogalmát és ugyanakkor erőt adott arra, hogy ezt meg tudjam értetni másokkal.
Meg tudjam értetni azokkal, akik rá vannak szorulva. Meg tudjam értetni azokkal, kiknek otthonuk és országuk egy pokol. Nincs pénz, nincs munka, nincs élelem. Nincs semmi, amiben boldogságát lelhetné az itteni magyar ember. Ezt tette az elmúlt évek kormányzása. Megszorítás hátán megszorítások.
De itt vagyok én és nyitogatom az emberek szemét. Nyitogatom itt és nyitogatom otthon. Költőként, újságíróként és rádiósként. Nem volt könnyű feltörni, de lassan érzem a fejem fölött tornyosuló babérkoszorút. Itt honom is már otthonom.
Befogadtak, mert a székely nemes lelkű ember…
Jaj és Kiss Sándor, a bárándi polgármester? Egy igazi magyar ember, aki polgármestersége alatt elsődleges kötelességének tartotta, a hivatal falára visszaállítani az angyalos címert, felállítani a trianoni emlékművet és minden nap 16:30-kor megszólaltatni a tárogatót, hogy emlékeztesse az embereket Trianonra.

Olvass tovább…

A Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy vezetőtanácsa együttérzésé fejezi ki a tegnapi Dunaszerdahely – Slovan meccs szurkolóin elkövetett bűncselekmények áldozataival.

Tiltakozunk az effajta balkáni fasiszta és szeparatista megmozdulás, a rendőrterror és a magyargyűlölet ellen, amely egyre inkább behálózza napjainkat. A rendőrterror alatt nemcsak a szlovák karhatalmi szervek antidemokratikus, magyargyűlölő megmozdulásait értjük, hanem a magyar rendőrség effajta megnyilvánulását is.

Köztudott, hogy a futballcsapat szurkológárdája olyan emberekből állt, akik nyíltan vállalták arcukat, és ellent mondtak a kisebbségi kormány magyarellenes politikájának. Ebből eredendően az a meglátásunk, hogy a szlovák rendőrség brutális intézkedései nem kizárólagosan csak a szlovák kormány felelősségére írhatók fel, hanem a magyar kisebbségi kormány tömeg-mézsárló megbízása is a dolgok mögött rejlik, hogy ez által, a Gyurcsány Ferenc által vezetett kormány olyan jótékony szemszögbe láttathassa magát, amely külpolitikája szót emel a magyar, kormány ellen tüntető szervezetek mellett. Így egy darabig mellőzni tudja az államháztartás kirablóinak aljas cselekedeteit.

Meglátásunk szerint Gyurcsány Ferenc egy előzetes tárgyalást folytatott a szlovák miniszterrel, azzal kapcsolatosan, hogy milyen összegért veretik szét a magyar szurkológárdát.

A különböző internetes portálokon látható felvételek azt bizonyítják, hogy a rendőrök tiszta ok nélkül rontottak a tömegbe és viperákkal agyba-főbe verték az ártatlan embereket, ez által életveszélybe sodorva ártatlan emberek életét. Ennek eredményeként több ember szenvedett maradandó sérüléseket és egy embert a halál küszöbéről kellett visszahozni, újraéleszteni.

Az ügy tisztánlátása érdekében, megkérek minden jobboldali szervezetet, internetes portált, szurkolói csoportosulást, akik úgy érzik, hogy felelősséggel tartoznak a magyarságért, kezdeményezzék annak az Európai Uniós emberjogi pernek a kezdeményezését, amelyben összeszedik a helyszínen tartózkodó sérelmezettek és drukkerek feljelentét. Ugyanakkor a magyar állampolgárok között útjára kell indítani egy aláírásgyűjtési akciót (mely megfogalmazza a magyar nemzet megalázásáról szóló feljelentést, melynek aláírása minden ember számára kötelesség), amellyel az Európai Unió legfelsőbb bíróságán kártérítéssel fordul a Szlovák állam felé.

Ha az Európai Unió legfelsőbb bírósága úgy dönt, hogy a kért kártérítéseket (ha jól szervezett a munka, 10 milliárd euróra is rúghat a kért összeg) megszavazza, bizonyosságot nyerhet az, hogy melyik karhatalomnak szándékában állt e bűncselekmény elkövettetése.

A Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy ugyanakkor tiltakozik mindenféle, a magyarságot megalázó erőszakos cselekedet, elnyomás és kiszipolyozás ellen. Tiltakozunk az ellen, hogy a magyar embert évek óta sértik önérzetében, korlátozzák érvényesülését, beszűkítik életterét, elveszik lehetőségét és megalázzák törvényes megnyilvánulásaiban.

„Ébredj magyar, mert ha most nem ébredsz, soha többé nem lesz ébredésed.”

Vasárnap, 2008. november 2.
Tisztelettel:
Bencze Attila
a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy elnöke

Olvass tovább…